Mi mindent rejthet a nagy, piros bőrönd, amely egyenesen a múltból érkezik a kiégett, élvhajhász író előszobájába? Többek között néhány tiszta alsót, egy rongyosra szeretgetett plüssfarkast és egy olyan tapasztalatot, ami fenekestül felforgatja az író életét. A szia életem! című vígjáték egyik producerével, Geszti Péterrel és a férfi főhőst alakító Thuróczy Szabolccsal beszélgetett a Nők Lapja. Lapszemle.

Nők Lapja 2022.09.07 – 34,35,36. oldal

„Szoktam mondani, hogy ha egy forgatókönyvet kétszer-háromszor leteszek másfél óra alatt, akkor az nem jó, de Vékes Csaba annyira csodálatosan írta meg a saját kudarcait és örömeit, hogy engem azonnal magával rántott a története” – mesélte Thuróczy Szabolcs.

A fiátt Pásztor-Várady Mór, vagyis Momó alakítja, aki telitalálat volt a hatéves Samu szerepére. Ennek kapcsán
Geszti Péter elárulta: „Meghirdettünk egy országos castingot, sokan jelentkeztek rá, és Momó már az első héten megjelent. Vékes Csaba és Rohonyi Gábor, a rendező egy emberként mutattak rá, hogy ő lesz az! Momó természetessége fogott meg bennünket. Nincs benne cukiskodó gyerekszínészi manír, amit gyakran szenvedünk el filmekben. Azt gondolom, Szabival nagyon egymásra találtak. Sokáig bizonytalan volt a film sorsa, nem tudtuk, ki lesz a rendező, és hogyan alakul a szereposztás, de abban már az elején biztosak voltunk, hogy a felnőtt főszerepet Szabinak kell eljátszania.”

„Életem egyik legizgalmasabb forgatása volt, biztosan sokáig fogok rá emlékezni. Ugyan Momóval mi ketten vagyunk a főszereplők, de a film finom részletei olyan nagyszerű kollégáknak köszönhetők, mint például gyerekkorom nagy bálványa, Básti Juli; Mucsi Zoltán, akinek kiérdemeltem a barátságát; vagy Vékes Csabi, aki nem hagyta ki azt a ziccert, hogy szerepeljen a filmben. Nagyon jó csapat állt össze, és Momó miatt a forgatás olyan intim közegben zajlott, amiben jó volt dolgozni.”

A film férfi főszereplője, Barna írói válságban szenved, amiből csak egy perspektívaváltás tudja kilendíteni. Arról szólva, tapasztaltak-e a karrierjük során olyan erős szemléletváltást, amin ő megy keresztül, geszti Péter elárulta:
„Rengetegen működnek robotpilóta üzemmódban életük nagy részében. Ez azt jelenti, hogy a rutinjaik, a korábban megszerzett tapasztalataik és tudásuk szerint működnek. Az én életemben gyakran előfordul, hogy azt érzem, mást akarok csinálni, mint amit eddig, akár sikeres voltam valamiben, akár nem. Ahhoz viszont, hogy új dologba vágjunk bele, inspirációra van szükségünk. Ez fakadhat szerelemből, bánatból, új emberek megismeréséből, egy nagyszerű könyv elolvasásából… Aki nyitottan él, képes arra, hogy ezeket az inspirációkat befogadja. Aki pedig önismerettel is bír, és tudja, mikor válik a szokásai foglyává, képes ezen változtatni. Én dalszövegíróként és producerként is próbálom mindig kikerülni vagy meghaladni azt, amit korábban csináltam. Az elmúlt tizenöt évben a gyermekeim születése hozta az egyik legmeghatározóbb perspektívaváltást. Rávilágítottak arra, hogy tisztáznom kell a viszonyomat a világgal, hogy képes legyek a sajátjaimon kívül más szempontokat is figyelembe lenni, mert csak így tudom őket támogatni. Korábban úgy éltem az életemet, mintha én lettem volna a nap, ami körül mások keringtek, de amióta megszülettek a gyerekeink, azóta úgy látom, hogy lehetek én a nap, a feleségem meg a hold, de az igazság az, hogy két kisbolygó – a lányaink – körül keringünk. Átrajzolták a hétköznapi gravitációs törvényeket, és ez nagyon jó.”

A kérdésre, mit tanítottak nekik a gyerekeik, Thuróczy Szabolcs úgy felelt: „Nekem azt, hogy a gyerekeknek nem lehet hazudni, mert átlátnak rajtad. Azt is megérzik, ha közhelyes kérdéseket teszel fel – mi volt a suliban, mit ettél ebédre -, vagy csak azért beszélgetsz velük, hogy beszélj. A gyerekek szellemileg és érzelmileg is frissen tartanak.”

A teljes interjú a Nők Lpajában olvasható.