A test történetei – Prostituáltak, Visky András darabjával mutatkozott be a Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiváljának hallgatói programjában a CSAK! – Csengeri Alkotó Központ. A produkciót az Index újságírója, Korcsmáros Felícia is megtekintette, aki elsőként írt az előadásról.
Visky András A test történetei című drámaciklusában egyedülálló módon, egymás mellé helyezve mutatja be a különös emberi sorsokat, négy egyfelvonásos darabon keresztül. A Prostituáltak című darab kiindulópontja és ihletforrása Surányi Z. András és Fridvalszky Bernadett Az ember lánya című dokumentumfilmje, amelyben egy kortalan budapesti örömlány mondja el a saját, megrázó történetét. Lenyűgöző, ahogyan életéért, szabadságáért és igazságáért harcol.
A Visky-darab jeleneteit Eszenyi Beckett-jelenetekkel állítja párhuzamba, leghangsúlyosabban az abszurd szerző élete végén született és Vaclav Hávelnek dedikált Katasztrófa című darabjával. A Prostituáltak és a Katasztrófa egymás tükrében szemléli és szemlélteti a hatalmi visszaéléseket, valamint a személyes ellenállás lehetőségeit, bemutatva egyszersmind a színház működését is.
A test történetei – prostituáltak Eszenyi Enikő szakmai vezetésével a 2021-es CSAK! Workshop keretében jött létre, három rendezőtanár közreműködésével. Szilágyi Csenge rendezte az első nyolc jelenetet, majd a végéig Eszenyi Enikő, a fiúk jeleneteivel pedig Bodó A. Ottó foglalkozott.
A cikk úgy fogalmaz a Vígszínház egykori igazgatójának távozása kapcsán: „Eszenyi Enikő a hallgatást választotta, így miközben több ember állítja azt, hogy életére a Vígszínház volt igazgatója negatív hatást gyakorolt, áldozatként azzal kell szembesülniük, hogy bár erőt vettek magukon, és kiálltak a fényre, vagy anonim módon a vizsgálóbizottság elé, Eszenyi nem ismeri el sérelmeiket. Mindeközben Eszenyi szülővárosa vaskos, 300 milliós állami többlettámogatást kapott.”
„A főszereplő lányt és megrázó történetét, hogy bántalmazott gyerekből miként lett utcalány, öten keltették életre, és az előadás alatt nem egy katartikus pillanatot okoztak. Még úgy is, hogy Eszenyiék kitalálták az úgynevezett „fordulj, színházat”, ami azt jelentette, hogy akárhányszor egy színész kimondta, hogy „fordulj”, az egész nézőtérnek székestül hátat kellett fordítania, mert a térben a két oldalon és középen elhelyezett emelvényeken játszottak a szereplők. Ebből a bizonyos parancsszóból két és félszer annyi hangzott el, mint amit normális esetben az előadás elbírt volna, és bár az ötlet nem rossz, egy idő után a székek lassabban, lustábban, unottan változtattak irányt” – fogalmaz az Index.
A CSAK! – Csengeri Alkotó Központ produkciójáról szakmai beszélgetés is zajlott a fesztiválon, amelyről Ungvári Judit így írt a kisvardaifesztival.blogspot.com oldalán: „Megtudhattuk, hogy pár éve kaptak lehetőséget Csengerben egy fesztivál és workshop megvalósítására, ez az előadás ebből a műhelymunkából született meg, határon inneni és túli színművészhallgatók közreműködésével. Több hozzászóló is megdicsérte a produkciót, mondván, hogy önálló előadásként is megállta a helyét nemcsak a szakmai, hanem a szélesebb közönség előtt is. A Visky András, valamint több Beckett-szöveg felhasználásával megvalósult produktumról Árkosi Árpád rendező azt mondta, kicsit olyan, mint egy „expedíciószínház”, amely az alkotókat izgalmas gondolatok megfogalmazásához vezeti.”
A kisvárdai blog az egyik rendezőtanárt, Szilágyi Csenge színművészt kérdezte a közös munkáról. A Vígszínház művésze elárulta: „Visky András tavaly eljött a kurzusra, így kezdtünk el az ő darabjaival foglalkozni, és megtaláltuk ezt a szöveget, ami adta magát, hiszen több lányszereplőnk volt. Valójában ősbemutatót csináltunk belőle, hiszen ezt még nem vitte színre senki Magyarországon, azóta – ha jól tudom – már Debrecenben is foglalkoznak vele. Ebbe a női szövegbe emeltük be Eszenyi Enikővel és Bodó A. Ottóval közösen a Godot-ra várva szövegeit, mert úgy éreztük, hogy érdekes lehet összehasonlítani a férfi gondolkodást a nőivel. Megmutatni, hogyan boldogtalan egy férfi, hogyan sodródik a nihil szélére, miközben bepillantunk ebbe az elképesztő női sorsba, ami a darabban valós történetek alapján íródott meg. Mi is meglepődtünk azon, hogy ennyire erős lett ez az anyag a végére. A darabot kiegészítik még vetítések is, amelyeket egy filmes kurzuson készített a hallgatókkal Zilahy Tamás.”
„Meg kellett értenünk, mennyi apró részlet befolyásolja az életünket a gyerekkortól kezdődően, mint egy ilyen lánynak, aki végül az utcán találja magát, sőt ott sincs helye már.
Ennek a szövegnek az a tételmondata, hogy nem szabad szeretni, mert az ember mindig belebukik. Szerintem ez nagyon megrázó mondat, ha valaki eljut idáig. Hiszen az egész emberiségre igaz, hogy egyáltalán nem tudunk szeretet nélkül élni”
A kérdésre, személy szerint mit adott számára ez az alkotóközösség, a közös munka, Szilágyi Csenge elmondta:
„Főleg azt, hogy ennyi fajta ember, ennyi helyről érkezve, mégis csapatot tudott alkotni. Nagyon érdekes volt látni, hogy egy év távlatából nézve, mennyit érlelődött a fiatalokban ez a darab, mennyire elmélyült az egy évvel korábbi munkánk. Nagyon jó érzés volt, hogy ismét össze tudtunk állni erre az előadásra, észrevenni, hogy ezek a fiatal színészek mennyit fejlődtek, és ki tudja, hova jutnak még el. Nekem ez nagy kincs, hogy így találkoztunk.”
Képek: Tugya Vilmos
Forrás: PORT.hu, kisvardaifesztival.blogspot.com,Index
Leadfotó: POSZT