A Revizoron megjelent cikkében Csáki Judit kritikus többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán jelenleg futó 15 előadásból 10-et Vidnyánszky Attila direktor rendezett, 4-et három külföldi rendező és van egy mesemondó est is. A teljes cikket it érhetik el.

„Ez utóbbi szerintem nem nagy baj, hiszen aligha ő állította össze nagy műgonddal a rengeteg dolga közepette – de szerintem ez sem érdekes. Az viszont érdekes, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán egyetlen olyan előadás sem fut, amely a hazai színházi tradícióban, a hazai színházi nyelvben gyökerezne. Miközben (kultúr)kormányzatunk nagy energiákat mozgósít a nemzeti múlt revitalizálására, és bocskaiban düllednek a keblek minden protokolláris eseményen, a nyitottság és sokszínűség jelszavát harsogó igazgató teátrumában épp csak a hazai színházi hagyomány nincs jelen” – fejti ki Csáki, aki megemlíti, tűrhetetlen, amikor Vidnyánszkyt „hazaküldik”, de tényként említi, hogy művészi szocializációja és a színházi anyanyelve egy másik országhoz kötődik, ezért nem könnyen illeszkedik be a hazai színházi szcénába.

„Nemcsak efölötti sértettségének, frusztrációjának és gyanakvásának láttuk és látjuk számtalan jelét, hanem annak is, hogy éppen ezek teszik őt a különféle kötődésektől irritált hatalom szemében kedves alattvalóvá, amit páratlan pozícióhalmozása, immár korlátlan színházi hatalma is mutat. Ugyanez a hatalom viszont nem látszik észrevenni, hogy a határtalan lojalitás iránti hálája jeléül bőkezűen finanszírozza, hogy a hazai színházi hagyomány kipusztul a nemzet színházából” – írja Csáki Judit.