A járvány idejére a Jurányi Latte is átalakul. A következő hetek interjúalanyai ugyanazokra a kérdésekre válaszolnak, mint például: mi hiányzik számukra a legjobban a kényszerszünet előtti időkből, mire jut végre idő a négy fal között, de olvasni- és néznivalót is ajánlanak nekünk. Ezúttal Szabó Borbála író válaszolt.

Hogy vagy? Hogy telnek a napjaid?

Köszönöm, egész jól! Itthon vagyunk ötösben, a három gyerekünkkel. Szerencsére elég jófej társaságot szültem magamnak, így sokrétű szellemi élmény az együttlét velük. A legnagyobb fiam érettségire készül, a többiek kisebb-nagyobb lelkesedéssel csinálják az online tanulást. Színesíti az életünket, hogy várjuk a negyedik babát. Így ez nekem bizonyos értelemben dupla karantén: egy csomó mindent eleve, a terhesség miatt nem ehetek, nincs kávé, futás, bicaj, a karantén miatt a mozi, étterem, úszás. Őszre várjuk, remélem, addigra kicsit szabadabb lesz az életünk.  

Mi hiányzik az életedből jelenleg a legjobban?

Az úszás! Imádtam terhesen úszni, most meg nem lehet, csak otthon, videókra tornázgatunk a lányommal. Érdekes, hogy hiányzik még a társasági élet, amire normális körülmények között azt szoktam hinni, hogy utálom. Persze más az önkéntes karantén, mint a kötelező. Idegesít, ha valami tilos! Néha már-már úgy érzem, akár színházba is elmennék – pedig híresen nem szeretek színházba járni, ez szakmai ártalom -, a gyerekek meg módosult tudatállapotukban már az iskolát hiányolják!

Hogyan él tovább számodra a színház a kényszerszünet alatt?

Nem bírtam magammal, és írtam egy karanténdrámát a Trip hajó és a Litera pályázatára, amit április 27-én mutatnak be online. Péterfy Bori lesz az egyik szereplő, aki még sosem játszott darabomban, és most meg vagyok hatva, hogy végre fog! Magács László rendezi a házassági horrort, amit írtam, ő a Trip Hajó kitalálója és megvalósítója.

Itt az esemény:

Milyen szép élményt tudsz kiemelni az elmúlt időszakból?  

Nagyon sok van belőle, csak a mérgelődés miatt néha nehéz észrevenni… A kényszerhelyzet elhiteti az emberrel, hogy nincs választása, hogy ebben az egészben tényleg nincs semmi jó. Gyakran csak utólag esik le, milyen szép is volt egy közös főzés, vásárlás, társasozás, vagy idétlen képernyő előtti zumbázás.

Öröm az ürömben: mi az, amire végre most van időd?

Meguntam a saját főztömet, és most rengeteg új receptet kipróbálok: ebben élem ki a kreativitásomat, pedig a regényírásban kéne. A gyerekeim is szívesen főznek, és nagyon jól! Egyébként nekem inkább szűkebb lett az idő: a háztartás, gyerekek, alkotás-tengelyen billegünk mi, szülők reménytelenül.

Milyen könyvet, filmet, sorozatot, online programot ajánlanál az olvasóknak?

Nemrég felfedeztem magamnak John Williamst – az írót, nem a Star Wars-zeneszerzőt -, elolvastam előbb a Stoner című regényét, aztán az Augustus-t is. Ez egy nagyszerű író! Érdekes, hogy a két regényt egymás mellé téve arra jutunk: ha sikertelen életem lesz (Stoner), boldogtalanná válok. De ha sikeres életem lesz (Augustus), akkor is boldogtalanná válok. Ez valahol megnyugtató, nem? Sorozatot is nézünk, én gyakorló hipochonderként Doktor House-t és Jackie nővért. Családilag főleg mozizunk, családom animerajongó, én főleg a Miyazaki-filmeket bírom: a Chihiro szellemországban-t, a Ponyo-t, A Vándorló palotát. Ő tényleg egy zseni!

Miben változtatnál az életeden az elmúlt hetek tanulságaként, ha vége lesz a karanténnak?

Semmiben, én nem javultam meg a karanténtól. Az ökológiai lábnyomom amúgy sem túl öles, autónk nincs, még életemben nem ültem repülőn, és a családtagjaim se nagyon. Szégyenteljes, alantas vágyak gyötörnek: étterembe akarok menni, zsúfolt helyeken sétálni, úszni, és mértéktelenül pénzt költeni egy plázában!

Jurányi Latte