„A helyet be lehet zárni, a szellemet nem” – Mácsai Pál búcsúja az Ódry Színpadtól

Ahogy arról beszámoltunk, az új vezetés eladja az SZFE Vas utcai épületét, ezzel pedig megszűnik az intézmény játszóhelye, az Ódry Színpad. Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója a HVG oldalán a következő sorokkal búcsúzott az épülettől és a játszóhelytől.

Mácsai Pál – fotó: Éder Vera

„Mint mindenkit, aki az elmúlt fél évszázadban a Színművészetivel kapcsolatban volt, engem is ezer élmény köt az Ódryhoz.

Felvételik, eskütételek, diplomák, ünnepek, és előadások, a többieké, és a mieink, az enyémek. És munka, munka, munka.

Ám a személyes nosztalgiánál fontosabbnak tartom arról beszélni, hogy az Egyetem első számú játszóhelyének milyen a színházi értéke.

Minden játszóhely – egy egyetemi színház főleg – annál jobb, minél rugalmasabb a térkezelése, és minél egyszerűbb a kinézete. Létezhet tehát az Ódrynál korszerűbb, a szakmai oktatást jobban szolgáló tér. Az Urániára azonban, amely most az Egyetem játszóhelye lett, az ellenkezője igaz. Minden szempontból rosszabb, mint az Ódry. Sokkal rosszabb, mégpedig: egy cifra, merev terem. Ráadásul műemlék: egy szöget sem lehet a falba ütni. Volt már a Főiskoláé, mindenki borzadva emlékezett rá.

Aki látott öreg színészt, hallott arról is, hogy milyen volt az, amikor a kollégium még a Thököly úton volt. A hallgatóknak megváltás volt a Vas utcába, a reggel nyolctól éjfélig zajló oktatás közelébe költözni.

Az egyetem intézeteinek széttelepítése a városban minden szempontból szakmaiatlan, kizárólag káros, mellette nincs érv. Nagyon sok erő, idő, pénz lesz helyrehozni, ami most történik. És nagyon sok fájdalom.

A történelem legfontosabb pillanata mindig a jelen. „Korszerű campus”: erről volt beszélve tegnap. Önfeledt lépés a múltba: ez történik ma. Az Ódryt nem szakmai okból, hanem azért zárták be, mert ott volt az autonómiáért zajló küzdelem központja.

1983-ban mutatta be itt végzős osztályunk Dürrenmatt János királyát. Rendezte osztályfőnökünk, Kerényi Imre. Minden előadásán a széksorok mellett, két oldalt is zsúfoltan álltak a nézők, sokszor az előcsarnokban is. Az előadás a politika, a hatalom önzéséről, cinizmusáról és bűneiről szólt.

A helyet be lehet zárni. A szellemet nem.”

Forrás: HVG, Független Szabad Egyetem