„A Kolibri Ifjúsági- és Gyermekszínház ügyvezető igazgatói tisztére nyílt pályázatot hirdettek, nem bűn tehát, hogy egy »külsős« is vette a bátorságot, hogy induljon e megmérettetésen. A nevem nyilvánosságra hozatalához azonban – bár sem takargatni-, sem szégyellnivalóm nincs – jó okkal nem járultam hozzá. Ennek hiányában viszont a Kolibri Színháznak erre nem volt joga!” – írja Aczél András rendező az Indexnek megküldött levelében.

„Tisztelt Társulat! Megszólíttattam, reagálnom kell. Önök az Index hasábjain tették közzé nyílt levelüket, úgy illik hát, hogy én is ott válaszoljak. Felelnem kell néhány Önök által felvetett kérdésre, de magyarázkodni nem fogok! A hitelrontást pedig nem vagyok köteles eltűrni!” – fogalmaz Aczél András.

A társulatot aggodalommal tölti el Zalán János és Aczél András jelentkezése a színház vezetésére, mert korábban egyikük sem dolgozott a Kolibri Színházban, illetve a gyermek- és ifjúsági színházi területen sem tudható művészi koncepciójuk, és korábbi tevékenységük sem ismert számukra.

A pályázók kilétét hivatalosan kizárólag a színház által a szakmai bizottságba delegált képviselő ismerheti meg, de fel nem fedheti. Ez alól csak – az esélyegyenlőség jegyében az összes kandidáló számára biztosított – előzetes társulati meghallgatás jelent kivételt, hiszen ennek megszervezéséhez a színháznak módja van kikérni a jelentkezők nevét és elérhetőségét a minisztériumtól.

– tette hozzá Aczél András, aki leszögezte: ő maga is készséggel állt volna elébe egy ilyen találkozásnak, amely eloszlathatta volna a személyét érintő kétségeket. „Erre még mindig nyitott vagyok.”

Aczél András szerint az ember természetes tulajdonsága, hogy tart az ismeretlentől, a kiszámíthatatlannak tűnő változástól, így nem lát abban semmilyen kivetnivalót, hogy „a társulat tagjai összezárnak egy őket jól ismerő, velük egy évtizede egy levegőt szívó, közülük kiemelkedő nagyszerű szakember mögött”. De úgy véli, hogy egy friss, külső szem talán többet lát, új dimenziókat tárhat fel anélkül, hogy lerombolná mindazt, amit elődje 32 év alatt megalkotott.

„Ezért nyílt a pályázat, ezért jelentkezhet bárki, aki megfelel a kiírás feltételeinek. A társulat joga, hogy azt a jelöltet támogassa, akit közös döntése alapján szeretne, de – hacsak nem merülnek fel törvényességi ellenérvek – nem minősítheti a többieket! Főleg úgy, hogy saját bevallásuk szerint a külsős pályázóknak »[…] a gyermek- és ifjúsági színházi területen sem ismert művészi koncepciójuk és korábbi tevékenységük a társulat számára […]«”– fogalmazott.

„Mégis, ha Novák János folytatná, fel sem merült volna bennem, hogy pályázzak. Amit ő az elmúlt három évtizedben tett a magyar gyermekszínjátszásért, még soha, senki meg sem közelítette. Pályázatom bevezetője az ő laudálásáról szól. Nem udvariasságból, hanem az őszinte tisztelet hangján” – tette hozzá.

Aczél András pályája nagy részét a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Operettszínház kötelékében töltötte és valamennyi jelentősebb vidéki (Szeged, Debrecen, Pécs, Miskolc, Győr), illetve jó néhány külföldi zenés színházban is tevékenykedett.

A rendező hangsúlyozta, hogy az élete másik oszlopa a gyermekszínház, illetve a színházi gyerekekkel való munka. Az Operaházban, amíg tehette, a legtöbb, a Gyermekkart érintő produkciónak részese volt, jó pár előadást rendezett nekik, velük. Hét éve járja műsorvezetőként a vidéki Magyarországot egy interaktív előadással, melynek keretében olyan gyermekekkel ismertetik meg az opera és a színház műfaját, akik vagy nem is hallottak róla.