Augusztus 19-én mutatja be a Zsámbéki Nyári Színház a Lackfi János kötetéből született Milyenek a magyarok? című előadást Őze Áron rendezésében Auksz Évával és Holecskó Orsolyával a női szerepekben. A szatirikus és önironikus prózakötet szórakoztató szövegrészleteit koncertszínházi előadásban tárják az alkotók a nézők elé Bori Tamás remek dalaival. A zsámbéki Zichy-kastély szabadtéri színpadának árnyas fái alatt a főpróba hét első napján beszélgettünk a rendezővel, Őze Áronnal.
Ön nemcsak rendezi, hanem szerkesztette is a színpadi adaptációt. Mi fogta meg ebben a kötetben?
Lackfi Jánossal nagyon jó munkakapcsolat és – mondhatom – barátság alakult ki köztünk, amikor az Aranytízben rendeztem egy darabját. Egy perc alatt megtaláltuk egymással a közös hangot, ami a humor hangja – aki Jánost ismeri, tudja miről beszélek. A Milyenek a magyarok 1. című kötetét pedig már forgattam korábban és nagyon szerettem. A bemutató a zsámbéki színház felkérésére születik. A felkérés elég későn, tavasszal érkezett hozzám, de – részben a színházra, részben a helyben lakó Lackfi Jánosra való tekintettel – nem tudtam rá nemet mondani. Főképp azért sem, mert volt képem erről az anyagról és Lackfi humoráról is.
A vitriolos, önironikus, magunkat seggberúgó humort nagyon szeretem és nagyon fontosnak is tartom.
Szerencsére időben pont kijött a lépés, mert július közepéig Kőszegen dolgoztam – itt volt egy bemutatónk, a Rózsavölgyi Szalon és Kőszegi Várszínház közös produkciója. Közben volt az esküvőnk is, így a magánéletemben is fontos események történetek és a családdal is össze tudtam egyeztetni a rendezést, olyannyira, hogy a párom – most már feleségem – Auksz Éva is szerepel a darabban. Ide jó hangú színész kollegák kellettek, ezért esett a választás rá és a szintén remek énekes Holecskó Orsolyára.
Hogyan látott neki a szöveg színpadi adaptációjának? Kapott ehhez segítséget, útmutatást a szerzőtől?
Lackfi Jánostól kaptam egy kb. 100 oldalas dramatizált változatot, amiben a könyvből kevésbé az epikus, mint inkább a párbeszédes részek szerepeltek. Lényegében ez variációk egy témára, azaz arra, hogy milyenek a magyarok. A szöveggel való munka közben jöttem rá, hogy ebből az anyagból egy kicsit hasonlóan kell dolgoznom, mint Queneau Stílusgyakorlataiból.
A kapott szöveg a párbeszédek mellett tartalmazott kilenc dalszöveget is, amiket János ehhez a témához írt és amik korábban még soha nem jelentek meg sehol. A prózai és a dalszövegeket olvasva rögtön úgy éreztem, hogy ebből nem egy prózai, hanem egy koncertszínházi előadást kell rendezni.
Hogyan alakult az előadás zenei része és hogyan teremtik meg az összhangot a prózai és a zenei részek között?
Felkértem Bori Tamás zenészt, zeneszerzőt – számomra zenei mindentudót, akivel a Kecskeméti Színháznál és a Nemzeti Színháznál is dolgoztunk már együtt – hogy írjon zenét ezekhez a Lackfi-dalszövegekhez. Ő kifejezetten ehhez az előadáshoz írta meg a dalokat – szám szerint kilencet – amelyeknek itt lesz az ősbemutatója Zsámbékon. A dalok olyannyira jók lettek – méltók a szöveghez –, hogy önmagukban is koncertélményt nyújtanak. Amikor a dalok sorrendje megszületett, ehhez állítottam össze a prózai átkötőket tartalmilag is, illetve, hogy hozzunk egy ívet. Annyiban változtattam csak az eredeti sorrenden, hogy nekem János változata egy kicsit pesszimista volt. Mert értem én, hogy önkritizálunk, hogy seggbe rúgjuk magunkat és mindezt humorral tesszük, de azért csak ki kéne oda futtatni a dolgot, hogy az összes hülyeségünk ellenére, mi azért egy nagyon tehetséges nemzet vagyunk. Így – egyeztetve a szerzővel – kicsit optimistábban fejezzük be az előadást, ehhez pedig kértem egy új dalszöveget Jánostól. Ez egy olyan dal lesz, amiben a Magyar Himnusszal is játszunk egy kicsit zeneileg és szövegben.
Meséljen az alkotótársakról! Kiket láthatnak a nézők a színpadon?
A zenekar mellett Holecsko Orsolyát és Auksz Évát láthatják, hallhatják majd a nézők, akik színésznőként remekül megbirkóznak az előadás prózai és énekesi részével egyaránt. Ők alapvetően ebben az előadásban két karaktert testesítenek meg, az optimista nőt és a pesszimista nőt, ami új szövegértelmezési lehetőségeket adott nekünk.
Ami a zenekart illeti, én először színészzenekarban gondolkodtam, mert az elejétől kezdve szerettem volna, hogy férfihang is megszólaljon a két színésznő mellett. A színészzenekarok azonban már nem értek rá, így Bori Tamás talált egy fantasztikus zenekart, a The Sharonz-t, akik zeneileg zseniálisak, rendkívül sokoldalúak és azzal a kevés szöveggel elbánnak, amit rájuk osztok. Nagyon örülök nekik, hiszen remekül összekovácsolódtunk a próbák során.
Milyen stílusúak lesznek a zenék?
A dalok stílusa nagyon színes, igazodva a szerteágazó, színes szöveghez. Van benne soul, godspell, rock, úgy ahogy Bori Tamást megihlették a különböző szövegek. Szerintem Lackfi János nem is számít arra, hogy ilyen fantasztikusan jó zenék születtek a szövegeiből. A héten fogja meghallgatni, nagy meglepetés lesz és bízom benne, hogy ugyanannyira fogja szeretni, mint én és a többi alkotótárs.
Mit gondol, táncra fog perdülni a közönség?
Még az is lehet!
Bőven van olyan muzsikánk, zenénk, ami megmozgathatja őket. Egy biztos, hogy János szövegeihez igazodva, ez egy tejesen egyedi, „sziporka-történet” lesz a zenei oldalon is.
Egy ideje próbálnak, ma először a szabadtéri színpadon is. Hogyan zajlik a próbafolyamat a két színművésszel? Sokat változott az eredeti szövegkönyv mióta elkezdődtek a próbák?
Alakítgattam, de legfőképpen húztam a próbák közben, ezek már lezárultak, hiszen a főpróbahéten vagyunk. Cél volt, hogy meglegyen a szövegek íve az átkötésekkel. Egy-egy mondat átkerült a két színésznő között, átszíneződött, de ezt a mobilitást kell tudnia egy alkotónak – színésznek, zenésznek egyaránt -, úgyhogy mindenki vette a lapot.
Zsámbék után láthatjuk még nyáron az előadást valahol?
Nagyon remélem, hogy fogjuk még játszani. Most ez az egy előadás van kiírva aug. 19-én Zsámbékon. A csapat imádja a produkciót és nagyon szívesen utaznának vele. Van ebben egy furfang részemről, hiszen koncertnek találtam ki, ezért nincs macera díszlettel, jelmezzel és nemcsak színpadra, de akár zenei fesztiválra is elvihető.
Végezetül: Melyik a kedvenc mondata az előadásból, ha van ilyen?
„Partikuláris zongoraóra, macskazabáló ókori Róma” – ez egy Lackfi dalszöveg. Összességében inkább azt emelném ki végezetül, hogy nagyon fontosnak tartom a humort. Bármi baj történhet velünk, bármilyen gondokkal nézhetünk szembe, bármilyen tragédia is érhet bennünket – ez is az élet velejárója – de ha a humorunk megmarad, azt megőrizzük és tudjuk működtetni, akkor az egy túléltető erő, egy lényeges pontja az egész életszemléletünknek. Lackfi szövegei pedig alkalmasak arra, hogy a humorunkat éltessük, megőrizzük és fejlesszük.
A Milyenek a magyarok? c. bemutató előadásról további információ és jegyek itt.