Vajon új színházi gyakorlatok megszületésének vagyunk éppen a szemtanúi? Dömötör András, Pass Andrea, Garai Judit, Fritz Gergely és Gulyás Márton keres választ.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, idén is júniusban került volna sor a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ám a 20 éves seregszemle a koronavírus-járvány miatt elmarad. Ezt az űrt próbálják meg kitölteni Gulyás Mártonék, akik arra jutottak, hogy szerveznek egy olyan tematikus beszélgetés- és vitaest sorozatot, amelyen a magyar színház legégetőbb, legfontosabb kérdéseit beszélhetik át.
Már a járvány előtt fontos kérdés volt, hogy az újmédiás technológiák milyen kihívások elé állítják a színházművészetet a 21. században, de most a kényszerű leállás időszakában a mediális közvetítés magától értetődővé vált rengeteg színházi műhely és csapat számára.
Milyen tapasztalatok gyűltek össze ebből az időszakból, egyszeri elcsábulásról van szó, vagy ellenkezőleg: új színházi gyakorlatok megszületésének vagyunk éppen a szemtanúi? Alkalmazkodás és újragondolás, vagy ellenkezőleg, ellenállás és ragaszkodás a kihívásokkal szemben?