Nemrég jelent meg Forgách András válogatott drámakötetet. A szerző nemcsak jelentős prózaíró, hanem drámaíróként, fordítóként, dramaturgként (sőt rendezőként) is fontos szerepet játszik a magyar színházi életben is. Voltak olyan korszakai, amikor tevékenykedésének fókuszában egyértelműen a színház állt, szinte egymást érték a sikeres bemutatói.

A gazdag drámai életműből a Selinunte kiadó ezúttal hét darabot adott közre. Ezek közül kettőnek az ősbemutatója a Katona József Színházban volt. A játékos 1985-ben került színpadra Csizmadia Tibor rendezésében, Gobbi Hilda, Bán János és Básti Juli főszereplésével. A kulcsot 2005-ben mutatták be Ascher Tamás rendezésében Máté Gábor és Fekete Ernő főszereplésével. A darabokról, előadásokról és a szerző drámai életművéről beszélget a szerzővel és a két rendezővel Sándor L. István, a Selinunte kiadó vezetője. 

„Forgách Andrással pályánk több ponton találkozott. Ami a mai napig a legfontosabb volt számomra, az a Játékos Katona József Színház béli, 1985-ös bemutatója” – emlékezetett vissza Csizmadia Tibor. – „Fiatal, kezdő és viszonylag sikeres rendezőként magam választottam ezt a művet, a színház által felkínált darabok közül. Nem tudtam mire vállalkozom. A sokszereplős, a Katona krémjét felvonultató, csodás szereplőgárda várakozással tekintett a munkára, mert a szöveg, ami Dosztojevszkij regénye alapján készült, izgalmas, a Katona akkori műsorpolitikájába jól illeszkedő volt. Már csak én ronthattam el. Ami sikerült is. Kevés színházi tapasztalatom a színészekkel való kommunikációt nem segítette. Különösen a Nagymamát alakító Gobbi Hildával nem volt egyszerű feladatom. A bemutató tizenhét előadást ért meg. A szerző nagyságát és nagyvonalúságát bizonyítja, hogy nem haragudott rám úgy, ahogy én haragudtam magamra az elszalasztott lehetőség miatt.  Pedig egy ígéretes indulást hagytam torzóban. Szerencsére ez a kudarc nem befolyásolta András későbbi pályáját, és nekem is tudomásul kellett vennem, hogy milyen nagy felelősséggel jár színházi előadást rendezni. Ezt a felelősséget éltem át mindig, és későbbi találkozásaink során is mindig szem előtt tartottam.”

Forgách András pedig így emlékezett: „Emlékszem, anyám ott volt premiervacsorán, a Pilvax kávéházban, már halálos betegen. Szemben ült velünk Gobbi Hilda barátnője, Galgóczi Erzsébet, aki kőkeményen odavágta anyámnak, hogy tíz előadás van benne. Tévedett, mert tizenhét volt. Láttam tizenötöt a tizenhétből, abból öt jó volt. A tíz, az nem volt jó. Eltelt a bemutató után tíz év, amikor mentem az utcán, pontosan emlékszem, a Szent István körúton, és egyszer csak megálltam, mert megértettem: én meg akartam bukni. Pontosan emlékeztem azokra a helyzetekre, amikor befolyással lehettem volna az eseményekre, mert az elég hamar kiderül, hogy mi lesz egy előadás sorsa…”

A húsz év múlva bemutatott A kulcs (A játékossal ellentétben) nagy siker lett. Arról, hogy a darab hogyan került a Katona színpadára, így írt Forgách András húga, Bruria Zsuzsa: „2004 tavaszán olvastam el a Kulcs című darabot és egyből láttam magam előtt Ascher rendezésében. A szerző kishitűen oda se akarta adni Aschernek, mondván, hogy úgyse fogja elolvasni. Dehogynem fogja elolvasni, mondtam neki, sőt meg is fogja rendezni a Katonában.” Hogy erre milyen csellel sikerült rávennie a rendezőt, az a kötet utószavában olvasható.

Forgách András pedig így beszélt az Ascher Tamással való kapcsolatáról a Literán közölt interjúban: “Ascherral A kulcs esetében nagyon nagy szerencsém volt, mert ő mélyebbre látott a darabban, mint én. Ascher legalább annyit tud arról, milyen az, ha testvére van az embernek, de arról viszont sokkal többet tud, hogy hogyan lehet ezt színházban megcsinálni. És a színészei!, főleg Máté és Fekete, de még az akkor főiskolás Kovács Lehel is, vagy Vajdai Vili, Rajkai, Lázár Kati! Irtó nagy mázlim volt velük.

          Az összes többi bemutatóm nagyon harcos volt, még a Vitellius is Pécsen, amit a kitünő Vincze János rendezett: neki kellett megvívnia a harcát a színházzal. Fodor Tamással már nagyon komoly vívások, párbajozások, kölcsönös üvöltözések voltak, hogy megvalósuljon, amit elképzeltem. Ez késői fejlemény, hogy már nem vagyok beletörődő és sztoikus a színdarabokkal kapcsolatban. Ascherrel nem kellett üvölteni, inkább én tanultam tőle. Kimentem Rómába, amikor az Ivanov vendégjátéka volt, és akkor Trastevere-negyedben sétálgatva végigbeszéltük az összes problémát. Érdekes módon addig nem fogta fel a darab buñueli karakterét, de elég volt csak kimondanom ezt a szót. Mindent azonnal értett és színpadi cselekményre is tudott váltani. Nagyon jó volt az a néhány próba, amit láthattam, mert igazándiból most értettem meg Ascher alkatát. Egy rendezőt csak próba közben lehet megismerni. A lényeg, hogy nagy szükségem van rá szerzőként, hogy legalább egyszer úgy történjen meg a darab a színpadon, ahogy én szeretném.”

A könyvbemutató beszélgetés ideje: 2024. május 18. szombat 15.30

Helyszíne: Katona József Színház előtere előtere (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 6.)

A kötet kapható és dedikáltatható a helyszínen, illetve megrendelhető a Színházi könyvek webáruházban (szinhazikonyvek.hu)