Hamarosan érkezik a Bármi lehetséges, ha erősen gondolsz rá bemutatója, Sodró Eliza és Rusznák András szereplésével. Most az Elizával készült villáminterjút olvashatják.
Mi volt az első érzésed, amikor a Loupe-osok, János először feldobta ezt a darabot, szerepet neked?
Sodró Eliza: Hogy bolond vagyok, ha elvállalom.
Mi a véleményed arról, hogy a dráma egy ilyen kemény, talán a lehető legkeményebb témát feszeget? Feladata ez a színháznak?
Szerintem a színház nem olyan dolog, aminek feladata van. Tapasztalatom szerint, amint egy előadás megpróbál valamilyen jelszót a zászlajára tűzni, és a közönségét alattomosan manipulálni, azonnal propagandává silányul. Legjobb esetben szórakoztató, igényes propagandává. Ezért úgy gondolom, a jó színház mindig empátiával készül, nem agitálással. A másik megértésének, nem pedig megváltoztatásának szándékával. A jó színház közelebb visz minket egymáshoz és saját emberi mivoltunkhoz. De ez sem feladata, inkább csak következménye annak az alázatos figyelemnek, amellyel most is közelítünk ehhez az igen nehéz anyaghoz.
Van közös benned és a szerepben? Alex öntörvényű, szabadszellemű, provokatív. Te is ilyennek tartod magad?
Vannak közös vonásaink, de van amiben nagyon különbözünk. Én pl. nem szeretem a lekvárt… A próbafolyamat során az lesz a feladatom, hogy minél közelebb húzódjak hozzá, és minél pontosabban át tudjam adni az ő érzéseit és gondolatait.
Van bármilyen gyakorlat, amivel óvod magad, amikor egy olyan szerepet próbálsz, aki ennyire mélyre megy?
Nincs, mert alkotóként mindig egy lépéssel hátrébbról kell szemlélnem a dolgokat. Nem merülhetek el benne teljesen, mert az egy befogadói attitűd. Ez az egy lépés távolság eddig mindig megvédett attól, hogy komolyabb sérülést szenvedjek. Más kérdés, hogy most először érzem azt, hogy olyan témával foglalkozunk, ami nekem személyesen is húsbavágó: a perinatális gyásztól való szorongás transzgenerációs örökségem. Erős meggyőződésem, hogy nem szökhetek el a téma elől. Szembe kell néznem vele. Ebben az is megerősít, hogy újra és újra átengedve magamon ezt az anyagot, mindig egyfajta megtisztulást érzek, mintha ősanyáim hálásan rám mosolyognának, hogy ne féljek, mert jó úton járok.
Miben más ezt a próbafolyamat, mint egy hagyományos kőszínházi munka?
Hogy sokkal többet beszélgetünk, és több személyes dolgot osztunk meg egymással magunkról.
Visszatérő elem a drámában, hogy a szereplők sosem értenek egyet. Ez jellemző rátok is párként, Andrissal?
Nem jellemző. Én mindig mindenben egyetértek Andrissal.
Rusznák Andrist és Sodró Elizát novembert 11-től láthatják a Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című előadásban. Itt tudják megnézni az olvasópróbán készült videót, és itt tudnak jegyet venni a produkcióra.