A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Rátóti Zoltán augusztus 26-án azonnali hatállyal menesztette posztjáról Karsai György professzort, a Doktori Iskola vezetőjét, aki 1996 óta tanított az intézményben. Ennek kapcsán írt közösségi oldalán Mohácsi János Jászai Mari-díjas színházrendező, a Kaposvári Egyetem Színházi karának korábbi oktatója.

Pedig Karsairól akarok írni. A kirúgóember valamikor, talán 2010-ben egy vidéki város színházának igazgatója volt, a város és a színház nevére sajnos nem emlékszem.

A kirúgóember, úgyis, mint igazgató, megnézte a Játék a kastélyban főpróbáját, utána párás szemekkel odatámaszkodott mellém a büfépulthoz, és azt mondta, ez az igazi színház, ez az ő színháza. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy hím imádkozósáska (ájtatos manó!) a nászéjszaka után, szavaiban kételkednem kellett, hiszen láttam korábban a kirúgóembert színpadon.

Még hozzáfűzte, hogy miért nem lehetünk mi barátok, igaz, a kalocsai forradalmi ezred óta ismertük egymást, 1978, de csak igazat tudtam mondani, hogy nem jöhet mindig minden össze.

Másnap hívatott a titkárságra, mélyen a szemembe nézett, párának akkor nyoma se volt, annál inkább az elszántságnak, és azt mondta, nagyszerű rendező vagy, de a következő évadban nem dolgozom veled. Megértettem szavait – e munkába nem fáradtam bele – és elindultam kifelé. Várjál, így a kirúgóember, hadd magyarázzam meg.

Megálltam pár másodpercre, Zoli, mondtam, én nem tudom, milyen, de rendező, az vagyok, engem a szándékok soha nem érdekelnek, csakis a tények.

Akkor jártam a vidéki színház igazgatói irodájában utoljára.

Mindezzel csak azért fárasztok mindenkit, mert gyötör a gondolat, hogy szavaim miatt fejlődött a kirúgóember oda, hogy úgy merje érezni, hogy Karsai Györgynek nem tartozik magyarázattal.

Pedig – tanulva a garnitúrától, amellyel annyira rokonszenvezik, hogy egy közülük – hazudhatott volna valami elegánsat, pusztán azért, hogy olybá tűnjék, embernek tartja a kirúgott Karsai Györgyöt.

Eörsi idézi erről valahol a Tersánszky-anekdotát, aki hajnalban macska mód settenkedik haza, vetkőzik a hitvesi ágy mellett, neje megébred, te Jenő, rajtad nincsen gatya. Az író lenéz, szembesül a meztelen valósággal, és így kiált fel: Úristen, engem kiraboltak!

Eörsi szerint a szép hazugsággal megtiszteljük a másik felet, pusztán azzal, hogy munkát és kreativitást fektetünk hazugságunkba. Hát, a kirúgás tényétől eltekintve, amely gyalázat és gazemberség, ez a hangyafasznyi tisztelet is hiányzik a kirúgóemberből, akinek etikája immár a beleszarás, de magasról, emberbe, szakmába, életműbe.

Mi legyen a következő lépésünk?

2022. augusztus 27.

Mohácsi János