gate_Bannergate_Banner
Kaszás AttilaGőz IstvánSimon ZoltánDér Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2024. március 29., péntek

    „Márványt törni hegynek indulok” – A Költészet Napját ünnepeljük

    2021. április 11., vasárnap 06:46

    Hagyományainkhoz híven a Színház Online szerkesztőségében is ünnepeljük a Költészet Napját. Ez alkalomból összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

    Weöres Sándor és Károlyi Amy, Fotó: Fortepan / Németh László Társaság

    Weöres Sándor – Ha kérdik ki vagy, ezt mondd…

    egynemű vagyok a széllel, folyó sodrával,
    esőcsepp hullásával, madár röptével, fapadlón járó facipős ember lába zajával.
    Levegő-e a szél?  Víz-e a folyás és a csöppenés?
    A röpülés madár-e és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
    Megszűnik a szél, a levegő nem szűnik meg, de szél nélkül halott.
    Elhullt a madár, a teste új mezbe öltözött, száz új alakba szétívódott –
    de a röpte nem maradt meg és el se veszett.
    Többet nem is tudok magamról és mire tudnék,
    már több leszek annál, hogysem tudhatnék bármit is.
    Még nem vagyok egész és mire az lehetnék,
    már több leszek annál, hogysem magamban lehessek egész.
    Még nem is élek, nem is fogok élni:
    életnél teljesebb leszek a holtom után.
    Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

    Nagy László – Virágzó rozson

    Virágzó rozson a szél habot vert, én a szélén lehevertem.
    Hallgató fülemre harmat cseppent s megcsendült a világ bennem.
    Óriás szövőgyár volt az égbolt, sürgő orsó minden csillag.
    Sokáig tünődni időm nem volt, köszöntött a jázminillat.
    Messziről szállt, meglepte az ingem, iparkodásra biztatott.
    Magamban én annyi embert vittem, mint égbolton a csillagok.

    Csoóri Sándor

    Csoóri Sándor – Nézd, Uram, ő az, akit szeretek

    Milyen jó volt küzdeni érted, dühvel, haraggal, szánalommal.
    Betegen is menni a hegyre, Isten elé a képmásoddal:
    Nézd, Uram, ő az, akit szeretek, csupa fekete láng, ha mellém
    fekszik. Ruhái kint a dombtetőn lengenek, lobognak minden estén.
    Vele jártam be fél világodat, s ha elfáradtunk, csak nevettünk.
    Azért indultam el, hogy ő is hazaérjen, s ragyoghasson a kósza Nap felettünk.
    Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
    Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk.

    Kiss Anna

    Kiss Anna – Lepkék útján a lélek

    Lepkék útján
    a lélek,

    kötésen leng
    a bog,

    elférünk egy
    virágban,

    örömre hét
    virág van,

    a bánat
    mindig egy.

    Gérecz Attila – Így bocskorosan

    Így bocskorosan úgy-e megnevettek, hogy márványt törni hegynek indulok?
    A számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes: én is feljutok!

    Nincs tömött zsákom s hegymászó botom, segítő kezet tán egy társ sem ad,
    de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre borzol lágy barackokat!

    S a hegytetőn majd minden mezt lehántva, én is kacagva szélnek öltözök,
    karjukra fűznek mind a fénynyalábok s eltáncolunk a fejetek fölött!

    Így bocskorosan úgy-e megnevettek, hogy márványt törni hegynek indulok?
    A számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes: én is feljutok!

    Pilinszky János

    Pilinszky János – Szent lator

    Törőcsik Marinak
    Akkorra már belepték a legyek
    túl az agónián
    túl a tetanuszon,
    és messze túl szögeken, sebeken
    se tárgy, se test
    nyilvánosan
    között
    se ácsorgás
    (behorpadt szentségtartó),
    se röpülés
    barát,
    barátság mindörökre.

    Ranszecu Hattori – Hőmérő (Illyés Gyula fordítása)

    Minden bimbóval, ami kireped
    a szilvafaágon,
    melegebb egy picit a kikelet.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram