A Fix TV-n futó Bóta Café adásaiban főleg ismert művészeket, tudósokat és közéleti embereket mutat be a műsorvezető, Bóta Gábor. Legutóbb Pokorny Liát kérdezte.

A kérdésre, visszatért-e ahhoz a mókuskerékhez, amelyben a pandémia előtt élt, Pokorny Lia elmondta, most is tele a naptárja, sok a dolga, de mégsem ugyanaz történik vele, mint korábban. A mostani időszakban többet vállalt azokból a feladatokból, amelyek nem járnak semmiféle elismeréssel és amelyek fontosak a számára: „Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne álljak bizonyos ügyek mellé, jó volt megérezni azt, hogy mozdult bennünk valami.”

Mesélt arról, mit jelent számára a klímaszorongás, hogy miért lett a Tízmillió fa kezdeményezés nagykövete: „Van egy elég behatárolt idő, amíg cselekedni tudunk. Ha nem csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, akkor kérdéses, hogy mi vár a gyermekeinkre, unokáinkra”.

Pokorny Lia szerint valóban fontos elgondolkodni azon, hogy mi ez az elképesztő spirál, mibe betekeredtünk az elmúlt évtizedekben, hogy tényleg pénzben mérjük-e a boldogságot, hogy mi az, amit elveszítettünk: „Azt vettem észre, hogy sokan elkezdtünk ezen gondolkodni.”

„Két kérdés volt az utóbbi időben, a környezetvédelem és az SZFE ügy, amikor egyszercsak azt éreztem, hogy reagálok, de megpróbálok nem az emberek dühére, hanem a felvetődő kérdésekre reflektálni. „Sok beszélgetés vége az lett, hogy bár nem értünk egyet, de megértettem, hogy a másik miért gondolkodik így és kölcsönösen köszönetet mondtunk egynásnak. Fontos lenne higgadt eszmecseréket folytatni minden ügyben, hiszen együtt élünk. El kell fogadni, hogy két oldal van ebben az országban. Mégis egyfajta kommunikációban hiszek, mert ami most van, az nem működik ebben a formában” – mondta a színművész, aki szerint az elfogadást lehet tanulni.

Az interjúban sokat mesél pályájáról, az indulásról, arról, hogy salgótarjáni gyermekként csodálva hallgatta a legnagyobb színészeink hangoskönyveit, és közben azt érezte, hogy úgy szeretne mesélni, amint „ezek a varázslók”. Évekkel később, Bánsági Ildikóval játszott egy színpadon, amikor feltörtek benne az emlékek és eszébe jutott: vajon, hogy lehetséges az, hogy az ember néha egyszerűen tudja, mivel van dolga az életben.

A beszélgetésből az is kiderül, miért sírós Pokorny Lia, hogy élte meg a karantént, miként emlékszik arra, amikor elhagyta az Újszínházat, milyen élmények fűzik a Centrál Színházban, hogy csöppent a Konyhafőnök című műsorba, hogy miért nem érzi néha a saját főztje ízát és miért készül két sanzonestre is.