Augusztus 20-tól 22-ig változatos programsorozattal és prémium pezsgőkülönlegességekkel várja a nézőket az ingyenes Operett Korzó a Szent István Napok keretében. Az esemény kapcsán Budapesti Operettszínház társulati tagja, Szendy Szilvi mesélt a műfajról, gálákról és arról a bizonyos, szubrettekre jellemző könnyedségről.

A Szent István Napok keretében az Operett Korzón operettel ünnepelitek az államalapítást. Az operett műfajában mintha mindig lenne alakalom és lehetőség ünneplésre, ez a sajátja.

Legutóbb egy nagyobb gála kapcsán fejtegettük mi is, hogy mitől van egy ilyen eseménynek mindig ünnepi hangulata. Ha belegondolsz, egy operettgála olyan, mint egy dúsan megterített ünnepi asztal. Minden van rajta, mindenki a műfajból azt hozza erre a terített asztalra, amiben a legjobb és azt, amit a legjobban tud. A primadonnák gyönyörűek és csodálatosan énekelnek, sármosak a bonvivánok, viccesek a szubrettek… (nevet) Jól szól a zenekar, baromi jók a táncosok. Mi más kell egy ünnephez?

Egy kis Veuve Clicquo. Az operettekben mindenki azt iszik.

A primadonna cipőjéből!

Nem csoda, hogy a mostani esemény az Operett Korzó – Pezsgő italok és dallamok a Duna-parton címet kapta. Titeket figyelve elkortyolhatunk majd egy kis champagne-t vagy prossecót is. 

Jó, hogy mondod, akkor nem megyek kocsival. (nevet)

Pontos számot úriember nem kérdez, de azt talán elárulhatjuk, hogy már több mint két évtizede folyamatosan ünnepelsz.

Tulajdonképpen vállalom ezt a számot, sőt, nagyon büszke vagyok rá. 1995-ben kezdtem el az Operett Stúdiót, és úgy alakult, hogy 1998-ban ideszerződtem. Ez jócskán több mint két évtized… Igen, azóta egy ünnep az életem.

Gyakorlatilag az össze nagy szubrettszerepet eljátszottad, nem csak idehaza, hanem szerte a világban is. Van, ami mégis kimaradt?

Kétszer ment el mellett a Bál a Savoyban Daisy Parkere. Egyszer azért, mert én pont akkor szültem, amikor Eszenyi Enikő rendezte az Operettszínházban, másodszor pedig azért, mert Bori Tamás úgy gondolta, hogy én Tangolita leszek a rendezésében.

Ennyi vidám, cserfes karakterből melyiket őrzöd a szíved közepén?

Egyértelműen Clarisse-t a Lili bárónőből. 2005-ben mutattuk be az előadást, és túlvagyunk a háromszázadikon. Ez a szerep velem ért. Nagyon-nagyon szerettem A Bajadér Mariettáját is. Bár én az típus vagyok, ha nem kedvelek egy előadást, akkor is nagyon szeretem a feladatomat aznap este. 

Én először a Marica grófnőben láttalak, Lizaként.

Oh, hát persze, Liza. Azt a Maricát 2001-ben mutattuk be itt az Operettszínházban, rengeteg élményem fűződik hozzá, talán a legtöbb a pályám alatt. És ugye ott van Stázi A csárdáskirálynőből, az első színpadi szerepem volt. Csodálatos feladatok, persze egy bizonyos életkorig. Ebben pedig az az átverés a sorstól, hogy ezt a szakmát az élete végéig tanulja az ember. Amikor úgy tűnik, hogy egy szubrett vagy táncos komikus kisujjból rázza ki a dolgát, akkor már túl van azon a bizonyos koron. Idő kell, mire ez az egész igazán könnyed lesz. Nem a táncról és az éneklésről beszélek, hanem arról a könnyedségről, ami miatt a nézőtér fele Stázi szeretne lenni.

Azért, ha belegondolok, ez nem csak tanulás. Ahogy primadonnának születni kell, úgy ez a szubrettre is igaz.

Szerintem is… Vannak képességek, amik fejleszthetők. Az ember heti háromszor eljár énekórára, és gyúrja magát a balett-teremben, de ettől még nem lesz szubrett. Az, hogy miért pici egy szubrett, az igazából nagyon is érthető. A magyar operett a táncos komikus és szubrett akrobatikus táncbetétei miatt is unikum, és ezekben a koreográfiákban fel kell tudni emelni minket. Egy kedves kis „gombócnak” kell lenni. (nevet) A tánc és az énektudás mellett pedig fontos a jó színészi képesség. Tapasztalatból mondom, hogy bármilyen váratlan színpadi helyzetet át lehet hidalni, ha van az embernek humora hozzá. Ettől függetlenül nagyon maximalista vagyok.

Egy gálán fellépni mennyivel könnyebb vagy épp nehezebb? Végülis egy-egy zenés betétet kiragadtok az előadásból, eltűnik a kerete. 

Egyszer ezt úgy fogalmaztam meg, hogy minden megjelenéssel gólt kell rúgni. Ahányszor kimegyek a színpadra, van három percem. Olyan, mint a cirkusz, meg kell fogni a nézőt. Nem tudom felépíteni a karakteremet, megjelenek, és akkor kell robbantani. Ezért nehéz egy gála.

Néha eszedbe jut, amikor egy-egy fellépés alkalmával kiállsz a színpadra, hogy az a nézők soraiban egy fiatalnak akár egy életre meghatározó pillanat lehet? Talán pont miattad szeret bele a szakmába.

Peller Karesszel sokszor léptünk fel a badacsonyi kikötőben. Előfordult, hogy felmentünk a színpadra, nagyjából tízen néztek minket. Aztán szépen felduzzadt a kis tér. Egy fiatal fiú ott látott először operettet, és utólag elmesélte, hogy őt annyira megfogta, hogy elhatározta, ő is ezt szeretné majd csinálni. Azóta sínen van, és közel a céljához. Nagyon jó érzés a tudat, hogy van, aki lát, és ilyen nagy hatással vagy rá. De előfordult olyan is, hogy egy bulgáriai színház igazgatója a YouTube-on talált ránk, és meghívott minket – szintén Peller Karesszel –, mert amit látott, az neki nagyon új volt. Bulgáriában nem volt hagyománya az ilyen típusú táncos komikus és szubrett jelenlétnek, most viszont már harmadszor jártunk náluk, a helyi páros pedig már a felvételeink alapján tanul. Szeretnének kurzust is, hogy átadhassuk nekik a tudásunkat.

Ez a történet is hitelesíti a mostani gála címét, Mindörökké Operett.

Egyre inkább hiszem, hogy ez nem közhely. Olyan, mintha ez a műfaj mindig is létezett volna, és mindig létezni fog. Amíg óvodásokat látok Jajj, cicát énekelni a karaoken, vagy fiatalokat a Ringó vállú csengeri violámra bulizni, addig azt gondolom, hogy nem túlzás azt mondani, hogy Mindörökké Operett. Úgy tűnik, hogy tényleg kortalan. Legalábbis nagyon remélem… (nevet) Messziről az operett ugyan műanyag lehet, szirupos, rózsaszín, nem tagadom, biztos van ilyen vetülete is, de abban is biztos vagyok, hogy van létjogosultsága. Ha az ember látni akar egy szép történetet, közben hallgatni az igényes zenét, mindezt szép díszlettel, tehetséges emberekkel, akkor az operett tökéletes választás!

Szerző: M. K.

A Vígadó téren látogathatjuk meg az Operett Korzót, ahol pezsgő italkülönlegességeket kortyolva hallgathatjuk a világhírű operettslágereket, illetve musical-koncerteket, sőt kivetítőn a Budapesti Operettszínház előadásainak részleteit is megnézhetik a látogatók.

Augusztus 20-án Huszárvirtus, egy zenés táncos produkció keretében érkezik többek között Lévai Enikő, Lukács Anita, Vadász Zsolt és Langer Soma is. A háromnapos programsorozatot nagyszabású gálakoncert zárja augusztus 22-én, vasárnap este, Mindörökké Operett címmel Fischl Mónika, Kiss Diána, Szendy Szilvi, Lukács Anita, Széles Flóra, Laki Péter és Vadász Zsolt hozza el a legismertebb és legkedveltebb operettslágereket.