Az opera Olaszországban született – mondta Stéphane Lissner, a nápolyi San Carlo operaház francia igazgatója az AFP francia hírügynökségnek, amely riportot készített az UNESCO-hoz benyújtott pályázat kapcsán. A hírügynökség felidézte: az opera műfaja nagyjából 1600 körül alakult ki Firenzében, ahol akadémiát hoztak létre az énekelt szöveg és a zene innovatív kombinálásának kidolgozására.
Az első nagyobb jelentőségű operaszerzőnek az 1567 és 1643 között élt olasz Claudio Monteverdit tartják, majd őt követte a műfaj számos további olasz kiválósága: a 18. században például csak Nápolyban, a Bourbonok által irányított királyság központjában, mintegy 400 operát írtak.
De miért tarthatja úgy Olaszország, hogy a német és a francia opera helyett inkább az olasz opera lenne érdemes arra, hogy felkerüljön az UNESCO listájára?
Stéphane Lissner számára ez nem is kérdés, mert úgy látja, az olasz nyelven éneklés az, amely érzelmileg igazán megmozgatja az opera rajongóit.
„Anélkül, hogy kisebbíteném a kollégáim vagy a francia és a német szerzők érdemeit, úgy látom, aki olaszul énekel, az valami pluszt ad, olyan érzelmeket képes kifejezni, ami más nyelven nem működik”
– mondta Lissner, aki a világ legrégebbi operaházaként számon tartott, 1737 óta működő San Carlo előtt korábban a milánói Scalát és a párizsi Operát is vezette.
Dario Franceschini olasz kulturális miniszter azt nyilatkozta, hogy az UNESCO-hoz március végén benyújtott pályázattal Olaszország szeretné elismertetni azt a műfaját, amely „a legautentikusabb és legeredetibb kulturális kifejezési forma”, és amely az egész világon elterjedt. Franceschini szerint „az olasz opera a világ kulturális örökségének integráns része”. „Olaszország másmilyen, az olasz színházak mások, és ha az ember kisebb településekre látogat el, amelyek még csak nem is városok, hanem falvak, ott is talál kisebb színházakat” – mutatott rá Stéphane Lissner.
Olaszország-szerte mintegy 60 operaház működik, a világon a legtöbb.
A San Carlo operaigazgatója hangsúlyozta, hogy Olaszországban az opera alapvetően nem szűk elitnek fenntartott szórakozás, bár a közönség jelentős része bizonyos jegyárakat már nem tud megfizetni, és sokakat emiatt elveszítenek, ami hatalmas hiba. Ez olyan jelenség, amelyet a San Carlo igyekszik tudatosan megfordítani, és a jegyek meghatározott részét fiataloknak adják el alacsonyabb áron.