Visken született, zenész családban és már fiatal korában népzenét gyűjtött. Hat évesen találkozott először a Magyar Állami Népi Együttessel, tizenkilenc éves volt, amikor bekerült, most pedig már művészeti vezetőként irányítja az együttest. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, aki Ausztráliától az Amerikai Egyesült Államokig bejárta a világot és persze a Kárpát-medencét. Föllépett a brit királyi család előtt, idén pedig ismét a KŐFESZT vendége bandájával együtt. Pál István Szalonnával beszélgettünk.

Viskről indulva eljutni addig, hogy a brit trónörökös születésnapi ünnepségén muzsikáljon, nem hétköznapi életutat feltételez. Gondolta volna, hogy bejárja ezt az ívet népzenészként?

A sok kanyar ellenére valóban, én is szép útnak látom az életpályámat. Gyermekkoromtól kezdve a zene világában nőttem fel. Emlékszem, hogy talán öt, vagy hat éves lehettem, amikor először jöttek hozzánk népzenét gyűjteni. Akkor már beszéltem az ukrán, ruszin nyelv egy-két változatát, és ha édesapám nem tudott nekik segíteni, engem küldött maga helyett. Beleszerettem ebbe a világba. Az emberben, ha ilyen környezetben nő fel, később pedig meglátja az értékeit és fölismeri a jelentőségét, akkor megfogalmazódik az elhatározás, miszerint ezzel szeretne foglalkozni. Később meghatároztam azt is, hogy miért éppen népzenész lettem: rendelkezem az identitástudatommal, a magyarságtudatommal, és fontosnak tartom, hogy mindezt átadjam a fiataloknak is. 

Mikor döbbent rá arra, hogy mindez nem csupán jóleső közösségi érzés, ha úgy tetszik: szórakozás, hanem a népzene értékei személyiségformáló hatással is bírnak?

Amíg gyerek voltam, az tetszett igazán, hogy amikor megtanultam egy-két nótát eljátszani, a táncházban rám mosolyogtak a lányok, egy ifjú zenésznek ez óriási örömöt jelent. Mindamellett olyan közösséget formáltunk, amiben jól érezték magukat a fiatalok. Később, ha idősebb zenészekkel beszélgettem, elmesélték az élettörténetüket és mindebből kirajzolódott számomra, hogy mi fontos igazán a világban.

S Önnek személyesen mit jelent az érték, mint fogalom?

Egyértelműen a magyar kultúrát és népzenét, ami a maga erejéből formálódott, és minden korban hiteles üzenettel képes megszólítani az ifjabb generációt.

Mit üzennek a fiataloknak a magyar népzene értékei manapság?

Elsősorban közösségformáló mulatság – mai szóval élve: buli –, ahol jó együtt lenni, közösen táncolni, és közben olyan törvényszerűségeket ismerhetnek meg, amelyek mára kicsit feledésbe merültek. Például, hogy egy fiúnak oda kell állni egy lány elé, hogy fölkérje táncolni. Nem is olyan egyszerű ez, hiszen a mai szórakozóhelyeken két ember a legritkább esetben fogja meg a kezét egymásnak, és a távolság is egyre nő köztük. Viszont egy táncházban, ha körtáncot járunk, még akkor is összekapaszkodunk, és egymást erősítjük. A páros táncnál egyértelmű, hogy a fiú átkarolja a lány derekát, a legényesnél pedig kiáll a zenekar elé, és megmutatja, hogy milyen virtuozitással rendelkezik és milyen figurákat tud. Minden lépésnek van gesztusértéke és mondanivalója. S, amikor látják, hogy jó mulatságban vannak, később már társaságot alkotnak, közös táncházba járnak tovább. A bandámmal – hogy az első kérdésére is reflektáljak – valóban körbe utaztuk a világot Ausztráliától az Amerikai Egyesült Államokig, és a közös hagyomány minden alkalommal megteremtette a közönséggel való kapcsolat kialakulásának lehetőségét. A zenekar értékét éppen az adja meg, hogy hiszünk a közös kultúránkban, és örömmel muzsikálunk, bárhol is járunk a világban. Mindez pedig hitelt ad a játékunknak.

Hogyan látja az Ön gyermekkora és a jelen korban élő fiatalok zenei érdeklődését?

Köszönhetően számos nagyszerű kezdeményezésnek, a Fölszállott a pávától kezdve a Hagyományok Házának tevékenységén át a Csík Zenekaron keresztül a Bagossy Brothersig, nem érzem, hogy kevésbé lennének nyitottak ma, mint egykor. Gondoljunk csak bele, hogy már az István a királynak is milyen jelentős népzenei kötődése volt. Mind azt hirdetjük, hogy a magyar népzene kortalanul élő műfaj, és nem is a műfajok a lényegesek, hanem az, hogy az alkotónak, vagy a művésznek van-e mondanivalója, és ez megfelel-e a valóságnak? S, amennyiben van, akkor a műfaj, az adott zenei anyag is túlél korszakokat. A népzene reneszánszát éli, hiszen az életről szól.

Amikor Budapestre került, nem volt idegen Önnek a nagyváros hangulata mindezzel a kultúrkinccsel a tarsolyában?

Őszinte leszek: burokban élek. Amikor a fővárosba költöztem, táncházakba jártam, muzsikáltam, később az együttessel jártuk az országot, mostanság is az egész világot, és én 90 százalékban ebben a közegben mozgok. Sokszor rácsodálkozom arra, hogy mennyi rosszindulat van a világban, de én ezzel a hétköznapok során nem találkozom. Teszem a dolgom.

19 évesen lett a Magyar Állami Népi Együttes tagja, sok évvel később pedig művészeti vezetője. Mintha ez is erősítené az imént említett burokban való létezését.

Így van, sőt először Visken találkoztam az együttessel, a művelődési házban, 6 évesen. Édesapámnak mondtam is, hogy egyszer játszanék majd az együttesben. Szerencsém volt, hogy mindig idősebb zenészekkel muzsikáltam, azokkal, akik mellett fölnőttem. A Magyar Állami Népi Együttesben akkor még egy nagyobb cigányzenekar zenélt, amit Berki Laci bácsitól Oláh Jenő vett át prímásként, és amikor bekerültem, a cigányzenekar koncert repertoárját is meg kellett tanulnom, ami óriási feladat volt. Népzenészként cigányzenekarra áthangszerelt klasszikus műveket kellett játszanom. Rengeteget tanultam tőlük. Ez is hozzáadott ahhoz, hogy tulajdonképpen mi a bandámmal kamarazenét játszunk, a magyar népzene kikristályosodott változatát. A furulyamuzsikától a népies műzene határait súroló, csárdások korának zenéjéig számos műfajban.

Említette mások mellett a cigányzenével kialakult kapcsolatát. Manapság népzenészek gyakran játszanak egészen eltérő műfajokban, illetve a koncerteken előfordul, hogy keverik azokat. Mi a véleménye a crossoverről, vagyis a műfaji keveredésről?

Teljesen mindegy, hogy rockzenét, vagy népzenét játszik valaki, ha van gondolat és tartalom mögötte. Illetve úgy fogalmaznék, hogy csak akkor van értelme a crossovernek, ha az előadó a különböző műfajokat ugyanolyan mélységben megismeri. A legnagyobb crossovert Bartók Béla alkotta meg, hiszen ízig-vérig klasszikus zenészként olyan mértékben elsajátította a népzene filozófiáját, hogy amikor a zongorajátékát hallgatjuk, akkor abban érezzük a tánc lüktetését, vagy egy keservesnek a szövegét. Hosszú távon ezek a találkozások megmaradnak.

Térjünk rá kicsit a KŐFESZT-re, hiszen minden évben fellépnek a programsorozaton. Hogyan alakult ki, hogy rendszeresen számíthatnak a zenekarra a nézők?

Csúri Ákossal, a fesztivál szervezőjével egy táncházba jártunk. Ákosnak Nagy Albert volt a mestere, és szegedi táncosként érkezett, majd hosszú ideig nem találkoztunk. Néhány éve említette, hogy elindítja a KŐFESZT-et ezen a gyönyörű vidéken, ahol a népzene természetes közegében kerülhet az emberek elé. Minden fellépő kötődik a népzenéhez, még ha az underground világból érkezik is. Először nagyon jól éreztem magam, és az a fajta gondolatiság, és összművészeti látásmód, ami itt megjelenik, nagyon közel áll hozzám. Valóban közösségi élmény.

Az idei fesztiválra TRIANON 100 előadással érkeztek, aminek 2020-ban volt az online bemutatója. Jól tudom, hogy először láthatja élőben a közönség a verses, zenés összeállítást?

Pontosan, Trianon 100. évfordulóján, abban a pillanatban, amikor a békediktátumot aláírták anno, harangozással kezdődött az online bemutatónk. A képzőművészeten, az irodalmon és a zenén keresztül számos művészeti ág megjelenik az előadásban.  Mivel a pandémiás időszak korlátozásai miatt nem tudtuk nézők előtt bemutatni, ezért most a KŐFESZT-en látható először élőben.

Az előadás után, és persze később, ha kitáncolták és kimulatták magukat mi lesz Szalonna és bandája következő állomása?

Szászhalombattán az Ásó, kapa, nagyharang című előadásban zenélünk, aminek mi állítottuk össze a muzsikáit, öt táncegyüttessel együtt a különböző vidékek menyegzőit mutatjuk be. Aztán a Jászság Népi Együttessel lesz egy bemutatónk Jászberényben. Nemsokára 70 esztendős lesz a Magyar Állami Népi Együttes, ennek alkalmából rendezünk egy nagyszabású gálát, és mindemellett sok-sok helyen játszunk még. Nem unatkozunk.

Szerző: Oláh Zsolt