„A legnagyobb segítség az empátia” – Villáminterjú Török-Illyés Orsolyával
2024. november 16., szombat 10:21
A gyermekvédelemről, valós beszámolók alapján készít előadást az EXIT Generáció A Már nem álmodok velük lcímmel. A premier kapcsán Török-Illyés Orsolyát Vass Antónia kérdezte.
Az előadásban elhangzó dokumentarista szövegek mind a gyermekvédelmi rendszerben érintettek beszámolói. Az intézetek egykori lakói, fiatalkorú anyák, szakemberek járultak hozzá, hogy mélyen személyes és vállaltan szubjektív történeteiken keresztül a nézők megismerhessenek egy olyan világot, amit a mai napig tabuk és titkok öveznek. A történetből összeálló kép bemutatja, hogyan termeli újra ugyanazokat az élethelyzeteket a rendszer generációról generációra.
Az előadás intézetben nevelkedett emberek történeteit dolgozza fel. Korábban volt személyes érintettséged a témában?
Egy háztartásban nőttem fel, szinte testvérként valakivel, aki születése után – édesanyja nehéz körülményei miatt –, egy időre állami gondozásba került. Nem volt hosszú idő, mégis meghatározta az érzelmi fejlődését. A szüleim mesélték, hogy amikor végül kihozták, nem sírt, egész egyszerűen nem tudott sírni. Aztán egy kedves ismerősöm és korábbi munkatársam gyámként dolgozik, ő rengeteg történetet mesélt arról, hogy mennyire nehéz a másik oldal is, egy ilyen intézetben dolgozni. Később volt alkalmam közelről látni azt is, hogy mit jelent nevelőszülőnek lenni, mennyire megterhelő, hogy ugyan bevonódik valaki érzelmileg a gyerek életébe, mégsem lesz belőle örökbefogadó. Mindig érzékenyen érintett a téma.
Közvetlen közelről láthattad, hogy milyen hatással van valakinek az életére, ha akár csak egy kis ideig is intézetben élt. Mi az, amivel ezeket az embereket a környezetük támogathatja?
Azt hiszem, hogy a legnagyobb segítség az empátia, hiszen a legtöbben több generációs terheket cipelnek. Az empátia persze feltételez egyfajta érzékenységet is, ami viszont könnyen megroppantja az embert, ha bevonódik, azonosul egy nehéz sorssal. Szóval nagyon nehéz egyszerre erősnek is lenni, hiszen az illetőnek támaszra van szüksége.
Az előadásotokban a nézők több élettörténettel is találkoznak. Miért fontos, hogy megismerjék ezeket a sorsokat?
Az egyik szereplőnk – akinek a szövegeit nagyrészt én mondom – fogalmazta meg jól. Ő mondta, hogy nagyon nehezen vette rá magát arra, hogy beszéljen a vele történtekről, és egyetlen dolog motiválta: ha csak egy embernek segít ezzel a feldolgozásban vagy egy külső szemlélőnek a megértésben, már volt értelme.
JEGYEK, INFÓ:
PREMIER: November 22., 23. 20.00