A Baltazár Színház legújabb bemutatójában, a Kvantumtornában, négy tehetséges fiatal csatlakozik a színház csapatához. Norbi, Beni, Peti és Krisztofer Nógrád megyéből érkeztek, az előadásban nehéz körülmények között élő fiatalokat játsszanak, akiknek álma, hogy megnyerjék a megyei futball kupadöntőt. Lehetőségekre, kitörésre vágynak. Viszont nincsenek elegen a csapatban ahhoz, hogy indulni tudjanak a kupadöntőn.
Mindeközben a faluba érkezik a Baltazár Színház társulata, hogy felkészüljenek új előadásukra. Látszólag semmi közös nincs a két közösségben, de az edzések során hamar kiderül, hogy különbségeik hozzák össze őket, teszik őket összetartóvá, sikeressé, győztessé.
A bemutató után Bogya Tímeának volt lehetősége Petivel (18), Norbival (17), Benivel (14) és Krisztoferrel (13) beszélgetni, akik Galambost, Lantost, Rendest és Hantost alakítják a Kvantumtorna előadásban, amiben énekelnek, táncolnak és remekül mondják a szöveget. A focilabda torta szelettel a kezükben és kissé megszeppenve ültek le az interjúhoz.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a Baltazár Színházzal?
Beni: Voltunk egyszer itt a tanodával, a Lucfalvai Tanodával. És kaptunk utána egy meghívót.
És akkor meghívtak erre a projektre?
Beni: Igen, előbb megismerkedtünk. Na de ne csak én beszéljek.
Norbi: Beszélek akkor én. Én nem rég költöztem fel Budapestre, nővérem fodrász volt és a rendezőnő (Elek Dóra) volt az egyik vendége és így kaptam egy ajánlást. Mert Dóra meghallotta, hogy szeretnék a jövőben színészkedni, ettől felcsillant a szeme és hívott. Én meg éltem a lehetőséggel.
Így kell ezt csinálni! Milyen volt a közös munka?
Norbi: Tök könnyű volt szerintem.
Peti: Jaja.
Norbi: Könnyű volt, nem volt veszekedés, semmi ilyesmi. Jó volt.
Mindannyiótokat érdekel a színház, színészet? Miért jelentkeztetek?
Beni: Én ki akartam próbálni, mert biztos jó lehet. És jó volt. Jönnék máskor is.
Olyan volt amire számítottatok?
Beni: Nem.
Peti: Jobb volt, nekem.
Hogy képzeltétek milyen lesz?
Beni: Hát én azt hittem, hogy ilyen színházias lesz. Nem olyan, amiben foci lehet.
Norbi: Azt hitte Shakespeare-t játszunk.
Meséljetek, mit csináltatok a próbán? Megkaptátok a szöveget vagy együtt dolgoztatok rajta?
Norbi: Megkaptuk a szöveget készen, aztán tanulgattuk. De egyébként tök könnyen ment a szöveg tanulás.
Peti: Volt egy csoportbeszélgetésünk Messengeren és ott is gyakoroltunk közösen, amikor nem tudtunk feljönni pestre hétvégente.
Minden hétvégén feljártatok?
Peti: Hát, nem mindig. De volt olyan is, hogy több napot fent voltunk Pesten és utána meg hétvégénte jöttünk. Volt, amikor nem jöttünk fel csak a Messengeres csoportban beszélgettünk.
Norbi: Ha jól emlékszem, amikor indultak a próbák még iskola volt.
Beni: Iskola végén kezdődött.
És mikről beszélgetettek a Messenger csoportban?
Peti: Ott a szöveget vettük át, a hangsúlyozást, a tempót.
És ha volt ötletetek?
Peti: Akkor jeleztük persze. És ami illet bele, meg jó ötlet volt azt beletettük.
Beni: A hullámot a végén mi találtuk ki.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan lesz ez a focimeccs a színpadon.
Norbi: Szerintem ügyesen megoldottuk. Vagyis a rendező, meg persze mindenki.
És milyen volt együtt dolgozni a Baltazárosokkal?
Az összesen: Jó. Jó volt.
Peti: Hol nekik voltak nehezebb időszakaik, hol nekünk. Volt olyan, hogy könnyebb megtanulták a szöveget, mint mi, gyorsabban berögződött nekik. Volt, amikor kicsit kevésbé figyeltek, kicsit tovább tartott, többször át kellett venni pár dolgot. Igazából csak ennyi volt a nehézség, de ez sem annyira.
Szövődtek barátságok?
Peti: Persze, jóban vagyunk mindenkivel.
Norbi: Igen. Szoktunk találkozni Petivel.
Peti: Igen, Norbi odajár suliba, ahol én élek.
Norbi: Csak még nem találkoztunk előtte. Én másfél órákat utazok a suliba.
És mi az, amit magatokkal visztek az előadásból vagy próbafolyamatból? Tanulság vagy jó élményt?
Krisztofer: Jó élményeket.
Beni: A barátokat.
Peti: A lehetőséget, hogy volt egy ilyen lehetőség. Nem mindenkinek adódik meg ez. És szerintem ez nagyon jó volt. Én örülök neki nagyon, hogy ez így összejött. Tetszett nekem az egész.
Érdekelne továbbra is?
Peti: Hát, ha még fognak jelezni, hogy lesz más színdarab vagy ezt fogjuk többször játszani – de úgy tudom fogjuk – akkor persze jövök, mindenképpen.
A színészet vagy más terület is érdekel?
Peti: Hát, én igazából én fodrász vagyok.
Norbi: De művészlélek.
Peti: Érdekel igazából, de hogy mondjam. Nem tudom az egész életemet elképzelni így, de, ha lennének alkalmak biztos. Egy évben egyszer-kétszer.
Norbi: Engem gyerekkorom óta érdekel a művészet, a festészet, a zenélés, az éneklés.
És ti, akik fiatalabbak vagytok mi érdekel, mik szeretnétek lenni mikor nagyok lesztek?
Krisztofer: Hát, én ezt még nem döntöttem el. Ez is érdekel, de nem döntöttem el.
Beni: Én villanyszerelő.
Nem vagytok túl beszédesek.
Norbi: Nem, gondolkozunk nagyon.
Peti: Szeretünk beszélni csak nem tudom, hogy mit mondjak. Kicsit zavarban vagyunk, meg fáradtak.
Hogy foglalnátok össze az előadást, ha valakinek el kéne mesélni, hogy miről szól?
Peti: Én azt mondanám, hogy a lehetőségről a kitörésre a szegénységből, sporttal kapcsolatban. Hogy van erre esély. Van benne egy kis szerelem is.
Krisztofer: Romantikázás. Ölelés.
Peti: Hogy vannak ők és mi és mégis jól tudunk működni, két különböző csapat és mégis összhangban vagyunk. Vannak benne viccesebb jelenetek is.
Most volt a bemutató. Milyen volt élesben?
Peti: Igen, nekem tetszett.
Krisztofer: Izgultunk.
Peti: Nekem olyan érzésem volt, hogy tuti jó lesz. Apróságokon féltem, hogy elfogom rontani, például, hogy nem megy át a lábunk között a labda meg ilyenek.
Krisztofer: Bíztatni kellett őt.
A Kvantumtorna megmutatja, hogy a lehetetlennek tűnő álmok gyakran nem is olyan lehetetlenek. Illetve felhívja a figyelmet azokra a fiatalokra, akik a fővárostól távol élnek, és akiket nemcsak a földrajzi helyzetük, hanem anyagi lehetőségük, családi környezetük is elszigetel minden kulturális lehetőségtől. Közelebb hozza a színházat azokhoz, akik hagyományosan ki voltak zárva belőle, hiszen a színház, a kultúra mindenkié.
Szerző: Bogya Tímea