Ma ünnepli hetvenedik születésnapját Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Színésze.

Budapesten született 1954-ben. Édesanyja, Dévay Camilla színésznő pályafutása ígéretesen indult, de megtört, amikor egy feljelentés után koholt vádak alapján börtönbe zárták, majd Kistarcsára internálták, és szabadulása után eltiltották a színháztól. Miután feleségül ment Udvaros Béla rendezőhöz, férjét nem engedték a fővárosban rendezni. A nehéz helyzetben élő családot barátok, neves művészek segítették.

A retorzió enyhülésével 1957-től a házaspár Kecskemétre szerződhetett, ahol Dorottya kislányként egyszer szerepelt is édesanyjával a Szentivánéji álomban. (Felnőttként hosszú idő után játszhattak újra együtt, 1989-ben a Játékszínben a Janika című darabban. Udvaros Béla 2007-ben rendezhette lányát a Csongor és Tündében az általa alapított Evangéliumi Színházban.)

Udvaros Dorottya nem készült színészi pályára, orvos akart lenni, de vonzotta a színház is, így az érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem) jelentkezett. 1978-ban, diplomájának megszerzése után a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, 1981-ben pedig az akkori Nemzeti Színház (ma Pesti Magyar Színház) tagja lett. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja volt.

Pályájának több jelentős szerepe (a Három nővérben, a Luluban, a Catullusban) a teátrum aranykorszakaként emlegetett időszakához kötődik. 1994-től az Új Színházhoz, 1997-től 2001-ig a Bárka Színházhoz kötötte szerződése, majd egy éven keresztül szabadfoglalkozású színész volt. 2002-ben az új Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, ahonnan idén távozott. Vendégművészként a 2024–2025-ös évadban harminc év után visszatér a Katona József Színház színpadára, de néhány szerepét is tovább játssza a Nemzetiben.

Szenvedélyes lendülettel áll színpadra, bonyolult szín- és hangváltások szakadatlan lendülete élteti alakításait. Színészi alkata változatos jellemek megformálására teszi képessé, klasszikus és kortárs darabokban, drámában és vígjátékban egyaránt láthattuk már. Ahogy egy interjúban megfogalmazta: „A színpadon nagyon sok korban, élethelyzetben megfordultam, voltam már minden. Királyné, grófnő, házvezetőnő, barátnő, feleség, anya, nagymama. A színész bármi lehet.”

Pályafutása alatt elhalmozták feladatokkal, emlékezetes alakításaiból néhány: Cressida (Shakespeare: Troilus és Cressida), Célimène (Moliére: A mizantróp), Anna Galaktia (Barker: Jelenetek egy kivégzésből), Szidónia (Csiky: Buborékok), Iokaszté (Szophoklész: Oidipuszkirály), Elmira (Moliére: Tartuffe), Warrenné (Shaw: Warrennémestersége), Madame de Merteuil (Heiner Müller: Kvartett), Francesca (Robert James Waller: A szív hídjai). A Nemzetiben több mint harminc darabban játszott, legutóbbi főszerepei Ranyevszkaja (Csehov: Meggyeskert), Orbánné (Örkény: Macskajáték), Amelie Gianelli (Testori: Roccoésfivérei), Emerenc (Szabó Magda: Azajtó), Estella, a nagymama (Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem). Utóbbi főszerepet a 2024-es filmváltozatban is ő alakítja.

Számos filmben és tévéjátékban is láthatta a közönség, emlékezetes például a Szívzűr, a Te rongyos élet, a Csók, anyu, A nagy generáció, az Érzékek iskolája, A miniszter félrelép, valamint Bartis Attila regényének filmváltozata, a Nyugalom, amelynek női főszerepét, Weér Rebekát már korábban színpadon, az Anyám, Kleopátrában is eljátszotta. Az elmúlt években többek között játszott a Zárójentés (2020) és a Cicaverzum (2023) című filmekben, valamint a ValamiAmerika és A mi kis falunk című tévéfilmsorozatokban. Ősszel mutatják be a Herendi Gábor rendezte Futnimentem című romantikus vígjátékot, amely bizonyítja, hogy életének ma is fontos része a sport. Egyik legismertebb szinkronszerepe Renée Zellweger magyar hangja a Bridget Jones-filmekben. Fia, Gyöngyösi Máté is szerepel filmekben, kaszkadőrként.

Sokoldalúságát bizonyítja, hogy 1985-ben Átutazó címmel lemezt adott ki Dés László zenéjével és Bereményi Géza szövegeivel. A később CD-n is megjelent LP több tízezer példányban kelt el, vezette a slágerlistát, a magyar popalbumok sorában a klasszikusok között tartják számon. A zene azóta is kíséri pályafutását, a Madách Színházban ő volt a Jövőre, veled, újra című musical főszereplője, szerepelt a Férfi és Nő című produkcióban, az Alföldi Róbert által rendezett István, a királyban, és a Mégis szép című önálló estjén is több dalt énekel.

2015-ben készítette el Majdnemvalaki című második önálló albumát, amely sok szempontból az Átutazó folytatása Hrutka Róbert zenéjével és szintén Bereményi szövegeivel. Idén a Szegedi Szabadtéri Színpadon ismét zenés szerepben, a Rebecca című musicalben lép fel.

Rendezőként is kipróbálta magát, amikor a Gózon Gyula Kamaraszínház felkérésére Peter Quilter Függönyt fel! című vígjátékát vitte színre 2021-ben.

Művészi munkáját több rangos kitüntetéssel ismerték el. 1983-ban Jászai Mari-, 1990-ben Kossuth-, 1998-ban Magyar Művészetért Díjat kapott. Számos alkalommal nyerte el különféle filmfesztiválokon a legjobb női alakítás díját. 2004-ben Prima díjas lett, 2005-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé.

2015-ben Páger Antal-színészdíjban, 2020-ban Szörényi Éva-díjban részesült, 2021-ben Arany Medál díjjal és a Széchenyi-örökség Okmányával ismerték el. 2022-ben a Magyar Filmakadéma életműdíjával és Budapest díszpolgára címmel tüntették ki. 2023-ban a nemzet színészévé választották. Idén tagja volt a MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztivál zsűrijének.

„Harmadéves főiskolásként, amikor először megláttam a nevem a Nemzeti Színház próbatábláján, halálosan megijedtem. A darabban ugyanis az édesanyámat Törőcsik Mari játszotta, az apámat Cserhalmi György; együtt szerepeltem még Till Attilával, Őze Lajossal, Szacsvay Lászlóval és Máthé Erzsivel… de ez másodlagos kérdés. Nem az ijedtség dominál, hanem az, hogy valamit meg kell csinálni. Az is mellékes, hogyha a nálam egy kicsit idősebb színésznő ferde szemmel néz rám, vagy ha egy érettebb kollégának elege van abból, hogy én még az ikszedik próba után is csak téblábolok. Nem figyelek erre, mert valami egészséges ügybuzgalom pezseg bennem. Mindig mentes voltam a szakmai rivalizálástól is, erre nem pazaroltam az energiámat” – vallja a színésznő.

A Nemzet Színésze azt valja: „A szenvedés és a fájdalom megtisztít. Átmossa a lelket. Egyébként sem vagyunk alkalmasak a folyamatos örömre. Az emberi természet nem alkalmas erre, telítődik örömmel és bánattal is. Hamar ráununk a jóra is. Az emberi természetet a kutakodás hajtja, ennek óhatatlan velejárója, hogy az ember sokkal többet bukik és sérül. Apám mondta mindig, bármilyen rossz is történik az életben, abban is van valami jó. Valóban mindig merített a bánatból is. Azért fontos, hogy az emberek szórakozásként ne csak echte szórakozással találkozzanak, mert a lélekátmosáshoz mindig katarzis kell.”