Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát a Fidelio kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
“Fantasztikus és érdekes rendezés lesz az Erkelben, de még nem tudom, mennyit árulhatok el róla. A Parsifal a csúcsok csúcsa, egy igazi spirituális átváltozás” – számolt be Szántó Andrea.
A kérdésre, mitől függ, hogy tetszik-e neki egy rendezés, azt felelte: “Manapság mindenki szeretné kibontakoztatni önmagát, az operarendezők is. De nekem a lelkemet kell, hogy megérintse a rendezői elképzelés.”
Arról, hogy kezdődött, hogy került az énekesi pályára, elmondta: “Berettyóújfalun születtem, de hamar elköltöztünk, gyulainak mondom magamat. Az általános iskolában néptáncoltunk, népdalt énekeltünk, aztán beírattak zongorára. Hamar kiderült, hogy szép hangom van, az első tanárom azt mondta, operai hang lehetek. Én meg voltam ijedve, mert a családban nem sokat szólt komolyzene. Amikor tizenhat éves voltam, azt mondták, tovább kell lépnem. Szegeden Berdál Valika nénit kerestünk meg [Berdál Valéria, Liszt-díjas, Érdemes művész, operaénekes – a szerk.], aki tanácsolt néhány dolgot, és amikor egy hónappal később visszamentünk hozzá, volt változás. És ez Valika néninek tetszett. Azt gondolom, az volt a fontos kérdés, hogy tud-e valaki változtatni. Az ő művészi finomsága, energiája mély nyomot hagyott bennem.”
Felvételizett a Zeneakadémiára, ahol Andor Éva növendéke volt, viszont Komlóssy Erzsébet istanította: “Vele Miklósa Erika hozott össze. Énekeltem neki a Székely fonóból, és foglalkozni szeretett volna velem. Azt hiszem, az is egy fontos út, hogy milyen tanárokra találtam. Mindig befogadtam azt, amit tanítottak, ahogy csak tudtam, aztán jött a következő, és egy új lépcsőfok”.
A profizmusról szólva úgy vélekedett: “A tökéletességet nem lehet örökké fenntartani. Ritkán előfordul, hogy azt mondom: ez közel járt ahhoz, amit én szeretnék. Mindig lehet jobb, az élet változás, továbblépés, ha valaki megáll, akkor van a baj. Reggel felkelek, sok függ attól, hogyan aludtam, boldogan keltem-e, mi történik napközben, mi az, ami megzavarhatja a „tökéletes állapotot”…”