Szeptember 13-14-én utoljára kerül megrendezésre az L1-est(ek) IZP módra rendezvénysorozat a Jurányiban. Az L1 Egyesület művészeti vezetőjével, Ladjánszki Mártával beszélgetett Bordás Katinka.
Mivel foglalkozik az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület, röviden L1 Egyesület, aminek a művészeti vezetője vagy?
Berger Gyula táncos, koreográfus 1998-ban hívta életre az akkor még csak táncosokat tömörítő L1 Egyesületet, aminek az volt a fő célkitűzése, hogy a tagok közös táncstúdiót béreljenek. 2001-ben csatlakoztam az L1-hez, ami épp abban az évben találta meg a táncpróbákhoz a megfelelő helyszínt, így ennek már én is részese voltam. Az L1 Táncművek 2002-ben nyitott a mai Bakelit Multi Art Center területén. És szintén 2002-ben vált hivatalos egyesületté az addigi társulás, aminek a művészeti vezetője vagyok azóta is.
2010-ig béreltük a próbatermet, és 2011 óta egyfajta identitáskutatásban vagyunk, hogy mit jelent az L1 Egyesület és ennek aktív tagja lenni. Igyekszem a művészeket arra ösztönözni, hogy gondoljuk újra, mit szeretnénk, mi a megtartó ereje az egyesületnek. 2011-ben elkezdődött a tagság frissülése, új művészeti ágak képviselői is csatlakoztak hozzánk, ezáltal összművészeti szervezetté váltunk. Fontos számunkra a művészeti ágak, művészek közötti együttműködés az inspiráció, a megerősítés és a szakmai burokból való kilépés miatt is.
Az én művészeti koncepcióm alapján vállalunk, szervezünk eseményeket, de mindenki a maga művészeti ágában, a maga alkotóművészeti tevékenységét folytatja, és saját maga találja meg a helyszínt ehhez. Furcsa módon, amióta nincs fix próbatermünk, tehát 2012 óta, egy rezidensprogramot is vezetünk, ami tulajdonképpen egy mentorprogram. Idén először nem hirdettük meg a tavalyi működési pályázatunk drasztikus lecsökkentése miatti kilátástalanság következtében.
10 évig vezettem a rezidens programot, ami azt jelentette, hogy évente kb. 5 rezidens művész csatlakozott hozzánk ideiglenesen, akiknek kapcsolatrendszert, eseményeken való megjelenést, delegálást, mentorálást, pályázati tanácsadást biztosítottunk.
Hogyan indult és miért ér véget idén az L1-est(ek) IZP módra sorozat?
Még javában szerveztük az L1danceFest elnevezésű nemzetközi, mozgásművészeti fesztiválunkat, amikor 2018-ban elindítottuk az L1-est(ek) eseménysorozatot az L1-művészek friss, még akár bemutató előtt álló munkáira fókuszálva. 2020-ban a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Program Ideiglenes Kollégiuma közzétett egy olyan pályázati lehetőséget, ahol kifejezetten olyan események létrehozására lehetett pályázni, ahol minimum öt IZP-s előadást vagy fiatal táncművészeket, koreográfusokat felvonultató előadásokat láthattak a nézők. Így átalakult az L1-est(ek) és lett belőle L1-est(ek) IZP módra.
Hogy miért ez az utolsó alkalom? Tavaly 600.000 Ft-ot kaptunk az IZP kuratóriumtól, ezt kell kiegészítenünk a 2023-as működési pályázaton kapott csekély 1.600.000 Ft-unkból. Elkeserítő. Ez talán unalmas annak, aki a beszélgetésünket olvassa vagy az előadásainkra nézőként tér be, de sajnos ilyen körülmények között halmozottan nehéz működnünk. Visszaélésnek érzem azt, hogy habár a lelkesedésünk még mindig tart és szeretnénk dolgozni a produkciókon, de anyagilag ellehetetlenítenek minket.
Ezért zárul idén az L1-est(ek) IZP módra. Úgy gondolom, hogy nem fog megváltozni a támogatás intenzitása, kurátori szempontból se értek döntéseket, pedig szerintem szakmailag sokat tettünk a programért. Belefáradtam hiteles és igényes munkákkal lobogtatni az IZP zászlót. Emellett az L1 Egyesületen belül már én is szívesen lemondanék a művészeti vezetői posztról, és lennék egyszerű tag. Szeretném az energiáimat olyan projektekbe csatornázni, ahol értékelnek. Az L1-est(ek) remélhetőleg megmarad, de levesszük az IZP lobogóját csak ki kell találnunk, hogyan valósítjuk meg a rendezvényt, ha nincs rá pénzünk. Ez is az identitáskutatás része. Annak örülnék, ha sikerülne olyan nézőket invitálni a szeptemberi L1-est(ek)-re, akik megelégedéssel kísérik az eseményeket, és maradnak beszélgetni a művészekkel, mert fontos a visszajelzésük.
Milyen előadásokkal találkozhatnak a nézők szeptember 13-14-én a Jurányi Házban?
Idén úgy álltak össze a programok, hogy mindegyik együttműködésben jött létre. Az előadások és performanszok fókuszában a mozgás és tánc áll. Halász Anna (Ana Fischer) textilművész, volt rezidensünk két produkcióval érkezik. A SelyemTánc c. produkcióba társnak hívta Kovács Emesét és Bot Ádámot, akik szintén L1-tagok.
A Folyó Történetek c. performatív akcióban Nikol Fuska fotóművésszel dolgozik együtt. A Kollódium-archívum 120. c. projektben egy kollodista, egy táncos, egy multimédia-művész és egy divattervező működik együtt (hárman közülük L1-művészek). Rab-Kuti Alexandra egy 20 perces részletet hoz a Rage c. előadásából. A Rage szóló verzióját, amit Csasznyi Blanka táncol, egy 20 perces beavatás, ráhangolódás előzi meg. Kovács Tímea és Ötvös Kinga duettje, az In resonance egy minimalista és érzéki audiovizuális előadás, a színházteremben lesz látható. Miklósy Alex és Szklenár Ádám darabja, a Filtered Action a zene és a mozgás kapcsolatát vizsgálja. Az említett Bot Ádám és Kovács Emese táncosok egy-egy önálló munkával is készülnek. Ádám a#goshiwonból hoz egy részletet, Emese élő zenei mozgásos akciójában a táncos és a zene közötti határ lebontására törekszik. Berger Gyula, Alejandra Rosas és Varga Dóra alkotása, a Látszólagos kettősség az előadók önreflexióján alapul. És nagyon örülök annak, hogy Szász Zsófia elvállalta az estek házigazdájának szerepét.
Ezúton is köszönjük a Jurányi Ház befogadását, mert hiába van rengeteg korszakalkotó ötletünk és témánk események létrehozására, ha nincs támogató helyszín és együttműködő készség. És köszönjük az eddigi partnereinknek, művészeknek és kitartó nézőinknek is a figyelmet.
Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Szabó Roland