„Nagyon elkeserítő és szomorú, hogy a napi politikát eddig elkerülő Ars Sacra fesztivált a petíciókkal és egyéb fenyegetésekkel sikerült belesodorni a politikába”- írta facebook oldalán a rendező, aki az Anyáim története című dokumentumfilm elmaradt vetítése kapcsán határozta el magát.

Haragonics Sári és Dér Asia rendezők dokumentumfilmjét, a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló Anyáim történetét pár nappal ezelőtt zárták ki a fesztiválról.

A készítők bejegyzése szerint őket pénteken értesítették arról, hogy nem lesz látható a filmjük a budapesti Tabán moziban. „Tegnap délután kaptuk a hírt a szervezőktől, hogy legnagyobb sajnálatukra nem vetíthetik le a filmet.

Az alkotók azt írták, nagyon lelkesek lettek, amikor júliusban hírt kaptak arról, hogy a film bekerült a fesztivál versenyprogramjába, mert remélték, hogy olyan párbeszédre kerülhet majd sor az eseményen, amilyenre ezidáig – minden erőfeszítésük dacára – nem volt lehetőségünk Magyarországon.

Kétségbeejtőnek nevezték, hogy „a kormány homofób törvénye és az azt övező propaganda öncenzúrát és agressziót szül, amely meggátolja az emberek közötti híd építés és bármiféle valós párbeszéd lehetőségét. A letiltás annak a jele, hogy a hatalom birtokosai nem biztosak pozíciójukban, nem tudnák megvédeni igazukat egy nyílt vitában. Mi továbbra is minden erőnkkel azon leszünk, hogy filmjeinkkel egy elfogadóbb, egymásra kíváncsi társadalom létrejöttét segítsük” – írták.

„Napokig próbáltam zsűritársaimmal együtt a film bemutatására kérni a szervezőket, akik a Citizen Go és más civilek nyomására végül kivették a vetítési programból az egyébként versenyben lévő filmet. A díjátadón tiltakoztam a beavatkozás ellen és lemondtam a zsűrielnöki tisztségemről. Fájdalmas döntés volt, mert az én kezdeményezésemre jött létre ez a fesztivál. Gelencsér Gábor, Dombrovszky Linda, Gőbel Ágoston zsűritársaim ugyancsak értetlenül és tehetetlenül álltak e méltatlan támadás előtt. Minket közvetlenül nem kerestek meg, illetve Ágostont igen, a bemutatást sérelmező „aktivisták”. Ide másolom azt a levelet, amit a szervezőknek írtam és amit kb. a díjátadón is elmondtam. Nagyon elkeserítő és szomorú, hogy a napi politikát eddig elkerülő Ars Sacra fesztivált a petíciókkal és egyéb fenyegetésekkel sikerült belesodorni a politikába.

Akik most elégedetten hátradőltek győzelmük tudatában, azok vesztesek, mert erőszakkal nem lehet sem téríteni sem igét hirdetni. De párbeszédet folytatni sem.

Mi, a zsűri, azt gondoltuk, hogy az emberi kapcsolatok érzékeny bemutatása minden ember számára fontos. A dokumentumfilm különösen az a katalizátor, ahol a különböző gondolkodású, világnézetű emberek meghallva egymás véleményét képesek vitázni. Az Ars Sacra filmfesztivál a keresztényi értékek felmutatása mellett a híd szerepét is vállalja, hogy a médiában tematizált diskurzust személyes és emberi relációkban mutassa be. Ahol nem paragrafusokkal, statisztikai adatokkal, hanem embertársaink, felebarátaink küzdelmével találkozhatunk. A zsűri egyöntetű vélemény volt, hogy Az Anyáim története ilyen filmalkotás.”

„Örömömet azonban elrontotta az a felháborító ügy, hogy feljelentések miatt az ANYÁIM TÖRTÉNETE című filmet nem vetítették-vetíthették le a fesztiválon a Toldi moziban. Ezek a feljelentések nyilvánvalóan látatlanban, a film témája miatt születtek meg, és mindannyian tudjuk, hogy miért lehetett ez a következménye: gyakorlatilag az ANYÁIM TÖRTÉNETE betiltása a zsűri és a fesztivál döntése ellenére.

Ahogy tegnap a díjkiosztón is elmondtam: ahol egy filmet betiltanak, ahol egy film vetítését is letiltják, ott lesz következő is.

Ezek után bármelyikünk bármelyik filmjét be- és letilthatják, okot találhatnak majd kényükre-kedvükre – és ez megengedhetetlen. Ezért tegnap este és ma is díjamat e szégyenletes ügy elleni tiltakozásom és velük való szolidaritásom jeleként az ANYÁIM TÖRTÉNETE rendezőinek, Dér Asianak és Haragonics Sárinak valamint a film főszereplőinek dedikálom, tisztelettel és szeretettel.”

Forrás: Facebook, HVG, Színház Online, Fidelio, Freeszfe