Eugène Labiche A Lourcine utcai gyilkosság című darabjának bemutatójára készül a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata, melyet április 22-én este 7 órától láthatnak az érdeklődők a színház nagytermében. Az előadást Barabás Árpád, a székelyudvarhelyi színház művészeti vezetője rendezte, aki szerint banálisan egyszerű ez a történet, mégis kilóg minden általános értelmezésből.

Bonyolult összefüggések és félreértés, sötét, nyomasztó, bűnös titokzatosság és abszurd felé hajló fekete humor jellemzi Labiche darabját, mely valójában csak egy játékos felvetés: mi lenne, ha… Bár kriminek tűnik, talán ezért nehéz pontosan megközelíteni a bűn lélektana felől, mint ahogy a nyárspolgárság bírálata felől is.

Barabás Árpád előadása is erre az alapra épül: mi lenne, ha… Nem másolja le a valóságot, inkább egy olyan világot próbál felépíteni, amelynek saját törvényszerűségei, paraméterei vannak, amelynek ugyanolyan alkotóeleme a színész, mint a tér, fény, zene, koreográfia, akusztika, stb. Ahol elsősorban a forma dominál, és a valóság nem szab gátat a fantáziának.

Egy éjszakai részegség után Lenglumé egykori középiskolás osztálytársa mellett ébred, és miközben próbálják felidézni az előző éjszaka történteket, kiderül, hogy eltűnt néhány személyes holmijuk, melyeket – az újság tanúsága szerint – megtalált a rendőrség egy szenesasszony holtteste mellett. Vajon ők követték el a gyilkosságot? Vagy mások az ő nevükben? Hol a határ látszat és valóság között? Hogyan alakítja az ember lelkét az ösztön és a bűntudat? Urai vagyunk-e minden esetben a tetteinknek, rendelkezünk-e teljes mértékben az életünk felett?

Eugène Labiche (1815–1888) korának egyik legnépszerűbb francia drámaírója volt, félszáznál is több sikeres darabot írt, melyeket számos nyelven játszottak. Később azonban úgy értékelte a drámatörténet, hogy a jellemábrázolás nem tartozott erős oldalai közé, alakjait csak néhány vonással vázolta fel. Leginkább a komédia műfajában alkotott, de vígjátékai mostanra csaknem teljesen jelentéktelenekké váltak, manapság inkább keserűbb hangvételű darabjait szokták színpadra állítani.

Barabás Árpád a kilencvenes évek közepétől gyakorló színész, amatőrként kezdte a pályát, majd 2001-ben diplomázott a kolozsvári színművészeti egyetemen. 2001–2010 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, azóta pedig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színésze, ahol jelenleg a társulat művészeti vezetője is. 2004-ben próbálkozott először a rendezéssel, majd színészi feladatai mellett rendezőként is egyre több munkát vállalt. 2014 óta folyamatosan rendez a székelyföldi színházakban, de Magyarországon is dolgozott már. Rengeteg alakításdíj és közönségdíj kísérte eddigi színészi pályáját, az utóbbi években rendezéseit is fontos elismerésekkel jutalmazta a szakma.

„A realizmus, az áltermészetesség soha nem vonzott, mert a színház eleve csinálmány, nem a valóság leképezése. Egy új világot építünk fel a színpadon, melyben ezúttal a színészi játék plasztikussága, jó értelemben vett egyszerűsége érdekelt, stílusgyakorlatként kezeltük a produkciót. Én nem szeretem a görcsös akarásokat, a problémák mindenáron való megmutatását és megoldását. Úgy gondolom, hogy bármilyen műfajban is utazzunk, a színház mégiscsak játék, amit nem szabad elfelejtenünk. Mert valljuk be őszintén, bármilyen előadást készíthetünk, olyan nagyot nem változtatunk ezzel a világon” – nyilatkozta az előadásról Barabás Árpád rendező.

A produkció elkészítésében a rendező munkatársai voltak: Szűcs-Olcsváry Gellért (díszlettervező), Gábor Zsófi (jelmeztervező), Bezsán Noémi (koreográfus), Bálint Hunor (video design), Kónya-Ütő Bence (zeneszerző), Veress Zsóka (ügyelő), Kis Katinka (súgó). Játsszák: Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Kónya-Ütő Bence, Varsányi Szabolcs és Szalma Hajnalka.

A bemutató után május 5-én és 7-én lesz látható az előadás a Tamási Áron Színház nagytermében.