A Tenki nővéreket a közvélemény egy időben szívesen hasonlítgatta egymáshoz, pedig mindketten a saját útjukat járják. A két színésznőt a Nők Lapja kérdezte.

A teljes interjú a NŐK Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.03.30 – 10,11,12,13. oldal

Édesapjuk egy műsorban úgy fogalmazott: „Ha Rékától kértem valamit, megcsinálta. Dalma azt mondta, jó, és ment tovább.” A kérdésre, ez hogy nézett ki a mindennapokban, Dalma elmondta: „Ha Rékát leküldték a boltba, lement, én meg kitaláltam mindent, hogy miért nincs rá időm. Édesanyánk mesélte, hogy amikor takarított vagy főzött, megéreztem, mikor végzett, és akkor kérdeztem meg, segítsek-e valamit.”

Réka, egyszer azt mondta, a szüleitől kapta, hogy bárkinek be mer olvasni: „Úgy értettem, hogy tudni kell az idejét és a helyét, mikor kell szólni, ha valami kényelmetlen, vagy nem tudsz vele azonosulni. Más nem fogja megtenni helyetted. A saját életedért, döntéseidért te vagy felelős. Nem tudok hallgatni, ha így tennék, azzal ártanék magamnak és a munkámnak is.”

Arról szólva, az ő kapcsolatuk hogyan alakult az évek során, Dalma kifejtette: „Az első időszakban nem volt könnyű az ötéves korkülönbség miatt, de azért mindig akadt, ami összehozott minket. Például a Barbie baba vagy a közös játékok.” Réka is elsősorban a közös játékra emlékszik: „Inkább most érzem azt, hogy kevesebbet tudunk találkozni, mert más az időbeosztásunk, mások a problémáink. Van két gyerekem, Dalma pedig sokat forgat.”

Dalma azt is hozzátette: „Mindketten a magunk módján lázadtunk, de az elmondások alapján én egy kicsit rosszabb lehettem. Az iskolában például sokszor rám szóltak, hogy nagyon erősen sminkelem magam.”

Réka pedig úgy nyilatkozott: „Azt mondják, nincs könnyű eset, ha kamaszkorról van szó. A napokban meghívtak a Fazekas Mihály Gimnáziumba, és annyi mindent rájuk akartam zúdítani, hogy tinédzserként hogyan kapcsolódjanak az élethez vagy a döntéseikhez! Vekerdy Tamás egyik előadása a kamaszokról szól, hogy a tobzódó hormonok lázadóvá vagy szorongóvá teszik őket, ezért nehezebb velük kommunikálni, és sok türelemre van szükség. Arra ösztönöztem a diákokat, hogy találjanak olyan felnőtteket, akik inspirálják őket. Nekem is volt olyan tanárom, akinek a személyisége, a látásmódja, az élethez való hozzáállása hatott rám, és a mai napig ebből táplálkozom. Például a néptánctanárom életszeretete és munkabírása.”

Emlékezetes bakikról is szó esett. „Bennem egy színházi emlék maradt meg nagyon. Miskolcon a Marica grófnőben szubrettet játszottam, Liza szerepét alakítottam. Az egyik kollégámmal többször leptük meg egymást abban az előadásban a színpadon. Egyszer elsütött valami szóviccet, és váratlanul megcsavarta a mellbimbóját. Olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy nem tudtam elkezdeni a dalt, mire az összes néző felállt és tapsolt. A közönség imádja a váratlan szituációkat, vagy ha valakinek valami baja van, mondjuk begipszelt kézzel lép fel. Amikor nemrég mankóval játszottam egy baleset miatt, olyan volt, mintha a nézők együtt lélegeztek volna velem, és mantrázták volna, hogy itt vagyunk, minden rendben lesz. Ez egy adok-kapok játék partner és partner, színész és néző között: azt hiszem, ezért is szeretem ennyire a színházat” – vallotta Tenki Dalma.

A teljes interjú a NŐK Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2021.03.30 – 10,11,12,13. oldal