Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület elnökének levele a Kemény-Korngut Alapítványhoz és a bábos szakmához szól.
Az előzményekről:
1. Vitéz László hungarikummá emelése érdekében a MBE (Magyar Bábjátékos Egyesület) és a MMA – tagjain keresztül képviseltetve magát – 2019. elején javaslattal fordult az illetékesekhez – írta Facebook oldalán a MBE május elején.
2. Május 17-én a Kemény-Korngut Alapítvány elnöksége kiadott egy közleményt, amelyben kifejtik, hogy 2014-ben a MBE, a MMA, a MBSZ (Magyar Bábjátékosok Szövetsége) és az Alapítvány közösen indították Vitéz Lászlót és a Vitéz László-játékot a Hungarikummá nyilvánítás útján. Fontosnak tartották volna a közös folytatást 2019-ben is, a partneri szándék fenntartását a négy szervezet között. “Amennyiben az MBE nem kíván partner lenni a továbbiakban, az Alapítvány akkor is támogatólag áll minden kezdeményező társ mögé, aki e lényeges ügyet felvállalja.”
A levél:
A szándék számít.
Örömmel olvastuk a Korngut-Kemény Alapítvány on-line közleményét, hiszen ebből arra következtettünk, hogy a Kemény Henrik-örökséggel kapcsolatban maradt elég erő és szándék a (közös) cselekvésre.
Legalább harminc éve cél Vitéz László “köz- és elismertté tétele”. A MBE törekvéseinek is ez az egyik sarokköve. Útközben sok értékes gondolatsor látott napvilágot. Még ma is a legcizelláltabb az, amely Kékesi Kun Árpád tollából 2015. április idusán látott napvilágot az Art Limes lapjain. Keserű, de érvényes megállapítás, hogy míg a Punch & Judy show egyike az angolság ikonjainak, addig nálunk senki nem lobbizik úgy a Vitéz László érdekében, mint az a karcagi birkapörkölt, a fröccs, a IX-XI. századi összetett szarus magyar íj, vagy tárogató esetében történt. Ezek hungarikumok.
Nos, nem sok minden történt 2014-2019 között. Az idő haladt, mi több szaladt,Vitéz László ügye leült. Új generációk szálai öltődnek bele a nemzet szövetébe. Kemény Henrik 95. születésnapja már mögöttünk van. Szép lett volna a Népligetben, a leégett Bódé előtti tisztáson szétszórt hamvaival kevert földbe, – a hazai bábművészet eddigi legeredetibb és legzseniálisabb vásári bábjátékosa emlékezetére – egy életerős hársfát tűzni…. Szép lett volna Vitéz Lászlót hír szárnyára emelni, élettel átitatni, aztán a honi értékeink számára biztosított imázs promóció erejével üdvözölni iskolázásban, közművelődésben – a kultúrában. De a fogat meglazult….
Egy régi – nekem fontos barát – kérte a párbeszéd ébresztését. Ezt teszem most. ….Újra egy szekér elé hívom a lovakat, ……….szakértőket segíteni…. haladni.
Mert fontos a játék, a nagybetűs Játék, a játszók és főleg a számosságuk. De ehhez jó lenne, ha a halálmegvető népligeti pimasz, palacsintát majszolva üldögélne ott, a felső polcon. “Nyolcvan éven át palacsintasütővel kupáltam az ördögöket…” merengene Heni hangján és onnan nézhetné az örökségét őrző, bábos sokaságot, a hű emlékezetű népességet.
Sárospatak, 2020. május 20. Szentirmai László
utóirat: Május 21-én, a Hungarikum Bizottság hét másikat emelt az értékpiramis tetejére. … Vitéz László az előszobában várakozhat tovább.