A Bálint Lajos vándorgyűrűt idén dramaturg kapta: a Színházi Dramaturgok Céhének döntése alapján Gáspár Ildikó, az Örkény Színház dramaturg-rendezője. Az alábbiakban a Katona József Színház dramaturgja, Török Tamara laudációját olvashatják.

Török Tamara: A másik oldalon

Gáspár Ildikó köszöntése

„Ugye, milyen pengék a veszprémi lányok?” – kérdezte Csomor Mari a Hajónapló Műhely legelső foglalkozásának szünetében, 1997-ben. A „veszprémi lányok” Gáspár Ildi és Schuller Gabi voltak, akik a Veszprémi Egyetemen tanultak színháztörténetet és színháztudományt Jákfalvi Magdolnától, Kiss Gabriellától, Kékesi Kun Árpádtól, és sokkal többet tudtak a színházról, mint mi, például nyelvszakos, eltés bölcsészhallgatók. És már a Hajónapló Műhely első óráiban, tulajdonképpen egy pillanat alatt kiderült, hogy milyen okosak.

Ildivel aztán együtt felvételiztünk a Színművészeti dramaturg-szakára. Az osztályfőnökünk Kerényi Ferenc, egyik legfontosabb tanárunk pedig Radnai Annamari lett, aki az első közös óránkon feltette a kérdést, hogy milyen a jó dramaturg. Az egész beszélgetésből leginkább Annamari mondatára emlékszem: a dramaturg legfontosabb tulajdonsága a kifogástalan ízlés. Gáspár Ildi esetében a kifogástalan ízléshez már a színművészetis évek alatt is irigylésre méltó elemző készség és ugyanilyen irigylésre méltó magabiztosság is társult.

Ildi egy lépéssel mindig előttem járt. Dehogy eggyel.

Amikor nekem talán még fogalmam sem volt a kortárs német színházról, a német rendezők munkáiról, ő már Thalheimernél gyakornokoskodott Berlinben.

Végzős korunkban a Kamra hátsó sorából figyeltem, ahogy Ildi Ascher Tamás mellett ülve az Őszi álom német fordítását összeveti a magyar szöveggel, Ascher példányával, és jobbnál jobb változtatásokat javasol.

A következő évadban már az Ivanov dramaturgja volt Ascher mellett, sőt már előtte is együtt dolgoztak, a Bosszúban (én közben a Katona nemzetközi ügyeit kezdtem intézni, nagyon távol a színpadtól).

Később, amikor Ildi már az Örkény tagja volt, érezni lehetett, hogy akármihez nyúl, abból mindig valami nagyon izgalmas, bátor, újfajta dramaturgiai minőséget jelentő szöveg születik. Azon kevés dramaturgok egyike, akinek minden előadásán érzékelhető az erőteljes, gyakran radikális változtatásokat eredményező szövegmunka. Ő maga ezt úgy fogalmazta meg egy interjúban, hogy „szerzőibben” kezdett gondolkodni. Szenvedélyesen mesél ugyanitt például arról az el nem küldött, sőt később összetépett levélről, amit a Macskajáték kisregény-változatában talált, és ami köré aztán a Macskajáték Örkény-beli szövegváltozatát szervezte. Bátran, szinte szemtelenül bánik a méginkább kanonizálódott klasszikusokkal is, emlékeim szerint ilyesmi történt – bonyolult húzások és szerepösszevonások eredményeképpen – például a Peer Gyntnél. Ildi érzékeny szövegei újfajta értelmezési és játéklehetőségeket kínálnak rendezőnek, színésznek egyaránt.

Dramaturgi munkásságának legmonumentálisabb, csodálatraméltó vállalkozása a József és testvérei adaptációja Ascher Tamás előadásához, amelynek társrendezője is lett. Nemcsak a négykötetes, több, mint ezer oldalas szöveg rendszerbe szervezése nyűgöz le, hanem az a huncutság is, amivel a narrátori közbevetéseket, a regénybeli történetmesélés eszközeit a nagy forma fontos részévé teszi.

Az, hogy rendezni kezdett, a dramaturgként bejárt egyre nagyszabásúbb útja tükrében szinte logikus lépésnek tűnik, bármennyire is azt gondoljuk, hogy egészen másfajta személyiséget kíván a dramaturgság és a rendezés. Egyszer egy kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, hogy miután kipróbálta a rendezést, olyan jól érezte magát a rendező pozíciójában, hogy onnantól kezdve zavarni kezdte, ha „csak” dramaturgként vett részt egy-egy előadásban. Már nem érezte jól magát „ezen” az oldalon. Jó, hogy volt bátorsága hozzá, jó, hogy el tudta fogadtatni magát nőként a férfiak uralta rendezői mezőnyben, jó, hogy a kritikusok azonnal felfigyeltek a munkáira, és rögtön rangos díjakra jelölték őt és alkotótársait.

És persze az is nagyszerű dolog, hogy van egy olyan színház, egy olyan alkotóműhely, ahol egyrészt dramaturgként is kísérletezhetett, kiteljesedhetett, másrészt rendezőként is kipróbálhatta magát, sőt, végül dramaturgból rendezővé válhatott. Az Örkény Színház nem riad meg a kísérletezéstől, mer kockáztatni. Belefértek az örkényes évadok programjába Gáspár Ildi legmerészebb vállalásai, legbátrabb kísérletei is, dramaturgként például a Hét szamuráj, amelyet Mikó Csabával együtt írt Kuroszava forgatókönyve és a Cigány rulett című riportkönyv alapján, dramaturg-író-rendezőként pedig a Kafka-írásokból készült Átváltozás. Fontos, hogy Mácsai Pál teret adott Ildinek mint egyre markánsabb, egyre érettebb színházi alkotónak a kibontakozásra. Ildi már a háttérből, dramaturgként is meghatározó tényezője volt az előadások gondolatiságának, nem véletlen, hogy az Örkény emblematikus előadásainak szövegkönyvei szinte mind az ő nevéhez kötődnek. Volt olyan időszak, amikor nem volt POSZT Gáspár Ildi dramaturgmunkája nélkül. 2013-ban meg is kapta Pécsen a legjobb dramaturg-díját a Peer Gyntért és az Amphitryonért. Ildit a színházról való gondolkodása, szakmai tudása, szakmai magabiztossága, ízlése, műveltsége, majd rendezőként az újfajta színpadi fogalmazásmódja az évek alatt az Örkény Színház és az egész magyar színházi élet meghatározó, megkerülhetetlen alkotójává tette. Miközben – és ez a dramaturg-pályafutása szempontjából is talán az egyik legfontosabb mozzanat – Mácsai Pál Gáspár Ildi segítségével az Örkény Színház arculatát változtatta meg. Ők ketten játszották a legnagyobb szerepet abban, hogy sikerült átnevelniük a színház közönségét, és az Örkény egy belvárosi polgári színházból egy magas irodalmi nívót és erős gondolatiságot képviselő művészszínházzá tudott válni.

Nagyon örülök, hogy Bálint Lajos-vándorgyűrűt az idén Gáspár Ildikó kapja.