A Jurányi Ház alapítójával, a Füge Egyesület elnökével, Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával készült Jurányi Lattéval indítja évadát az Inkubátorház. Az interjúban szóba kerül, hogy milyen év elé néznek, és hogy mit kíván Viki a közelgő 12. születésnapra.

Az egy évvel ezelőtt készült Jurányi Latte interjúban arra a kérdésre, hogy mit kívánsz a Ház 11. születésnapjára, úgy feleltél, hogy „Harmóniát, bizalmat, több megértést, beszélgetést, találkozást, mosolyt és energiát kívánok.”  Mennyire jellemezték ezek a 2023/24-es évadot?

Az energia mindenképpen. Megvalósult a Közösségben az energia szlogen, amit a Magyar Természetvédők Szövetségével közös napelemprojektünk kampányához találtam ki. Amikor az említett interjú készült és ez az idézet elhangzott, mélypontot éreztem, amelynek zöme emberi tényezőkhöz kapcsolódott, és végül bejött, igen: a mosolyok és a találkozások tudták lendületben tartani az évadot. A tavalyi év alázatos és tevékeny volt. Mindenki: az alkotók, munkatársak, nézők, szomszédok, hivatali szereplők részéről is ezt éreztem, mindez kellett ahhoz, hogy pozitív legyen az ún. mentális mutató. Ha adott a mosoly, a nyitottság és a találkozás, jó eredmények születhetnek.

11 év alatt valahova eljutottunk. Ez az évad szinte mindent hozott, ami még a szakmai bakancslistámon szerepelt, ráadásul sok elismerést is, akár az én munkámat tekintve, akár a csapatomét, vagy magukat az előadásokat. A 2023/24-es évad a csúcson levés volt. Nehéz dolgom van most emiatt. Aki tanult szervezetfejlesztést, tudja, hogy egy cég fejlődése egyszer csak eléri a tetőpontját, ezután az a kérdés, hogy te, mint vezető, mennyi ideig tudod a csúcson tartani, mert utána jön a lejtő. Jó érzéssel tölt el, hogy így közel 45 évesen elértem azt, hogy a csúcsra jutott az általam vezetett intézmény, de most azon kell dolgozni, hogy megtaláljam a motivációmat arra, hogy minél tovább tudjam magamat, a stábomat, a küldetést, amiben hiszünk, szinten tartani úgy, hogy az ne forduljon át kizsákmányolásba és fásultságba se. Ez egy izgalmas fordulópont. Most kell jól beosztani az energiákat és élvezni fentről a kilátást, ha ezt jól csináljuk, nem csúszunk egyből lefelé.

Mennyire kiszámítható évad elé néz a Jurányi Ház és a Füge Egyesület?

Már túl vagyunk az évadnyitó stábértekezleten, végignéztük, hogy 2025 júniusáig kire milyen feladat vár. A munka még hátravan, ez nem az a helyzet, amikor „a gép forog, az alkotó pihen”. Pörgünk majd ezerrel, mert szerintem izgalmas évad állt össze. A vállalásainkat tartjuk, látom, hogy meg tudjuk csinálni, amit elterveztünk – persze, csak ha nem várt külső tényezők ebben nem akadályoznak. Ilyen szempontból kiszámítható évadra számítok. A megszokott menetrend mellett újabb kihívások is várnak ránk idén. Egy éve még nem gondoltuk, hogy az Átrium üzemeltetésébe is belefogunk… Most már látom, hogy óriási falat, nagyobb, mint amilyennek hittem. Arra is kell ebben az évadban kellő figyelem, hogy később úgy tudjon működni az Átrium, ahogy most elképzeljük.

A Bodó Viktor által indított színészképzés is a meglévő kapacitásunk határát súroló vállalás, de egy régi vágy beteljesítése. Nekem mindig fontos volt az edukáció, szerettem volna tudatosan a tudásátadás irányába fordulni, ez is annak egy lépcsőfoka, ahogy az is, hogy a Freeszfén Barda Beátával tartunk egy Előadó-művészet a gyakorlatban c. kurzust. Ezt az ELTÉ-n is tanítom, sok energiát fordítok arra, hogy a tudást, amit sikerült elsajátítanom, megpróbáljam átadni, hogy mások is tudják azt majd kamatoztatni a munkájuk során. 

Milyen új bemutatókkal, együttműködésekkel, projektekkel készül a Füge Egyesület és a Jurányi Ház ebben az évadban?

Folytatódik az egy évtizedre visszatekintő együttműködés az Orlai Produkciós Irodával. Szeptemberben két monodrámát mutatunk be: a Mély levegőt Pálos Hanna szereplésével és a Halál Velencébent Kulka János megjelenítésében. A koprodukciók sorát erősíti a Kifutópálya – szülinapi divatshow Nagy Fruzsina jelmezeiből c. koncert-performansz a Magyar Zene Házában, illetve a Staféta nyertes Szilvay Máté rakéták, szintik, istenek c. koncertszínháza a Trafóban. A kortárs magyar dráma ezt az évadot is meghatározza.

A Budapest 150 drámapályázat három nyertes drámája is nálunk valósul meg: Pass Andrea állítja színpadra a Budapest Polaroidot, Schwechtje Mihály rendezi Kontos Miklós Stég c. darabját, míg Németh Ákos Más c. művét a Táp Színház viszi színre. Bővül a Hab a tortán! mesesorozat repertoárja: Barta Ágnes és Mészáros Martin Vadadi Adrienn Matricás Laci és a nagy zenebona c. meséjével készül a kisebbeknek. Megszervezzük a család tematikájú fesztiváltrilógia utolsó részét mindenGYEREK fesztivál néven, amelyben a Hintalovon Alapítvány lesz a szakmai partnerünk. Gardenö Klaudia két projektjét is befogadjuk: a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatóinak vizsgaelőadását rendezi, valamint a Kislányom, mondd, hogy nem igaz c. darabját. A tehetséggondozásra idén is nagy hangsúlyt fektetünk: ősszel tartjuk a VII. Titánium a 3. Mastercard Alkotótárs színházi pályázat keretében elnevezésű projektünk mentorprogramját. Ha a Mastercarddal továbbra is együtt tudunk működni, akkor jó lenne, ha olyan stabillá tudnák tenni ezt a pályázatot az évenkénti kiírásra, mint Budapest Főváros Önkormányzata a Stafétát, amelyet októberben írunk ki kilencedik alkalommal.

Ha már korábban szóba kerültek a találkozások: tavaly alakult az Input szakmai társaság, amely szeptemberben fesztivállal készül. Mesélnél erről?

Az Inputot a rezignált és elégedetlen állapotomból indítottam el tavaly, hogy kezdjünk el mi, szervezetek (alapítók: Bethlen Téri Színház, Jurányi Inkubátorház, MU Színház, Szkéné Színház, Trafó Kortárs Művészetek Háza – a szerk.) egy párbeszédet, mert a mindennapi dolgainkat nézve szinte semmit nem tudunk egymásról. A cél, hogy legyenek konszenzusok a befogadóhelyek között, legyünk tisztában a magunk értékeivel, és azt tudjuk elfogadtatni másokkal is. Úgy érzem, hogy az Input valós, eredményekre is képes összefogás lehet az egyre nehezebb körülmények között. Az Input elődje a Magács László által létrehozott BESZT (Befogadó Színházak Társulása), amiben mi még nem voltunk benne, mert nem volt Jurányi. A FESZ (Független Előadó-művészeti Szövetség) mellett működtek, ahogy az Input is.

Havonta egyszer szakmázunk, és szeptemberben egy tíznapos fesztivál keretein belül megmutatjuk magunkat a nézőknek, alkotóknak, hogy itt vagyunk, számíthatnak ránk. 15 helyszínen 40 programmal készülünk. Szeptember 21-én, a magyar dráma napján a Jurányiban több előadást is láthatnak az érdeklődők, de javaslom, hogy nézzék meg az Input Feszt teljes programját, mert sokszínű fesztivált szervezünk, ugyanis a prózai daraboktól kezdve a kortárs táncon és a mozgásművészeten át az újcirkuszig terjed a paletta, valamint az artistáktól és a művészeti iskolák növendékein át a közösségi színházig. 

2024. október 29-én lesz 12 éves a Jurányi Ház. Mit kívánsz a szülinapra?

Azt, hogy mindaz, amit az évadnyitó értekezleten megbeszéltünk, meg tudjon valósulni, és hogy ehhez a feltételek adottak maradjanak, de ha változnak, akkor jó irányba változzanak! És még azt is kívánom, hogy a Jurányi életének csúcsszakaszát minél hosszabb ideig élvezhessük, a közönség, az alkotók és a stáb egyaránt.

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Futár Kata