Juliette BinocheSzombathelyMadách SzínházEpres Attila
  • facebook
  • instagram
  • 2023. március 27., hétfő
    banner_bigBanner3

    A művészet azoknak való, akik – A Homo Ludens Project előadásáról ír Ferencz Hedvig

    2022. július 31., vasárnap 10:30

    A Homo Ludens Project Szövegkönyv egy nemlétező, ám lehetséges instrumentális színészre című előadásával vett részt az idei Thealteren. A fesztivál blogján Ferencz Hedvig számolt be a produkcióról.

    Ajánló az előadás elé:

    Azt mondják, nagy fába vágja a fejszéjét, aki egy Bogusław Schaeffer szöveghez nyúl. Schaeffer zseni, a szövegei komplexek, zeneszerzőként viszonyul a színházhoz, játékra hívja az alkotókat. Pontosabban fogalmazva, kihívás elé állítja őket. Ugyanis felül kell emelkedniük a megszokotton, a könnyűn, a népszerűn és a biztonságoson. Ha ez sikerül, cserébe igazi színházzal jutalmaz meg.

    Mi egyenesen rajongunk az ilyen kihívásokért, így esett a választásunk az alábbi szövegkönyvre. Mert humoros. Mert aktuális. Mert meglepő. Mert vitára sarkall. Mert máshogy szemléli a színházat, mint ahogy azt megszokhattad. Ha szeretsz nevetni, ha szeretsz gondolkodni, gyere el, és ismerd meg a lengyel zeneszerző és drámaíró világát.

    egy nem létező, ám lehetséges instrumentális színész: Ács Tamás
    alkalmazott hangjáték készítő: Szilágyi Szabolcs
    alkalmazott zenész: Szilasi Tamás
    alkalmazott fény és látvány mester: Nahóczki Viktor
    alkalmazott rendező: Benkő Imola Orsolya

    egy nagyon is létező fordító: dr. Pászt Patrícia

    Ferencz Hedvig: A művészet azoknak való, akik

    A Homo Ludens Project előadása izgalmas kezdése a fesztiválnak: felteszi a kérdéseket, amelyekre a következő napokban minden bizonnyal meg is kapjuk az érvényes válaszainkat. Egyáltalán mit keresünk itt, mit csinálunk, miért csináljuk, miért jó ez? Mi a művészet, műalkotás, mi a szerepük az életben?

    Fikció és valóság határán vagyunk – olvashatjuk az előadás felvezetőjében. A határok valóban elmosódnak a Bogusław Schaeffer darabját feldolgozó előadásban: hol vált a nézők várakozása az előadás kezdésére, honnan kezdődik a nézőtér és ér véget a színpad? Sehol sem húzódik éles határ.

    Ács Tamás a valódi (…) kezdés előtt hangosan készül előttünk, beszédgyakorlatokat mond, eltörölve a meghatározó pillanatot a még fényben ülő nézők és az épp lekapcsolt lámpa között. Összeköti a tereket, bejárja a színpadot és a nézőteret egyaránt, sőt rövid jelenetek erejéig bevonja a nézőket is az előadásba.

    Ezúttal a szövegkönyv is „nálunk” van, nem a végterméket látjuk, végigkísérjük a dráma megírásának folyamatát, így érteni kezdjük a színész, a szövegkönyv és a szerző viszonyát. Az előadás alapja egy kimérten, precíz artikulációval előadott szöveg, ami művészet és társadalom viszonyára reflektál, hol gúnyosan, hol pedig mély sajnálattal beszélve róla.

    Schaeffer szövege mélyen elméleti, klasszikus zenei példákkal gazdag, így az előadásban rendkívül fontossá válnak a szövegen kívül eső elemek, hang- és fényeffektusok, vagy az elmélkedés olyan megszakításai, amikor a színész artikulálatlanul üvölt a szövegkönyv utasítására. Bár mi is halljuk a szövegkönyvet, ezek a jelenetek mégis hirtelen érkeznek, Ács Tamás radikálisan vált szerepről szerepre, átmenet nélkül változtatja az arckifejezéseit, megszólalásának hangnemét és akcentusát – nincs állandó és egységes karaktere.

    Benkő Imola Orsolya rendezése rendhagyó módon közelíti meg a kísérleti szöveget: a szövegkönyv utasításait gyakran kísérik zajok, radírozás emlékeztet az éppen előttünk történő alkotásra, és mintha egy felhúzhatós játék szólna a háttérben – s mintha a színészt így is képzelné el ez a nemlétező, előttünk megszülető szövegkönyv.

    Felhúzza, utasítja, a színész meg az ő kedve szerint táncol, eszik böfögve, üvölt, vagy éppen csellózik egy gitáron. Próbára teszi a színészt, megmutatja, hogy bármit megcsináltathat vele, s Ács Tamás némi alkudozás után mindent végre is hajt. A végtelenségig megismétel vagy megszakít jeleneteket – állja a kihívást, gördülékenyen vált. A szövegkönyv távolból-felülről érkező megszólalásai isteni beavatkozásként egyszerre nemesítik a műalkotást, azonban szembe is mennek azzal a közben futó elméleti monológgal, amelynek alapja a művészet autonómiájának, autenticitásának hangsúlyozása.

    Hogy ez valóban meg tud-e valósulni, mennyire determinált a modern ember, a művész bosszút vagy megnyugvást keres-e, és hogy kinek való a művészet, mindez jelenetenként ingadozik, talán csak egy konklúzió van, ami igaz lehet: akik nem bírnák nélküle.

    (Homo Ludens Project: Szövegkönyv egy nemlétező, ám lehetséges instrumentális színészre)

    Fotó: thealterphoto2022

    A blog jr. tevékenységét itt követhetik.

    banner_bigBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2023 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram