Lehoczky Zsuzsát elsőként, a zenés színházat képviselve tüntették ki a Nemzet Színésze címmel. A Blikk készített interjút a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznővel.
A művésznő elsőként arról beszélt, a színház kitörési lehetőséget jelentett a szegénységből, hiszen már gyerekként kapott némi fizettséget.
„Nagyon szegények voltunk. Anyám, az osztrák érettségivel rendelkező egykori méltóságos asszony, az ezredes felesége deklasszált elemnek számított, el kellett mennie kenyereslánynak. Emlékszem, egyszer egészen kicsiként mentem oda hozzá, hogy mama, nagy baj van, nagyon éhes vagyok. Ő kétségbeesve szabadkozott, mert pontosan el kellett számolnia a kenyérrel. Végül úgy sikerült adnia, hogy direkt leejtette az egyik kenyeret a földre” – emlékezett vissza.
Beszélt Tichy Lajos válogatott labdarúgóval kötött házasságáról is, melyet nagy szerelemként írt le. A színésznő a Helsinkiben megrendezett Világifjúsági Találkozónak köszönhetően ismerkedett meg a labdarúgóval.
„Engem delegáltak oda, Rátonyi Róbert partnere voltam. A szállodában a női folyosón volt az orvosi szoba, én csinosan felöltözve mentem épp egy fogadásra, amikor valaki kiszólt és kért egy narancsot. Ez volt a Tichy, aki egy meccsen megsérült. Aztán amikor hazajöttünk, telefonált és küldött virágot a színházba. Emlékszem, Baróti szövetségi kapitány rendszeresen leellenőrizte a meccsek előtti estéken, hogy otthon van-e, nem a művésznőt hordja-viszi-e éppen” – mesélte Lehoczky Zsuzsa.
Őszintén beszélt a színházi karrier és az anyaság összeegyeztethetőségéről is: „Meg kell mondanom, nem tudtam olyan anya lenni, amilyennek lennie kell egy anyának. Minden este el kellett mennem, volt olyan hónap, hogy 31 nap alatt 38-szor játszottam. Ám a pandémia újra összehozott bennünket, rengeteget segített nekem, és sokat voltunk együtt. Minden percét élvezem annak, amikor együtt lehetek a lányommal.”
A 84 éves színésznő a visszatérésről úgy nyilatkozott: „Bevallom, gondolkodom azon, hogy esetleg abba kellene hagynom, mert rengeteg jó, tehetséges, fiatal színész van nálunk, kakukktojásnak érzem magam a korommal köztük. Másrészt 1957 óta színész vagyok, nehéz, komoly főszerepekkel. Jár nekem a pihenés. Persze a színház igazgatója nagyon szeretné, ha visszatérnék és legalább a repertoáromat játszanám. Egy színésznek kimondani azt, hogy nem bírom tovább, borzasztó nehéz. Azt tudom, hogy ha megjelenek a színpadon, akkor tapsol a közönség. Ez csodás érzés, ettől boldog vagyok” – fejtette ki a Nemzet Színésze.
Forrás: Blikk, ATV