„Hiába! Hiába posztoltam május végén a Facebookon, hogy a Hősök terén, és majd a „stadion programban” is bemutatásra kerülő Puskás musical nem az, amiről korábban én nyilatkoztam.”

„A poszt után sem csökkent nálam a jelentkezők száma. Kiderült, hogy ennek oka egyrészt a Google, ami a Puskás musical keresésre engem/minket dob föl!” – tudatta Böhm György rendező.

Az alábbiakban az ő sorait közöljük. Másrészt – és ez az igazán megrendítő – nagyon sok színész, táncos, énekes kollégám, barátom reménytelen helyzetben van a járvány miatt kialakult munkanélküliségben! Kiszolgáltatottak, helyzetük kilátástalan! Érthető, hogy egy stadion léptékű produkcióról hallva szinte mindenki azt gondolja, ha ebbe bekerül, akkor meg van mentve az élete!

Hiába írtam, hogy ez nem a Deres Péter – Szemenyei János – Máthé Zsolt – Kemény Kristóf – Lőkös Ildikó – Böhm György által jegyzett mű lesz! Kiderült, az igazság az, hogy két Puskás-musical van, ám lehet, hogy még több is, ki tudja? A fent említett szerzők, mi, három éve kezdtük el írni saját darabunkat. Sajnos elkövettünk tragikus vétségeket is közben, eddig nem a megfelelő emberekkel beszéltünk a darabunkról, melynek ötletét Kemény Kristóf 2016-ban megjelent Puskás Öcsi – A külvárosi vagány hihetetlen kalandjai című könyve adta. Érdekes, hogy amíg nem fogtunk hozzá, addig senkinek sem jutott eszébe Puskásról zenés darabot írni, utána viszont rögtön. Van ilyen.  

Igazság szerint én is rendesen kivártam, pedig adta volna magát a helyzet, hogy írjunk egy igazi családi musicalt Puskás Öcsiről, már csak azért is, mert elköteleződésem a foci iránt nagyon is családi indíttatású. Édesapám, Böhm Imre, Böhm Miki néven nagyon jónevű focista volt a két világháború között a „Dunaföldvári Törekvés Sport Clubban”.

Fantasztikus cikkek jelentek meg róla, „Böhm Miki, a Dunaföldvár Kohutja” volt a címe az egyiknek. A családi legenda szerint le akarták szerződtetni a Dózsába, de apám hű maradt a Dunaföldvárhoz. Aztán abbahagyta a focit, de kapcsolatai megmaradtak, aláírt képeslapokat intézett nekem, és Puskással is többször találkozott. Tehát minden adva lett volna, hogy ez az ötlet eszembe jusson, de mégis Kemény Kristófé az érdem, kitalálta és belevágtunk. Csapatunk, a „Puskás Musical SC”, már többször dolgozott együtt, most is remekül ment a munka, ideális musical alaphelyzetet találtunk ki: 

1981. Népstadion, éjszaka, a kihalt stadionban, a pálya közepén Öcsi és Erzsi állnak kézen fogva, megléptek, kicselezték az „őrzőket”, Öcsi kezében bőrönd. Esik, borzasztó idő van. 

ÖCSI Hát, visszatértünk, öregem. 

ERZSI Vissza. És persze esik. Tönkremegy a frizurám. 

ÖCSI A frizurád!? Istenem! … Vajon emlékeznek még rám?    

         Tudják ki vagyok? Félek.

ERZSI Miért ne emlékeznének, Öcsi?! Te vagy a leghíresebb magyar. Te vagy az ő hősük!

ÖCSI A hősük… Hát, nem tom’, azér’ volt itt ez-az: kis eltiltás, kis pénz, kis foci, kis ötvenhat…

ERZSI De neked nincs miért félned. Te vagy Puskás Öcsi.

ÖCSI Puskás Öcsi… csak egy név. De vajon mond-e nekik valamit?

És a külvárosi vagány nagyvilágban játszódó hihetetlen kalandjai színházzá válnak. 

Bízunk benne, hogy az általunk jegyzett musical is színpadra kerül, ugyan nem egy stadionban, nem a Hősök terén, hanem csak egy Színházban! Tárgyalásban vagyunk Benkő Nórával, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatónőjével, de végleges döntés még nem született. Remélünk. 

És kíváncsian várjuk a második, harmadik, negyedik, ötödik darabot Puskás Öcsiről! Az első szerencsére megvan. 

Böhm György