Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak regényében a 90-es évek dunaszerdahelyi maffiauralmának eseményei elevenednek meg három fiktív női karakter szemén keresztül.
A szerző regényét Borbély Alexandra Facebook oldalán olvassa fel, de az író és a színésznő több más szálon is kapcsolódnak. Ők voltak a Juhász Anna POP beszélgetés legutóbbi vendégei.
Juhász Anna szerint ezzel a regénnyel Durica visszatért ahhoz az élményhez, ami kicsiként mindennapjai szerves része volt. „Nem volt nálunk olyan ünnep, amikor nem kerültek szóba a maffiózók. Miközben a régióban sokak életét megkeserítették, a szóbeszéd ezeket az embereket romantikus giccsbe burkolta, elbagatellizálták az általuk elkövetett szörnyűségeket. Az én célom az igazságszolgáltatás volt, a túlélők történeteire fókuszáltam.”
A szintén felvidéki Borbély Alexandra számára is ismerős világ ez: „Olyan volt számomra ez a könyv, mint ami felhangosította azt, amit gyerekkoromban mindig csak sustorogva hallottam a felnőttektől. Sokat sírtam az olvasás közben, mikor rádöbbentem arra, hogy mennyire hatással vannak a jelenre az akkori események”.
A történet három nő életútján keresztül bontakozik ki, akik ugyanabban a nyolcemeletes panelházban laknak. Júlia fodrászként dolgozik. Látszólag gondtalan életet él rendőr férjével és kisfiával, amikor váratlanul betoppan a szalonba András. A nő, akinek egész addigi élete kötelezettségekkel és szorongással teli, felszabadultnak érzi magát a különleges vendég mellett. Az érzés kölcsönös, s bár mindketten megpróbálnak gátat vetni vonzalmuknak, a szerelem ereje erősebb.
Hilda a Júlia alatti lakásban él. Külföldi továbbtanulásról és bulikról álmodozik, de mindez lehetetlen egy olyan városban, ami a helyi maffia megszállása alatt van. A nyugdíjas Erzsi, a hetedikről, a tévésorozatokban keresi azt a boldogságot, ami egész életében elkerülte. Tehetetlenül nézi végig, ahogy Ricsi fiából véreskezű maffiózó lesz, és hogy a csallóközi álmos kisváros 1997-ben a rettegés szinonimájává válik.
A beszélgetés a Petőfi Irodalmi Múzeum Facebook oldalán hangzott el május 20-án.
Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, Libri, Kultura.hu, Borbély Alexandra