A revizortól, Illatszertár, Közellenség – Bemutatókra készül és nyit a tatabányai színház
2021. június 8., kedd 06:00
Valamennyi színház és kulturális intézmény életét, így a Jászai Mari Színház 2020/2021. évadát is alapvetően a koronavírus járvány határozta meg.
A színházak újranyitásának lehetőségével élve 2021 júniusában ismét fogadja nézőit a Jászai Mari Színház. Elmaradt előadásainak egy részét, a Veszedelmes viszonyok című drámát, a Szutyok című tragikomédiát és a Francia rúdugrás című szextettet június 4. és 20. között pótolja a tatabányai teátrum. (Részletek itt.)
A 2021/2022. évadról
Az új szezon első eseménye – a jelenleg rendelkezésre álló járványügyi információk alapján – a MOST FESZT 2021 lesz.
A tavasszal elmaradt 7. fesztivál szeptember 1. és 5. között várja a monodrámák és stúdiószínházi előadások szerelmeseit. A fesztivál szervezői 10 olyan előadást hívtak meg a programba, mely méltán tarthat számot a közönség érdeklődésére.
Crespo Rodrigo a színház új évadával kapcsolatban elmondta: „Egy színház életében az évadhirdetés mindig fontos állomás, kiemelt jelentőségű alkalom. Mire ez megtörténik, már túl vagyunk az összes bemutatón és szinte valamennyi előadáson. Azonban idén más a helyzet! Hosszú hónapokon keresztül nem valósulhatott meg a színház lényegét jelentő személyesség, a találkozás a játszók és a közönség között. Az egy évvel ezelőtti évadhirdetéskor senki nem gondolta, hogy a járvány mindezt hosszabb időre is elveheti, hogy el lehet képzelni olyan színházi évadot, amikor – néhány rövidke hét kivételével – lehetetlenné válik a megszokott találkozás és bizonytalan ideig szünetel mindaz, amit addig színháznak neveztünk. Szünetel, de soha nem szűnik meg létezni! Ezt bizonyítja nézőink bizalma és hűsége, a megváltott jegyek és bérletek, az állandó érdeklődés, az a rengeteg erő, amit a legkülönbözőbb formában kaptunk ebben az időszakban. Nagy szükségünk volt minderre, hiszen közönségünk kíváncsisága művészi értelemben létkérdés a számunkra. Biztosította azt az energiát, amivel a legnehezebb hónapokban, zárt ajtók mögött is tovább tudtunk próbálni és dolgozni. Őszintén remélem, hogy ennek a munkának az eredménye olyan élményeket szerez mindannyiunk számára, melyek minden pillanatát közösen és személyesen élhetünk meg az elkövetkezendőkben!”
A Jászai Mari Színház pótolni fogja azokat az előadásokat, melyeket a 2020/2021. évadban sikeresen mutattunk be, de a színházbezárás miatt nem minden nézőnk tudta megnézni ezeket.
Bemutatásra várnak azok az előadásaink, melyeket eredetileg a 2020/2021. szezonra hirdettünk meg: A revizor Fehér Balázs Benő, a Teljesen idegenek Szikszai Rémusz és a Közellenség Vidovszky György rendezésében három olyan premier, melyeket az új szezonban fogunk megtartani. Tervezünk továbbá három olyan új bemutatót is, melyek reményeink szerint még izgalmasabbá teszik az előttünk álló évadot.
Székely Csaba 10 című drámáját Guelmino Sándor állítja színpadra, László Miklós Illatszertár című vígjátékát Szikszai Rémusz rendezi, az Állomás című „végjátékot” pedig Czukor Balázs viszi színre.
Bérletkínálatunkat igyekeztük a járvány okozta speciális helyzethez igazítani. Azon nézőink számára, akik a 2020/2021. évadban nem voltak felnőtt bérleteseink, 5 és 6 előadásos bérleteinket ajánljuk. 14 év feletti diák nézőink 4 előadásos ifjúsági bérleteinkből választhatnak. Azoknak a nézőinknek, akik a 2020/2021. évadban megvásárolták valamelyik felnőtt bérletünket, a 2021/2022. évad új bemutatóit tartalmazó „PLUSZ” bérleteink közül érdemes választania.”
Felnőtt bemutatók a 2021/2022. évadban
Paolo Genovese
Teljesen idegenek
keserédes komédia
A Jászai Mari Színház és a Vaskakas Bábszínház közös produkciója
Rendező: Szikszai Rémusz
Nagyszínpad
| Czukor Balázs Állomás végjáték Rendező: Czukor Balázs Nagyszínpad |
Tasnádi István Közellenség zenés uszítás Rendező: Vidovszky György Nagyszínpad |
Székely Csaba
10
dráma
Rendező: Guelmino Sándor
Kamaraszínház
|
Nyikolaj Vasziljevics Gogol
A revizor
komédia
Rendező: Fehér Balázs Benő
Nagyszínpad
|
László Miklós
Illatszertár
vígjáték
Rendező: Szikszai Rémusz
Nagyszínpad
|
Szikszai Rémusz a Teljesen idegenek bemutatója kapcsán elmondta: „Nagyon szeretem a darab alapjául szolgáló olasz filmet. Azon kevés mozgóképes alkotás közé tartozik, amelyek színházi alapanyagnak is alkalmasak. Az adaptáció mindig nagy kockázattal jár, közben viszont sok izgalmat is tartogat: a színházi tér nem tudja maradéktalanul visszaadni azt, amire a kamera képes, a filmes vágások például nem jeleníthetőek meg a színházban az állandó szereplői jelenlét miatt. Viszont számos olyan színházi eszköz is van, amelyet pedig a film nem képes felidézni – egy film színpadi adaptációját ezeknek a különbségeknek a figyelembevételével kell létrehozni.
Erősen foglalkoztat a darab témája: miért, miről és mennyit hazudunk a barátainknak (és persze saját magunknak), egyáltalán léteznek-e még olyan fogalmak, mint barátság vagy szerelem? Azért szeretem ezt a történetet, mert a saját korosztályom, a negyvenesek problémáit veti fel – mindenféle szinten.
Minél többet foglalkozom velük, annál jobban megkedvelem a figurákat, a maguk esendőségével együtt. Éppen az a jó bennük, hogy egyáltalán nem különlegesek: teljesen hétköznapi, középosztálybeli figurák, teljesen hétköznapi, középosztálybeli problémákkal. Ez az a korosztály, amelynek a tagjai még aktívak, tele vannak álmokkal, de már elég tüske is van bennük ahhoz, hogy átértékeljék az addigi életüket. Ha van egy társaság – mint a Teljesen idegenekben –, amelynek a tagjai harminc éve ismerik egymást, és amelyben valakiről mégis olyasmi derül ki, amit addig senki nem tudott, az szerintem számos kérdést felvet. Tényleg barátok vagyunk harminc éve? Ki vagy te, és ki vagyok én? Szerintem ezek jellegzetesen ennek a korosztálynak a problémái, én legalábbis jól ismerem őket – ez persze nem jelenti azt, hogy egy idősebb vagy egy fiatalabb néző számára ne tudna izgalmas lenni a történet.”
Fehér Balázs Benő A revizor kapcsán elmesélte: „Gogol többször átírta a darabot, a különböző változatok közül eddig kettőt fordítottak le magyarra. Sokféle értelmezést tesz lehetővé, mint a zseniális darabok többsége. Olvasható politikai szatíraként, ami egy orosz kisváros korrupt és hatalmát mindenáron megtartani akaró tisztviselőiről rántja le a leplet. Vagy groteszk komédiaként, amelynek alakjai éleslátó kritikával vannak megfogalmazva. De Gogol saját elemzése talán még érdekesebb: „Vegyék alaposan szemügyre azt a várost, ahol a darab játszódik. Mindannyian egyetértünk abban, hogy egész Oroszországban nincs ilyen város: ki hallott olyat, hogy nálunk a tisztviselők egytől egyig ilyen torz alakok? Két-három becsületes csak akad közöttük. Szóval, ilyen város nincs. Nem igaz? De hogy fest a dolog akkor, ha ez egy lelki város és mindannyiunkban megtalálható? (…)
Bizony itt nem a szépségünk a fontos, hanem az, hogy az életünk, amelyet komédiának szoktunk nevezni, ne végződjék olyan tragikusan, mint az imént eljátszott darab. Bárhogy nézzük is, félelmetes az a revizor, amelyik a sír szájában vár bennünket. Vagy tán nem tudják, ki ez a revizor? Ne tettessék magukat. Ez a revizor a felébredt lelkiismeretünk, amely arra szólít bennünket, hogy sürgősen tartsunk önvizsgálatot.”
Vidovszky György a bemutató kapcsán kihangsúlyozta: „A Közellenség már régóta izgat, ez a második alkalom, hogy megrendezem a darabot. Néhány éve a Pesti Magyar Színházban csináltam egy előadást ebből a változatból, amelyet Tasnádi István írt Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihály című kisregénye nyomán, és amelynek a szerző „zenés uszítás”-ként határozta meg a műfaját. Annak ellenére, hogy a történet több mint két évszázada íródott, nem múlik el az érvényessége, ma is ugyanolyan aktuális a kérdésfelvetése, mint 1810-ben – sőt, szerintem egyre aktuálisabbá válik.
Az alaptörténet lényegében annyi, hogy egy lókereskedőt, Kohlhaas Mihályt igazságtalanság éri, amikor a vásárba menet elveszik két lovát, de nem tud jogorvoslatot nyerni a rendszer korruptsága miatt. Miután Kohlhaas Mihály minden törvényes lehetőséget számba vesz, és úgy látja, hogy nem tud érvényt szerezni az igazának, úgy dönt, fellázad és saját maga szolgáltat igazságot. Felkelést indít el, aminek az lesz a vége, hogy fél Németországot felégeti anélkül, hogy sikerülne kézre kerítenie az őt megkárosítókat. Úgy gondolom, ez az elkeseredett harc az a motívum, amely örök érvényűvé teszi a történetet: mindig vannak olyan helyzetek, amikor úgy érezhetjük, hogy benyel bennünket a gépezet, és senki nem hallja meg a hangunkat. Nagyon nem mindegy azonban, hogy miként válaszolunk a bennünket ért igazságtalanságra: elfogadható-e, ha Kohlhaas Mihályként inadekvát eszközökhöz nyúlunk azért, hogy elégtételt vegyünk a rajtunk esett sérelmekért? Van-e más út, ha lábbal tiporják a jogainkat?
A kérdésfelvetés mellett nagyon szeretem azt a szokatlan nézőpontot is, amelyet Tasnádi választott az ismert történet újramondására, a Közellenségben ugyanis Kohlhaas Mihály két lovának szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. Ez az ötlet egyszerre játékos, teátrális és nagyon lírai, rengeteg lehetőséget rejt magában. Az elbeszéléstechnikán túl azért is érdekes, mert két olyan szereplő verzióját ismerhetjük meg általa, akik egyáltalán nem képesek befolyásolni az eseményeket. Ebben pedig akár magunkra is ismerhetünk, hiszen a mi megkérdezésünk nélkül zajlanak a nagy történelmi események is, amelyeknek néha a nyertesei, de legtöbbször a vesztesei közé tartozunk.”
Czukor Balázs az Állomás című darab bemutatója kapcsán elmondta: „Az alapötletet én találtam ki, hogy
különböző emberek egy vasútállomásra érkeznek különböző sorsokkal, és az általuk várt vonat nem érkezik meg. A színészek a munka folyamán abban partnerek, hogy miként bontsuk ki ezt az alapszituációt.
A próbák alatt azt keressük, hogy ebben a várakozásban, míg be nem gördül a szerelvény, mivel és hogyan töltik az időt az emberek. Természetesen vannak ötleteim, de a karaktereket, a sorsokat, közösen hozzuk létre a színészekkel. Az előadás nem improvizatív, hanem a próbafolyamat része az improvizáció, amit később rögzítünk.
A próbákat megelőzte két hét „Zoom” beszélgetés. Sokat ötleteltünk közösen, így jobban megismertem a színészeket. Ezt követően kezdtünk el a színpadon próbálni, folyamatos keresésben vagyunk, bizonyos ötleteket elhagyunk, másokat megtartunk. Mivel mi magunk írjuk a történetet, ezért ahhoz, hogy a legjobb verziót találjuk meg, folyamatosan változik minden. A próbafolyamat közben együtt tanuljuk, hogy hogyan tudunk úgy a színpadra állítani egy előadást, hogy szinte minden elemét magunknak kell kitalálnunk.”
Szikszai Rémusz az Illatszertár című darab kapcsán kifejtette: „A színdarab kiválasztását egy hosszú beszélgetés előzte Crespo Rordrigóval. Én már szinte hazajárok Tatabányára, talán ez az ötödik évad, hogy itt dolgozom. Nagyon jól ismerem a társulatot, és ők is ismerik, hogyan gondolkodom. Egy ilyen darab kiválasztásánál sokat számít, milyen előadások vannak még az évadban, milyen környezetbe kell behelyezni az adott műveket.
Elsősorban tényleg az a kérdés, mire van szüksége a színháznak repertoár tekintetében. Ez amúgy is egy speciális évad, ahol átkerülnek az előző évadból be nem mutatott produkciók is, ez is meghatározta például, hogy milyen jellegű művet válasszunk.
Az idén nekem jutott az a feladat, hogy ezt az édes-keserű, látszólag nosztalgikus darabot elővegyem, ami egyébként egy nagyon szép emberi történet. Nagyjából a ’30-as évek elején játszódik az első világháború után, egy polgárháború és egy világválság után, de még a második előtt. Abban a látszólagos boldog békeidőben, ahol azért az emberek idegrendszerében nem múlt el nyomtalanul a történelem. Ha most belehelyezzük magunkat egy ilyen korba, elképzeljük, hogy tíz évvel ezelőtt még világháború volt, nyolc évvel ezelőtt egy polgárháború, majd egy olyan gazdasági világválság, ahol majd’ mindenki éhen halt, akkor már rögtön nem egy feltétlenül idilli képet kapunk.
Az Illatszertár igazi zsáner, és engem nagyon érdekel, hogy rendezőként mihez tudok kezdeni egy olyan jellegű művel, amilyet még nem nagyon rendeztem. Nekem ez különösen izgalmas. Persze a pandémiás helyzet is benne van a dologban, hogy egy úgymond otthonos, békebeli vagy annak látszó művel csalogassuk vissza a nézőket a színházba. Egy olyan darabbal, aminek speciális bája van, tényleg csak látszólagos az édes-keserűsége, és valahol – a maga módján – nagyon durva és mély.”
Guelmino Sándor a 10 című drámáról elmondta: „Mindig keressük azokat a műveket, amikről azt érezzük, hogy fontos témákról, a máról szólnak, és amik remek szereplehetőségeket biztosítanak a társulat számára. A 10 ilyen. Tíz sorsot követ végig, minden szereplő esetében több éven keresztül, ráadásul mindezt rengeteg helyszínen. Így nagyon izgalmas kitalálni az előadás formavilágát, nagy teret enged a képzeletnek.
A 10-re még az ősbemutatón figyeltem fel, és igazi kihívás, hogyan lehet más módon, de legalább olyan színvonalon megjeleníteni a történetet. Szerencsére, amikor az ember elkezd ténylegesen a darabbal foglalkozni, akkor óhatatlanul más megoldások jutnak eszébe, mint egy másik alkotónak.
Ki kell találni a saját kis puzzle-darabkáimat, a motívumokat, a szimbólumokat. Miközben képzeletben mozgattam a színészeket, egyre jobban beleszerettem ebbe a világba.
Alig várom, hogy a valóságban is kipróbálhassam, tényleg működőképes-e, amit kitaláltam.
A darab fő kérdésfeltevése, hogy a Tízparancsolatban szereplő parancsolatok betarthatók-e a jelenben, illetve ha megszegjük őket, bűnnek gondoljuk-e egyáltalán.
Mit tartunk igazából bűnnek? Minden egyes szereplő, bárhogyan is alakuljon az élete, elkerülhetetlenül megszegi az egyik parancsolatot, tehát elkövet egy bűnt. Erről is kapták a „nevüket”, pontosabban számukat egytől tízig. Persze Székely Csaba sokkal jobb drámaíró annál, mint hogy a figurák sorsát egy-egy tétel illusztrációjaként egyszerűsítse le. Miközben mindnyájunk számára ismerős, átélhető karaktereket ismerünk meg, mindenki több bűnt is elkövet, és nem is feltétlenül az a fő bűnük, legalábbis az én értelmezésemben, ami a bibliai parancsolat megszegése.
Ráadásul a darab furfangos dramaturgiájának köszönhetően fokozatosan derül ki, hogy minden sors összefonódik egymással, mindenki ad és kap sebeket a többiektől – az, hogy hogyan, valóságos nyomozómunkát igényel.
Akár a Ha elállt az eső esetében, itt is a néző feladata, hogy rájöjjön, hogy ki kinek a kije, és tulajdonképpen hogyan állnak össze ezek a puzzle-darabkák.
Ráadásul ez egy ízig-vérig kelet-európai történet. Milyen körülmények közé vagyunk itt bezárva? Milyen elvárásaink vannak egymással és magunkkal szemben? Milyen szabályoknak kell megfelelnünk? Hogyan ítéljük meg és el egymást különböző dolgok miatt, nem feltétlenül a Biblia alapján?
Nagyon szeretem a vegyes műfajú darabokat, amelyekben igazán nagy sorstragédiák vannak, ugyanakkor rengeteget lehet nevetni. Ez a darab tudja ezt is. Határozottan mai, groteszk humora van, és remélem, hogy ezt a nézők is nagyon fogják értékelni.”
Gyerek bemutatók a 2021/2022. évadban
Crespo Rodrigo a színház tervezett gyerek évadával kapcsolatban kiemelte:
„Akik hosszabb ideje követik nyomon a Jászai Mari Színház műsorát, bizonyára észrevették, mennyire fontos számunkra gyerek közönségünk. Természetesen az új évadban sem leszünk hűtlenek hozzájuk.
Legfiatalabb nézőink számára az új szezonban a járvány miatt meghiúsult évad programját szeretnénk megvalósítani, hiszen így a népmesék, a zenés előadások, a bábjátékok, a tánc és a mesejátékok világának legjavát hozhatjuk el nekik.”
A szőrdisznyócska
Népmesék nyomán írta Fabók Mariann
népmese bábokkal
A Fabók Mancsi Bábszínháza előadása
Rendező: Fabók Mariann
Kamaraszínház
|
Thuróczky Katalin – Arany Tamás
Keszekusza varázspálcája
öko-mese musical
A Múzs-Art Színházi és Művészeti Műhely Egyesület (Múzsák Társulat) előadása
Rendező: Tövispataki Beáta
Nagyszínpad
|
A kisgömböc
magyar népmese
bábelőadás
A Marica Produkció előadása
Rendező: Tárnok Marica
Kamaraszínház
| Buda Ferenc Csillaglépő Csodaszarvas bábelőadás A Kabóca Bábszínház előadása Rendező: Rumi László Nagyszínpad |
A kutyacska
magyar népmese
interaktív gyermekelőadás
Sanyi, Én és a Gyerekek előadása
Rendező:Tűzkő Sándor
Kamaraszínház
|
Berg Judit
Rumini
táncos mesejáték
Az Inversedance – Fodor Zoltán társulata előadása
Koreográfia: Balkányi Kitty és Fodor Zoltán
Nagyszínpad
|
Vuk
Fekete István regénye alapján írta Gimesi Dóra
zenés mesejáték
A Vaskakas Bábszínház előadása
Rendező: Markó Róbert
Nagyszínpad
| Kecskekatonaság
A népmese nyomán írta Tárnok Marica
bábelőadás
A Marica Produkció és a Manna előadása
Rendező: Tárnok Marica
Kamaraszínház
|
Aliz! Lewis Carroll Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című művei alapján, Varró Zsuzsa és Varró Dániel fordításának felhasználásával írta Pallai Mara és Tengely Gábor különös történet két felvonásban A Budaörsi Latinovits Színház előadása Koreográfus: Tengely Gábor Nagyszínpad |
Még több információ itt: www.jaszaiszinhaz.hu