Innen szép nyerni címmel jelentkezett önálló esttel Rainer-Micsinyei Nóra. Tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló Vele beszélgetett a gyermek- és felnőttkor között lévő illékony határról, a másoknak átengedett felelősségről, az önazonosságát kereső alkotásról.

Még több interjú, színházi tartalom és érdekesség itt:
PÓTSZÉKFOGLALÓ

A gyerek- és felnőttkor közötti illékony határról mi jut elsőre eszedbe?

A “mikor tudtok értem jönni?” Rengeteg olyan helyzet ér az életben, amikor kikérem magamnak, ha nem kezelnek felnőttként. Ilyenkor nagyon határozottan ki is tudok állni magamért. Olykor viszont  képes vagyok szinte teljesen visszasüppedni abba az állapotba, amikor  úgy érzem, igenis vállalja valaki értem a felelősséget,  csak érezzem magam végre biztonságban.

Ez a fajta kettős életérzés azóta is stabilan megmaradt?

Nem. Szerintem azonban sokan vannak, akik  próbálják leplezni ennek a “kettőségnek” a létezését az életükben.  Ezzel a fajta kettősséggel persze a saját életemet nehezítem, ahogy mindenki más is. Nem arról van szó, hogy élősködnék akár a szüleimen, hanem inkább magamat szorongatom. Sokáig becsapjuk magunkat, másokat azzal, hogy felnőttes komolysággal próbálunk minden helyzetben reagálni, mert egy adott életkor után ezt várja el tőlünk “a környezetünk”, és csak kevesen merik vállalni ezt a gyermeki léttel összekapcsolható “gyengeséget”.

…viszont a gyermek- és felnőtt lét közötti nem éles átmenet egy alkotónál alapállapot…

Az, hogy alkotó művészettel foglalkozhatom, hogy volt lehetőségem forgatókönyvet írni személyes élményekből, hogy létrehozhattam most ezt a stand up estet, az Innen szép nyerni-t, ez mind-mind nagyon sokat segített az önismeret terén. És abban, hogy ezt a két lét közötti ide-oda mozgást feldolgozhassam.

Apropó: mi jut eszedbe először a stand up-ról?

Maximális adrenalin! Szerintem ez az a színpadi szituáció, amely a legtöbb adrenalinnal képes elönteni egy előadót. Deés Enikő dramaturggal nagyon sokat dolgoztunk a szövegen,  el sem tudom képzelni, hogy ennek teljesen egyedül magam nekivágjak.  Ebben az előadásban mégis egyedül viszem a bőrömet a vásárra. Nincs módom senkire sem mutogatni…

Mondhatjuk, hogy a te egyszemélyes előadásod, az a bizonyos monodráma műfaj, ami Rainer-Micsinyei Nórára szabott: az a stand up?

Igen, de próbáltunk a stand-up műfaján belül maradni, és mivel  Enikő nagyon profi, ezért sikerült is. (Nevet). Nyilván építünk benne arra, hogy színész vagyok, és van adottságom ahhoz, hogy karaktereket megjelenítsek….

Ismerve téged, neked egy klasszikus értelemben vett monodráma nem is állna jól, nem?

Nem tudom, még nem próbáltam.

Hogy érzed: mi az, amit ez a stand up inkább elő tud belőled csalogatni, mint egy másik színpadi műfaj?

Eddig akárhányszor a színpadon, filmen vagy akár egy forgatókönyvön valakivel, valakikkel együtt dolgozhattam, az eredmény értelemszerűen sohasem csak az én ízlésemet, humoromat, gondolataimat tükrözte. Ez a stand up viszont színtisztán azt! Nem kellett alkalmazkodnom semmihez, senkihez, ez a legszemélyesebb dolog, amit eddig csinálhattam. Talán a humoromnak az eszenciája itt, ebben tud leginkább kicsúcsosodni. Én állok a színpadon, és a saját életemről mesélek viccesen.

Ez előtt a stand up előtt korábban erre nem volt ennyire direkten lehetőséged?

A filmben, A legjobb dolgokon bőgni kell-ben volt, bár nem ilyen mértékben. Ebben a stand up-ban a személyes élményeim vannak benne: a gyermekkorom, a nagymamámmal közös élmények, a Kaposvári színészképzés viszontagságai, a mindennapi szexizmus, szerelem, MTK, a félelmeim, a mostani életérzésemből egy kevés, és minimális utalás a közéletre is. Ezekről eddig csak interjúhelyzetekben volt alkalmam megnyílni.

…és mi az, amit ez a műfaj fel tud benned szabadítani abból, amire eddig a színészeted nem adott alkalmat?

A Kaposvári Egyetemen a színészképzés során, és utána később a színházi előadásokban is az, hogy a humorhoz van affinitásom általában háttérbe szorult, a tanáraim, rendezőim úgy kezelték, hogy ez már megvan, így nem is kell vele annyira foglalkozni, a drámai vonalat akarták bennem erősíteni. A stand up-ban csúcsra tudom járatni azt, amire van adottságom.

Szerinted miért hisszük azt, hogy a humor és a dráma egymással szembenálló minőségek?

Nem tudom, holott elég nyilvánvaló, hogy maga a humor is egy védekezési mechanizmus ahhoz, hogy feldolgozd a fájdalmat. Ha magadon röhögsz, azzal eltávolítod magadtól a saját kínodat, ez nem egy újkeletű gondolat.

…és ebben aztán csúcsra járatod magad gyerekkorod óta… Vajon miért?

Nem is tudom… Mert a szüleim nem ilyen alkatok, nem ez volt a minta a nehezebb helyzetek feldolgozására. Egyikőjük sem az a harsány, egyből  nevetéssel reagáló egyéniség. Fogalmam sincsen, hol vannak ennek a gyökerei, erre még nem tértünk ki a pszichológusommal. A humor felold bennem nem kevés olyan feszültséget, amit saját magamnak termelek. Sok dolgon szorongok, de mikor kimondom őket, és mások ezen tudnak nevetni, akkor bennem is oldódik a feszültség. 

Ez egyfajta lázadás is nálad?

Lehet, igen. Valójában azokat a társadalmi elvárásokat lehet így kinevetni, melyek, valljuk be, nem túl reálisak, amelyeknek a saját nemzedékem nem tud megfelelni. Ezért aztán a humor sem csupán Rainer-Micsinyei Nóra unikális “témája’”, mert ez a gyerek- és felnőttkor közötti lebegés az én generációmra eleve  jellemző. Az Innen szép nyerni alapvetően egy bemutatkozás a stand up világának, és azt éreztem, ennek a kereteibe belefér, hogy személyes történeteimmel jöjjek elő benne. A stand up-on belül szerintem ez a fajta “így jöttem” egy érvényes műfaj.

A színházi közegben hogyan fogadják, amikor egy színművész stand up-ozik?

Jólesően és biztatóan. Számomra meglepő is volt, hogy erről a műfajról nem szokott kritika születni, mint egy előadásról. Erről az estemről, amiért nagyon hálás vagyok, már több kritika is íródott. Abszolút a támogatást érzem, nem találkoztam még olyannal, aki számon kérte volna, hogy: juj, miért csinálsz te ilyeneket?!

Lesz folytatása?

Mindenképp tervezem! És nemcsak élőben, hanem online felületeken is.

…de nem csak a rezsicsökkentés miatt?

Mármint a rezsicsökkentés csökkentése miatt lesz-e online is? Igen, hogy spóroljak a Dumaszínháznak a villanyszámlával!