„A semmi következik azoknak, akik nem talpnyalók” – Színikritikus emlékeztet a függetlenek helyzetére
2023. július 4., kedd 08:40
Összefogott a Színházi Kritikusok Céhe és a hvg.hu: a Céh egy-egy színikritikusa minden hónapban megírja, milyen volt az előző hónap a budapesti és vidéki színházakban. Most Herczog Noémi írására hívjuk fel a figyelmet, aki nemcsak produkciókról, de a független területről és a Színházi Olimpiáról is szót ejt.
„Aki akár csak egyetlen pillantást is vetett a zsúfolt májusi színházműsorra, egy valami biztos nem jutott eszébe: hogy nem is olyan sokára nem lesz olyan, hogy magyar kortárs kísérleti színház. Vagy lesz, de csak pincékben vagy az isten szabad ege alatt. Májusban annyi minden ment párhuzamosan, hogy a felületes néző azt gondolhatta, minden a legnagyobb rendben. Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár elmondta, hogy
a kormány erőn felül támogatja a magyar kultúrát, de a figyelembe veszi, hogy a nézők 80%-a a kőszínházakat látogatja.
Felmerül azonban a kérdés, mint arra a pályafutását éppen befejező független társulat, a Tünet alapítója, Szabó Réka mutatott rá már egy júniusi tüntetésen, hogy a támogatás is 20–80% arányban oszlik-e meg? A kérdés költői, hiszen miközben a kultúra piacosítását hirdető rezsim lojális művészei vaskos tízmilliókat kapnak, és a kormányzatilag 6,8 milliárd forinttal támogatott Színházi Olimpiának hála három hónapig ünnepelhetünk külföldi előadásokat, köztük valóban nagy neveket is az országban, addig a magyar színház exportképes szelete számára az ünnepből temetés lett. Éppen ők, akiknek a túléléshez csak zsebpénz kellene, megkapták a selyemzsinórt.
Ez pedig előrevetíti, ami hamarosan mindannyiunk számára érzékelhető lesz: abban a formában, ahogy eddig ismertük,
a hazai színház húzóága, a kortárs kísérleti előadóművészet nem lesz többé.
Igaz, a független társulatok nagy része már korábban megszűnt, most a projektalapú létezés teljes ellehetetlenítése van soron mindazok számára, akik nem elkötelezettek a kormány iránt.
(…) Nem könnyű, de muszáj ezen a ponton valamit mondani a Színházi Olimpiáról is. Ahogy a tűzijáték a tékozlás szimbólumává vált az elmúlt évek COVID és háború sújtotta légkörében, úgy az Olimpia magyarországi megrendezése is, aminek végül nálunk csak a színházi formája valósult meg. Valamilyen értelemben erre is használandó a „tékozló” jelző még akkor is, ha például vidéki és nem vidéki bábszínházak vagy épp a Jurányi is ebből a pénzből csináltak minőségi programot.
Mert három hónap programdömpingje után most a semmi következik mindazoknak, akik nem talpnyalók” –
írja Herczog Noémi.