„A sírás és a nevetés édestestvérek” – Virtuális kiállítás nyílt Schütz Iláról
2021. április 12., hétfő 06:00
Március elején jelent meg az OSZMI legújabb virtuális kiállítása, amely Schütz Ila pályáját és életútját dolgozza fel.
„Magyarázzam, hogy a dráma és a groteszk, a sírás és a nevetés édestestvérek? Nem teszem.
(…) Persze azt is tudom, hogy az emberek manapság nehezen ülnek be egy igazi drámára. Valószínűleg azért, mert ez a kor egyszerűen tragikomikus, s én egyáltalán nem bánom, hogy nekem specialitásom a tragikomédia.” (Schütz Ila / V. Kulcsár Ildikó: Manó néni, In.: Magyar Nők Lapja, 1995. március 29.)
Részlet a kiállítás kísérőszövegéből:
„Schütz Ilát színészi pályafutása során többféle műfajban és szereptípusban is láthatta a közönség, a legtöbbek emlékezetében mégis „született”, karakteres, színes és árnyalt színészi eszköztárat működtető komikaként él.
Schütz Ila maga is tisztában volt komikai adottságaival, de azzal együtt, hogy a vígjátéki karaktereken túl szívesen játszott volna többször is másféle szerepekben – amelyekben tudna másmilyen, „csendes” is lenni –, legkedvesebb műfajaként több helyen is a tragikomédiát jelölte meg.
A tragikomédia mindazonáltal nemcsak a műfajt, hanem azt a karakterbeli sajátosságot is jelölte, amely Schütz Ila mind komikai, mind más, drámai alakításainak árnyalataiban gyakran érzékelhető volt.
Leginkább attitűdre utalt, amely a megformált karakter habitusára, hangulatára, megjelenésére, mimikájára, hangjátékára, tehát egy adott szituációban való teljes működésére befolyással bírt.
Ez az attitűd – „a tragikomika” attitűdje – pedig az ellentétek játékosáé. Azé, aki határhelyzetekben mozog otthonosan, aki az adott szituáció vagy karakter mélyén rejlő ellentmondásokat villantja fel, és aki a legkülönfélébb módokon enged ezáltal bepillantást a tragikum komikus árnyalatába vagy a komikum tragikus mozzanatába. A tragikai és komikai elemek sokféle módon keveredhetnek, ám lényeges, hogy csak együtt, a közöttük létrejött feszültségben működnek harmonikusan. Amíg a tragikus pátosz kényelmetlen, úgy a tisztán komikusi szerepkör és póz egy idő után szintén súlyos teherré válik.
E „tragikomikai” attitűd Schütz Ila életbeli mozzanataiban is tetten érhető volt: „A színjátéknak köszönhetem az életem. (…) Ebben a szakmában megengedik, hogy olyan szeszélyes és olyan bohókás legyek, amilyen vagyok. És olyan ellentmondásos.” (…)
„Rájöttem, hogy nem igazán tudok én játszani. Ahogy Dajka Margit mondta, nem vagyok én színész, hanem bizonyos szituációkban élek.”
(…) „A szerep passzolódik előbb-utóbb Schütz Ilához. (…) De még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen ki az a Schütz Ila.” (Állókép / Prokopp Dóra interjúja)
Az egyéni életút mozzanatai és a megformált szerepek Schütz Ila pályája során tehát kölcsönösen alakították egymást; az életút ezáltal sokszor a pályakép látható dramaturgiájával szorosan összekapcsolódva válik csak számunkra is hozzáférhetővé. (…)”
A kiállítást ezen a linken tekinthetik meg:
https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/oALy5Kr2EN46Jw?position=0%3A0