Online stand-up csúszós táncszőnyegen, avagy kortárs tánc sikamlós humorral fűszerezve. Az Aulea Alapítvány, Slippery címmel indít online színházi sorozatot a Trip Hajóról. A hibrid műfajú táncos stand-up esteken a független szcéna vállalkozószellemű előadói lépnek fel, hogy kifejezetten közéleti témákat feldolgozva nyilvánuljanak meg, akár kényes témákban is. Lóky Tamást, az Aulea Alapítvány vezetőjét kérdezte a Magyar Narancs.

A kérdésre, „kik vagytok?”, Lóky Tamás elmondta: „Producerként az Aulea Alapítvány áll a Slippery project mögött, művészeti vezetőként pedig egy négytagú kuratórium felügyeli az előadások létrehozását, tagjai: Bálint Orsolya, Magács László, Szabó-Székely Ármin és jómagam. Az alapítvány 2005 óta létezik, és fennállása óta rengeteg hazai és nemzetközi előadó-művészeti, illetve művészetpedagógiai projektet valósított meg. Az ötlet egy másfél évtizede tartó, folyamatos vita produktuma, amely Juhász Kata táncos, koreográfus és köztem zajlik: ő folyton félreért, én pedig semmire sem emlékszem. Szakmai tanácsadónak, kurátornak a független színházi szcéna olyan figuráit kerestük meg, akik megfelelően tág horizonttal és a slipperys darabok létrehozásához szükséges nem előadói kompetenciákkal is rendelkeznek.”

Arról szólva, mi a célja itt és most ennek a műfajnak, kifejtette: „Nincs új a Nap alatt: annak a szintetizáló színházi nyelvnek, amely egyformán épít az expresszív mozgásra és szövegre (netán még dalokra és vizualitásra is), olyan utolérhetetlen klasszisait említhetném, mint a DV8 vagy a Peeping Tom. Ilyen szempontból nyilván mérföldkő volt számunkra, amikor tíz évvel ezelőtt a DV8 egykori frontemberével, Nigel Charnockkal csináltuk a Revolutiont, amelyben Juhász Kata és Andrássy Máté is szerepeltek a Slippery mostani fellépői közül. Aztán éppen Máté hivatkozik a szkeccsében (Hová tegyem a kulcsot?) Halász Péterre, akinek újságszínházi sorozatát, a történő közélettel fenntartott dialógusát szerettem volna folytatni. Az a 90-es évek második felében, persze egy sokkal szabadabb médiakörnyezetben került színpadra, tehát egészen más volt a társadalmi szerepe. A társadalomkritikai indíttatás folytán a Slippery-estek sorozata funkcióját tekintve Hofi Géza nyomdokain egyensúlyozhatna, erős hajlammal a mémesedésre. A sorozat célja a társadalmi párbeszéd katalizálása oly módon, hogy a beszéd tárgya független legyen a közmédia előimádkozásától, valamiféle intellektuális vox populit szeretnénk fölerősíteni. Azért ,,adunk mikrofont” a fellépők kezébe, hogy kiderüljön: ők milyen közös ügyeket tartanak érdemesnek szóba hozni.”

Lóky Tamás azt is elárulta, milyen más projektjei vannak: „Noha eltöltöttem az életemből 5-5 évet azzal, hogy előbb a SÍN Kulturális Központot, majd az Art Quarter Budapestet mint független kortárs művészeti intézményeket fölépítsem, ilyen nagyobb projektem most nincsen. Még egyszer talán belevágnék, mert remek menekülés a nyilvánosságra ráutalt ilyen-olyan szerzői tevékenységek elől.”

A teljes riport a Magyar Narancsban olvasható.

Bővebb információ a Slippery Project facebook oldalán érhető el.