A Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Konstancai Állami Színház és az SNT Drama Ljubljana közös produkciójaként jött létre a Tompa Gábor rendezte Prométheusz’22 című előadás, amely a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia programjának részeként június 20-án 19 órától a budapesti Thália Színházban, június 22-én a Gyulai Várszínház nyári fesztiválján lesz látható. Ennek kapcsán kérdezte a Színházi Olimpia honlapja, a Szinhaz.org az UNITER-díjas rendezőt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját és főrendezőjét, az Európai Színházi Unió elnökét.
– A Kolozsvári Állami Magyar Színház azon kevés magyar színházak közé tartozik, amely nem először vesz részt Színházi Olimpián: 2019-ben a Szentpéterváron szervezett, 9. Színházi Olimpiára hívták meg egy előadásukat.
– Szentpétervárra a Rosmersholm kiváló előadásunkat hívták, aki megnézte, mind nagyon szerette. Kivéve azt az agresszív #metoo mozgalmat. De a sajtóban is táplált, felfújt hazug történetet szőttek az előadás rendezője, Andriy Zholdak köré, és még most is megpróbálták előkaparni az elásott gesztenyét. Nagyon érdekes története volt ennek a Rosmersholm előadásnak, mert 2018-ban beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT) is, és ott megnyerte a legjobb előadás, a legjobb színésznő és a legjobb díszletnek járó díjat. A válogatókat sem lehetett sem jobboldalisággal, sem konzervatívizmussal vádolni, hiszen Térey János és Regős János válogatták a versenyprogramot, a zsűri is komoly szakmai tekintélyekből állt. Mégis egy magyarországi sajtóorgánum megbírálta, megfenyítette a zsűrit, hogy nem kellett volna sem beválogatni, sem díjat adni ennek az előadásnak. Ez a történet engem arra emlékeztetett, amikor a Ceaușescu rendszer első dühöngő kulturális forradalmi korszakában visszavonták az év legjobb előadásának tartott és kiosztott díjakat, mert megnézte a párt főpropagandistája az előadást, és úgy tartotta, hogy rendszerellenes. És a kritikusok, a zsűritagok, akik kiosztották a díjakat, mind önkritikát kellett gyakoroljanak, és azt állították ebben az önkritikai vallomáspillanatban, hogy mind rosszul látták az előadást. Ezeket az időket idézte fel ez az egész támadás a Rosmersholmmal szemben. Szerencsére az előadást nemzetközileg is nagyra értékelték, és azonnal meghívták a szentpétervári olimpiára. De beválogatták a bukaresti román nemzeti színházfesztiválra, és több meghívást kapott például Japánba, Norvégiába, Portugáliába, Spanyolországba, Bosznia-Hercegovinába. A szentpétervári olimpián nagyon-nagyon jól fogadták az előadást, nagyon pozitív kritikákat, elismerő visszajelzéseket kapott. Meggyőződésem, hogy ez a produkció abban az évadban valóban a legerősebb magyar és – merem állítani – romániai produkció volt, és több színész életében szakmailag is fordulópontot jelentett.
– A 2023-ban Magyarországon rendezett 10. Nemzetközi Színházi Olimpia nyitó sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy itt ugyan nincsenek díjak, az aranyérmet éppen a részvétel jelenti, és hogy az összekötő kapocs a minőség. A határon túli színházaknak miért lehet fontos az olimpián való részvétel?
– Nem szoktam úgy minősíteni a színházunkat, hogy határon túliak vagyunk. Mi egyidejűleg vagyunk ugyanolyan szerves része az egyetemes magyar kultúrának és színházi életnek, mint ahogy a romániainak is, és az európai és világszínháznak is, hiszen az egyetlen magyar nyelvű színház vagyunk, amely tagja az Európai Színházi Uniónak. Ez a jelenleg 16 tagszínházat számláló színházi szervezet, amelyet Giorgio Strehler világhírű olasz rendező hozott létre még 1990 elején, megelőzte az Európai Unió közösségét. És valahogy modellt is mutatott, hiszen nem csak azok a színházak voltak és vannak benne, amelyek az Európai Unióhoz tartozó országokban vannak, hiszen Európa mint kultúra, az egy – ugyanúgy Szerbia, Oroszország, Svájc benne vannak az európai kultúrába, tehát ez Európa. És tulajdonképpen itt valóban a minőség és az a fajta sajátosság a fontos, ami mindegyik színházi kultúrának a sajátja, ami önmagában adott. Mi magyarul játszunk, de közben egy olyan színházi nyelvet próbálunk létrehozni, felmutatni, ami túlmutat a beszélt nyelven, és ez egy olyan egyetemes nyelv, amelyet mindenki megért és a kultúrák közötti közeledést szolgálja. Ezt a közeledést igazából csak a nagyon magas minőséggel lehet elérni, nem ideologikusan. Sajnos az elmúlt időben rengeteg fesztivál, színházi találkozó, sok repertoár is eléggé elkezdett ideologikussá, szélsőségessé válni, egyik vagy másik irányba, és egyre inkább, még a színházi projektekhez megpályázható európai támogatások is tematikusak, ideologikusak. Tükrözik ezt az óceán túloldaláról elindult, és ma már egyre inkább terjedő újabb fajta politikai korrektség képmutató ideológiáját. Enélkül már esélye sincs egy projektnek, hogy támogatást kapjon. Az olimpia ilyen szempontból azért fontos, mert ha végignézem az előadásokat, a repertoárt, akkor nagyon sokszínű, és a sokszínűség a lényeg. Nem egyhangú, nincsenek ideologizált üzenetű előadások, a művészi színvonal a legfőbb szempont.