A Grand Hotel című Broadway-musical a közönség évadában látható majd ősztől a Soproni Petőfi Színházban Zsadon Andrea rendezésében. A készülő darabról a főszereplő, Domoszlai Sándor mesélt.

„Nincs haszontalanabb, mint egy pénz nélküli arisztokrata. Az általam megformált Baron Felix von Gaigern ettől válik védtelenné, tragikus hőssé, úgy, hogy mások számára ad reményt, szabadságot, szerelmet. Ez a mű folyamatosan üzen a mának a sorsokkal együtt. Az épületek, a társadalmi különbségek, a szokások nem változnak, az ember sem, csak a forgóajtók pörögnek állandóan körülöttünk – mondta Domoszlai Sándor. A darab a Zsadon’s Produkció előadásaként látható majd. A próbák már zajlanak.

A Grand Hotel története 1928-ban játszódik Berlinben. A tőzsde virágzik, optimizmus uralja a napokat. Ennek a korszaknak az extravaganciája és gazdagsága végigsöpör az elegáns szállodában, ahol sok minden történik az illusztris vendégek között. Életet és halált, pénzügyi csődöt, szerencsét és szerencsétlenséget, szerelmet és gyilkosságot is rejtenek a falak. Egy elhalványuló primabalerina; egy halálosan beteg zsidó könyvelő, aki luxusban akarja tölteni utolsó napjait; fiatal, jóképű, de nincstelen, betörőként tündöklő báró; cinikus orvos; egy tönkremenő üzletember; és egy hollywoodi sikerről álmodó gépírónő sorsa mind megelevenedik a nézők előtt.

A Grand Hotel című Broadway musical Vicki Baum Emberek a Hotelben című regénye nyomán készült. A szövegkönyvet Luther Davis írta. A zene és a dalszövegek Robert Wright és George Forrest munkája, valamint további zenét és dalszöveget írt hozzá Maury Yeston. Amikor 1989-ben a Broadway-n bemutatták nagy sikert aratott: öt Tony-díjat nyert, és 1017 előadást tartottak belőle. A kritikák szerint a rendezés és a koreográfia mellett a fülbemászó, kitűnő zene a charlestontól a dzsesszen át a tangóig mind viharos lelkesedést váltott ki a közönségből.

„Izgalmas kaland számomra találkozni ezzel a musicallel és szereppel. Baron Felix von Gaigern arisztokrata, de csak a nevében hordozza ezt, anyagi hátterét tekintve már korántsem gazdag. Rá vonatkozik a mondás, nincs haszontalanabb az életben, mint egy pénz nélküli arisztokrata. Ez a haszontalansága abból áll, hogy nem csinál semmit, próbálja az életszínvonalát megőrizni, ezért adósságokat halmoz fel, állandóan kölcsönkér, folyamatos pénzzavarban éli a napokat. Nagyvilágian viselkedik, s önérzetes még akkor is, amikor elhatározza, ellop egy ékszert. Kényszerből tolvajjá válik, de utoléri a szerelem” – mondja szerepéről Domoszlai Sándor.

„Egy nagyon szerethető figura, aki arisztokrata bölcsességét, kapcsolatrendszerét, férfias vonzerejét használja arra, hogy másokat segítsen. A megjelenése, személyisége, tragikus sorsa a történetben, a jelenetekben egyfajta oldást, utat, kapaszkodót jelent másoknak. Ő az, aki a haldokló embernek reményt nyújt az életre, egy művésznek visszaadja a hitét a pályába, a szerelembe, egy gépírónőnek pedig segít tovább élni álmát, miközben láthatjuk: a gazdagok, a mélyszegénységben élők, a kitörni akarók, vagy épp a lecsúszottak élete, vágya, az ember, a világ nem változik az idők során.

Amikor belépünk egy szálloda forgóajtóján, akkor velünk együtt sok történet érkezik találkozásainkba, hétköznapjaikba. A Grand Hotel a sorsfordító pillanatokról, jelenségekről szól, s ha körbenézünk, itt áll ma előttünk „- összegezte gondolatait az előadásról, szerepéről Domoszlai Sándor, aki arról is szót ejtett,  nagyon szereti a mű dzsesszes zenei stílusát.