“A szakma, amit én csinálok, tökéletesen szabálytalan”- Kern András 75 éves

Január 28-án hetvenöt éves Kern András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, író, humorista, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Dajka Margit és Kern András / Fotó: Domonkos Sándor

“A színész családja a II. világháború idején élet-halál harcot vívott a túlélésért, és csupán a szülei leleményességükön múlott, hogy Kern András megszülethetett. Apja,Kern Imre író és felesége ugyanis a nyilasok karmába kerültek. Kern András évekkel korábban mesélte csak el Kadarkai Endre Arckép című műsorában, hogy amikor a nyilasok a Haller téren felsorakoztatták a zsidókat, hogy elinduljanak velük a Duna partra, akkor az édesanyja váratlanul kilépett a sorból. Azt mondta, hogy fáj a feje és be szeretne menni a sarki patikába gyógyszerét. Ez mentette meg az életét, ugyanis a sort vezető nyilas beleegyezett és elengedte, az anyja pedig kihasználva az alkalmat a gyógyszertár hátsó kijáratán meglógott” – írja a Blikk.

“Ennél jóval nehezebb megpróbáltatások jutottak az édesapjának, Kern Imre írónak, akit munkaszolgálatra kényszerítettek és Lengyelországba kellett mennie. A színész elmesélte, épp havazott, amikor Alfonzó váratlanul azt mondta, “Ide figyeljenek emberek, ki akar hazajönni?”. A válasz gyorsan érkezett, fogtak egy lovat, amit később egy hétnyi fárasztó gyaloglás után megettek, és hazasétáltak. Kern apján ekkor súlyos betegség lett úrrá, de szerencsére túlélte a menetet és nagy örömmel kopogtattak be az akkori otthonuk ajtaján, a Fürst Sándor utában” . teszik hozzá.

Kern András már tízévesen rendezőségről álmodott, mikor a húsdarálóval operatőrösdit játszott otthon. A filmezéshez már ekkor közel került, hiszen gyerekszínészként szerepelt egy rövidfilmben.

Ennek kapcsán egyszer azt mesélte: „A filmesek jöttek a napközis táborba. Aztán apám vitt a forgatásokra, amelyek nem voltak ellenére, ő mindig színész akart lenni, vagy valami ilyesmi – nem lett. Kicsit író lett, meg is jelent egy novellája az ÉS-ben, valamint egy regénye, Csata a hóban címmel, amit az én iskolai élményeim felhasználásával írt”.

Fotó: Keleti Éva

Úgy emlékszik, a színház felé Avar István félmondata terelte. „Emlékszem, tizenkét éves koromban a Pannónia Filmstúdióban szinkronizáltunk Pistával. Amikor végeztünk, megkérdezte, este mit csinálok. Mondtam, tanulok, mire azt felelte, inkább menjek színházba. Elmentem hát a Madáchba, és megnéztem Gábor Miklóssal a Hamletet, és utána még zsinórban tizenkétszer. Hirtelen megértettem, mi az a színház! Ezért lettem színész, és ezt máig Avar Pistához kötöm” – mesélte Kern András, aki 8-szor látta a Vígszínházban Várkonyi rendezésében a Furcsa párt és 14-szer a Madách Színházban Gábor Miklós legendás Hamlet-alakítását.

1962-ben pedig egy barátjával nagy sikerrel léptek fel a Ki mit tud? című tehetségkutatón. Ifjúsági műsorvezető volt a Halló, fiúk, halló, lányok! című tévéműsorban, majd tizenhét évesen egy másik barátjával filmet forgattak, amivel elnyerték az országos amatőrfilm- fesztivál fődíját.

https://www.youtube.com/watch?v=edwAPjWZu4c&t=98s

Filmrendezőnek készült, de abban az évben, amikor jelentkezett volna nem indult a képzés, így pártolt a színészethez arra gondolva, hogy ha lesz rá mód, átmegy a filmrendező szakra.

Osztályfőnökének, Várkonyi Zoltánnak köszönhető ez: „Várkonyi Zoltán meghatározta a fiatalságomat. Zsűritag volt a Ki mit tud?-on, felvett a főiskolára, gimnazistaként játszottam is vele. Nagyon jó tanár volt, második apámként tekintettem rá. Emlékszem, amikor a Bűn és bűnhődést játszottuk egy este, Valló Péter bejött a tapsrendnél, és azt mondta: „Színházunk igazgatója, Várkonyi Zoltán ma délután meghalt”. Olyan volt, mint egy gyomorszájon ütés. Úgy éreztem, most lettem igazán apátlan. Édesapám akkor már két éve halott volt” – mesélte egy riportban.

Harkányi Endre, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Kern András, Pethes Sándor, Darvas Iván, Várkonyi Zoltán a Közjáték Vichyben című előadáson, Vígszínház, 1965. – fotó: Kotnyek Antal, Fortepan

Tanulmányait követően a Vígszínház társulatához szerződött, melynek máig tagja. „Szerintem az ember fiatalon főként azért választja ezt a pályát, hogy a nőknek tessen. A szex mozgatja ekkor a világot, a csajoknak lehet imponálni, hogy valaki színész, fönt van a színpadon, ismert és népszerű. Hosszú ideig megy ez, aztán az ember elkezd gondolkodni, milyen nyomot hagy maga után az életben és ez lesz a hajtóerő” – fogalmazott egy interjúban.

Kezdetben Várkonyi Zoltán éretlennek tartotta, így kevesebb szerepet kapott. Végül számtalan kiemelkedő színpadi alakítása után 2020-ban a Vígszínház titkos szavazásán ő kapta a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt az Apa című tragikomédiában nyújtott teljesítményéért. “A Víg olyan, mintha egyszerre több színházban lenne az ember: Kaposvárott, a Tagankában, az Operettben – attól függően, hogy Ascher, Ljubimov vagy Szinetár rendezi-e éppen. Vagy éppen Bodó Viktor. Kezd a színházunk is modernizálódni, vagányabb lenni. A Vígszínház kicsit művészi, kicsit kommersz, kicsit bulvár, de progresszív, sok emberhez szól, érdekes” – vallotta egy beszélgetésben.

„Vígszínházi fiatalkoromban egyáltalán nem merült fel, hogy vígjátéki színész lennék. Játszottam a III. Richárdot vagy a Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovját, Füst Milánt, Gorkijt” – nyilatkozta, de meglátása szerint később az “akinek humora van, az játsszon humorosat” alapon a humoros színész kategóriájába keveredett.

Horvai István egyik rendezéséről, Csurka István Versenynap című előadásáról legfrissebb interjújában egy anekdotát is elmesélt a Papagenonak: “Egy kisebb, azonban annál érdekesebb figurám volt a darabban, aminek nem voltak még igazán meg az élei, a kontúrjai, és nem tudtuk, mit kellene még csinálni, hogy az a valami végre meglegyen.

Várkonyi lazán odaszólt, hogy „a Kernre adjunk egy svájci sapkát!”. Ettől a sapkától valahogy tényleg felkerült az i-re a pont! Karakteresebb lett külsőre, engem meg pluszban elindított, kitaláltam még néhány dolgot – például tökmag héjat köpködtem. Nagy sikere lett ennek így együtt. Ezután, ha egy rendező bajban volt a Vígszínházban, és nem tudta, mit csináljon, akkor azt mondták,adjunk a Kernre egy sapkát!”

A színpadi munkája mellett szakadatlanul filmezett többek közt olyan produkciókban szerepelve, mint a Fuss, hogy utolérjenek, a Régi idők focija, a Te rongyos élet, a Ripacsok vagy a 6:3. Leghíresebb szerepe 1980-ban találta meg, amikor is a Pogány Madonnában Dr. Kardos Tibort formálta meg Ötvös Csöpi, azaz Bujtor István oldalán.

Kern András a színészet mellett filmrendezői álmát is beteljesítette. Színházi rendezések után 1996-ban elkészítette saját filmjét, a Sztracsatellát, amelynek a főszerepét is eljátszotta.

“Szórakoztatni szeretnék, a szó legjobb értelmében. Ez nem azonos a nevettetéssel. Szokták mondani, hogy jaj, olyan nehezen élünk, legalább a moziban szórakozni akarunk. De szerintem az unalom ellentéte nem a nevetés, hanem a szórakozás. Hiszen a Rómeó és Júlia nem unalmas, mégse lehet olyan sokat röhögni rajta” – vallotta.

Kern András gyakran szinkronizált, ő volt például Woody Allen állandó magyar hangja, emellett számos népszerű rajzfilmkaraktert szólaltatott meg, így a Ludas Matyi főszereplőjét, a Szaffi Jónását, a Macskafogó Buddyját, és Pitykét a hasonló című rajzfilmsorozatban.

Kern András és Mensáros László 

1985 óta több lemeze is megjelent: Kern (1985), Ez van (1989), Engem vársz (1998), Mi van velem? (1999), Üvegtigris és üveggyöngy (2000), Khernádi (Hernádi Judittal, 2001), A Lövölde tértől a Szardíniáig (válogatás, 2002), Semmi baj… (2010). 

A mai napig futó Lövölde tér című koncertje kapcsán egy ízben elmondta, dalai hozzászólások a világhoz: „Nagy és érdekes találmány a dal, három-négy percben elmondhatóak súlyos dolgok. (…) Arról tudok mesélni, ahogy látom a világot. Nem politikailag, hanem hétköznapian. Mitől szép egy lány keze, miért telefonálunk valakinek, milyen a szerelmes ember, emlékszik-e a régi jégpályára… Ezek pedig elérik az embereket. Sokszor mondták nekem, tudja, én úgy ismertem meg a feleségem, hogy ön egy kockás sálról énekelt, én pedig elküldtem neki egy olyan sálat a dalával együtt” – fogalmazott Kern András, akit a Dunaújvárosi Hírlap korábban arról is kérdezett, mennyire tartja magát érzelmes embernek.

„Érzékeny voltam én mindig, csak kicsit tagadtam. Féltem vállalni így magam, nem szerettem volna szentimentálisnak tűnni, mert azt pejoratívnak gondoltam, túl érzelgősnek sem akartam látszani. Így ezeket eltartottam magamtól, s lehet, ezért sem tűntem érzelmesnek. Ez amolyan “álkép”, így alakult ki, de ez a korral javult” – mesélte Kern.

2002-ben adták ki az Elfogtunk egy levelet című kötetét, Bárdos András könyvet írt róla Kern András. Ezt nem lehet leírni! (2012) címmel. Hangoskönyveken is hallható, többek között Lázár Ervin-meséket, Rejtő-regényeket, Harry Pottert és Hrabal Sörgyári capriccióját tolmácsolja.

Ruttkai Éva és Kern András a Színház című előadásban, 1969-ben

Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, többek közt 1978-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1989-ben érdemes, 2003-ban kiváló művész, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett. 1995-ben megkapta a Karinthy-gyűrűt, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Déri János-díjat, 2007-ben a Páger Antal-színészdíjat, ugyanebben az évben Kossuth-díjjal tüntették ki sokoldalú művészi munkásságának elismeréseként. A színészt 2013-ban fogadták a Halhatatlanok Társulatának tagjává, még ha korábban kétkedéssel is nyilatkozott saját halhatatlanságáról: „bár pótolhatatlan én sem vagyok, de végső soron ez az egész arra megy ki, hogy valami nyomot hagyjunk magunk után – még ha nem vagyunk is halhatatlanok.”

2010-ben a Pro Urbe Budapest díjat, 2011 szeptemberében a nyíregyházi Vidor Fesztivál életműdíját vehette át. 2020-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt kapott Az apa című előadásban nyújtott alakításért, ezért a szerepéért 2021-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal is jutalmazták. 

A Vígszínház művésze (1962 óta – a szerk.) fatalistának vallja magát, a szerencsében és a nem szerencsében hisz. Úgy véli, hogy a színészi pálya is szerencse kérdése – fogalmazott Kadarkai Endre Arckép című műsorában.

“Nem hiszek a szorgos munka nagyon jó hatásában. Néha nézem, ahogy emberek gondosan felkészülve, szépen akarnak megcsinálni valami, de egyáltalán nem biztos, hogy abból valami nagyon jó dolog születik. Néha valaki csak csettint egyet, és egy gyöngyszem születik” – fejtette ki, és azt is hozzátette, ettől függetlenül a a kemény munkát nem lehet megspórolni, de a végeredménynek könnyűnek és láthatatlannak kell lennie. 

Úgy véli a színházi és a filmes szakma alapvetően és lényege szerint kiszámíthatatlan és szabályok nélküli. „Az egész életemről az a véleményem, hogy az a szakma, amit én csinálok, az tökéletesen szabálytalan. Jó sok előírásnak nem kell megfelelni. Néha nem is lehet. Nehezen lehet tudni, miből lesz a jó, miből lesz a nem jó. Mindenki jót akar csinálni, de hogy ki a tehetség, és hogy ki a nem-tehetség – és éppen mikor –, az is rém nehezen derül ki. Az egész dolog szinte megmagyarázhatatlan. De ez benne az érdekes!”

Kern András az MTVA Archívum m3.hu online csatornáján január 30-án a Kávéház című sorozatban, február 1-jén pedig a Komédiások című tévéfilmben lesz látható. A FILMIO ingyenes filmekkel tiszteleg Kern András előtt, a színészlegenda alakításait számtalan alkotás őrzi a Nemzeti Filmintézet (NFI) streaming platformján, amelyek közül A miniszter félrelép, a Ripacsok és a Szabadíts meg a gonosztól csütörtöktől vasárnapig díjtalanul megtekinthető.

Hetvenötödik születésnapját január 28-án a KERN című koncerttel ünnepli a Vígszínházban, amelyen több népszerű művész is partnere lesz.

Forrás: MTVA, MTI, Színház.hu, HVG, Dunaújvárosi Hírlap, Nők Lapja, Index, Arckép stb.