Dr. Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanár munkaviszonyát a Színház- és Filmművészeti Alapítvány fenntartásában működő egyetem rektora pénteken indoklás nélkül megszüntette. Erre reagált közösségi oldalán az Átrium.

„Karsai 1996 óta tanított az egyetemen, 2014 óta vezette az intézmény doktori képzését. Az a „színházi szakma”, amely az elmúlt harmincnál is több évben körmeszakadtáig védte a status quót, és nemigen, vagy csak kivételesen engedett be kívülről magába bármit vagy bárkit, ami nem olyan volt, mint ő maga; az a „színházi szakma”, amely hagyta, hogy a részben normatív, teljesítményalapú színháztámogatási rendszert ne megjavítsák,

hanem egyszemélyes urambátyám jellegű pénztári kifizetőhellyé degradálják; az a „színházi szakma”, amely a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvén alapulva a hol ilyen, hol olyan széljárású politikai hatalomnak akart folyamatosan megfelelni; az a „színházi szakma”, amely szó nélkül végignézte, hogy egyes alkotókat le-, ki- és betiltanak; az a „színházi szakma”,

amely egykor fiatal, ma már jócskán késő középgenerációs alkotóit nem fogadta be magába, és ezen alkotók jó része külföldön keresett magának munkát és megélhetést, az a „színházi szakma”, amely végigkísérte egy tiszteletre méltó,

amúgy sok szempontból régesrégen megújulásra szoruló egyetem totális meggyalázását, leépítését és kisajátítását; az a „színházi szakma”, amely folyamatosan különállását demonstrálva gyakorlatilag szó nélkül asszisztálja végig a független színházak vergődését, és hamarosan várható elpusztulását;

az a „színházi szakma”, amely folyamatos kussolása közben képmutató módon kiállásra, bátorságra, „helyes” cselekvésre, tettre, gondolatokra próbálja nevelni a nézőjét, nos az a „színházi szakma” most nyilván szó nélkül megy el Karsai György elbocsátása mellett.

Egyes alkotók és egyes műhelyek talán megszólalnak, de a „színházi szakma” nem fog. Ennek nyilván két oka van: egy részük egyetért az intézkedéssel, egy részük pedig félti a megélhetését, a jövő évi támogatását, a státuszait, a költségvetését stb., ha bármit is mond.

Kedves „színházi szakma”!

Ha majd egyszerűen elfogy rátok a pénz, mert mondjuk a fenntartótok az infláció, a durván emelkedő rezsiköltség miatt csődbe megy, vagy mert egyszerűen visszamenőleges hatállyal törvényt változtatnak, mit fogtok szólni szigorúan szakmai alapon?

Ha majd benneteket tiltanak le, be, ki innen-onnan, mert nem azonos a véleményetek valamiről a főnökötökével, mit fogtok szólni szigorúan szakmai alapon?

Sajnos felesleges várni bármilyen kollektív „szakmai” állásfoglalásra, mert a „szakmát” megosztották és leszalámizták: mint olyan, nem létezik. Ilyen-olyan érdekek mentén szerveződő csoportok vannak csak, és az egyes csoportokon belüli szereplők között sincs érdemi kommunikáció vagy valódi szövetség.

Mi jártathatjuk a szánkat, mi kizárólag a közönség miatt létezhetünk ma még – jelenleg úgy tűnik, csak rövidebb-hosszabb ideig, hiszen így a rendszer sajnos nem fenntartható, mert a forrás nem tervezhető és nem látható előre, márpedig enélkül egy színház elég nehezen működik –, és az irántuk való tiszteletből csináljuk, amíg lehet.