SZFEKurta NikéFekete ÁdámJózsef Attila SzínházSzinetár Dóra
  • facebook
  • instagram
  • 2020. október 27., kedd

    “A szarvassá változott fiúk kiáltozása a titkok kapujában” címmel írt a Spectrum színház művészeti vezetője az SZFE-ről

    2020. szeptember 1., kedd 13:00

    Török Viola, a Spectrum színház művészeti vezetője is eljuttatta a Színház Online-hoz gondolatait az SZFE ügye kapcsán.

    Török Viola gondolatai:

    Én nem hiszem, hogy  lenne a világon  egy olyen művészeti egyetem, amely  zsigeri utálatot érez a puszta gondolattól, hogy esetleg nemzeti vonatkozású kultúrával kellene egy kicsit többet foglalkoznia. Nem tudom milyen újításokat vezetne be a nemrég megalakult kuratórium elnöke, de színházi tevékenysége Beregszásztól Debrecenen át a Budapesti Nemzeti Színházig nemzeti értékmentő és építő jellegű elkötelezettségről tett tanúbizonyságot. Ha azzal fenyegetne, hogy ezután mindent el kell felejteni, ami magyar,még megérteném a félelmet, de ezt a gyűlöletet  Budapesten  2020-ban nem hiszem el!

    Valóban senki sem kíváncsi azokra a rejtett kincsekre a magyar kultúránkból, melyek feltárására, megfejtésére, újraértékelésére valahogy mindeddig nem került sor…mert nem volt rá idő, akarat, engedély…ember…?

    Volt egyszer egy Bartók Béla, aki többek között megírta a Cantata Profana-t,a „tiszta forrást” kereső, szarvassá változott fiúkról.”Ihletője az 1930-as évek Magyarországán tapasztalható morális krízise volt.”(Wikipédia)

    1955-ben Juhász Ferenc Bartók halálának 10. évfordulóján, ’56.kapujában írta meg  „A szarvassá változott fiúk kiáltozását a titkok kapujában”c. költeményét  .Kiáltó szó volt.

    2003-ban “A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában” című Vidnyánszky Attila által rendezett előadást láthattuk a gyulai várszínpadon, mely számomra meghatározó,sorsszerű élmény volt. A Táncház mozgalmon keresztül „megvilágosodó” muzikológusként is végtelen lehetőségként érzékeltem a rituális színházi előadást, mely a témaválasztás misztériumának is új megközelítést adott az értékek sajátos  Nietsche-i újraértékelésével. amely mindnyájunkat „a titkok kapuján” át a „tiszta forráshoz vezetett”. A korabeli visszajelzések is engem igazoltak. „Vidnyánszky Attila a Beregszászi Színház főrendezője izgalmas művet, izgalmas megfogalmazásban állított színpadra. Sejtelmes, expresszív és szürrealista jegyeket magán viselő előadást hoztak létre, híven a műhöz, amely a népballadák világára épül” írta Szőke Margit a Kultúra c. folyóiratban. Ez a sajátos megközelítés amolyan titkos célként élt bennem tovább, hogy az ide s tova 30 éve felfedezett nézenei, néptánc, népköltészeti, szimbolikus értékeket kultúra és önazonosság erősítő céllal hogyan lehetne felhasználni színházi előadások létrehozásában.  Mivel a főiskolán ilyen irányú tanulmányokat csak magán kezdeményezésből folytathattam, csak kósza gondolatként merült fel bennem,  „kár”, hogy ez nincs a tananyagban, de még gondolatban sem jutottam el odáig, hogy a budapesti SZFE-n vajon van-e ilyen irányú oktatás. Az eltelt 17 é meggyőzött arról, hogy az efféle „képzés” valószínű hiánycikk,  még mindig nem”érzékenyítenek” méltóképpen a népi, de a nemzeti kultúra iránt sem a színházművészeti egyetemeken. Pedig a 2003-as „Kiáltozás a titkok kapujában” nem talált rossz visszhangra  miszerint „Juhász Ferenc 1955-ben írt műve alapján Vidnyánszky Attila ízig-vérig mai, de mégis lelkünk ősi lángjait megújító, hipnotikus erejű remekművet készített. A szarvassá változott fiú a titkok kapujából kiált olyan dolgokról és olyan erővel, amelyek magukkal ragadják még a legkiégettebb embert is. (G.G.Köz-Zöld blog.hu) Lehet, hogy éppen ez volt a baj? Ezt ma kérdezem, mikor ezt a hihetetlen ellenállást és félelmet érzem, pedig csak nemzeti értékek érvényesítéséről, afféle megkésett „rendszerváltásról” is lenne szó : a „szarvasok”kétségbeesett kiáltozásáról, a tiszta forrás elrejtett cseppjeiért. „A kortalan romlatlanság áll szemben a korhoz kötött értékvesztéssel. A Fiú a már és még határán áll egyedül, akinek sem ez a világ, ,sem a másik nem nyújt reális életlehetőséget, illetve ez is az is megához láncolja.”- írta Nánai István 2003. okt 28-án Vidnyánszky előadásáról .  

    2020-ban „a Fiú a már és még határán áll egyedül”.(?) A szarvasok meg az erdőben vannak. Értem én: mindenki „Fiú” . A félelem meg elképesztő, mert élet-halál a tét, mikor a gyurcsányista fenyegetőzések közepette mindenki Barabást kiált, mert sose lehet tudni… és ez nem az erdélyi kisebbség régi félelme a már egyáltalán nem elnyomó többségi nemzet iránt, hanem a magukat kizárólagos megmondókhoz való tartozás bűvölete és a lenullázástól való félelem. Lehet, hogy sose derül ki, a mindenkori érintett művészek  kinek adnának igazat, de valahol döbbenetes, hogy a rendszerváltás után 30 évvel még mindig harcolni kell a nemzeti kultúráért Magyarországon.

    Én mégis azt mondanám: NE FÉLJETEK! A kirekesztők világa „Csalóka szivárvány”

    „Színházainkban, filmjeinkben a magyar emberek közérzetét kell kifejeznünk, a körülöttünk levő világról kell árnyaltan gondolkodnunk. Ha ezt nem tesszük, hivatásunknak nem teszünk eleget.”(Székely Gábor,2020)

    Úgy legyen!

    Török Viola, rendező, muzikológus, a Marosvásárhelyi Spectrum színház művészeti vezetője.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -