„A szavakat inkább képek és érzések létrehozására használjuk” – interjú Christian Schroderrel

A Senses Fesztivál fókuszában a legkisebb korosztálynak szóló érzékszervi észlelésen alapuló előadások állnak. A színházművészet különböző formáin keresztül kicsik és nagyok, nézők és színészek együttesen újra felfedezik a körülöttük lévő színekkel, hangokkal, anyagokkal és mozgással tarkított jelképes világot. A fesztivál előadásait az Eötvös10-ben és a Kolibri Színházban láthatjátok 2023. június 9. és 11. között.  A dán Itt vagy című előadásról Christian Schroder-t kérdeztük:

Az előadás egy képzeletbeli utazás kisebb-nagyobb léptékekben, egymásra rímelő hanghatásokon és feleselő pillanatképeken át. A nagyváros jelzőtábla-erdejétől, az óceánok felett átívelő tejút csillagrendszeréig. Földkörüli kerékpározásra indulunk – csupán csak azért, mert a kedvünk tartja. Aki kilép a nagyvilágba, annak kitágul a láthatár. Apró kavicsok és pöttöm bábok vezetnek a hosszú úton.  Az ITT VAGY segít megtalálni az utad, és önmagad.

Ha jól tudom, az előadásotok különböző érzékkapcsolások mentén a szavakról, betűkről és jelentéseikről szólnak. Mi volt a kiindulási alap és hogyan zajlott az alkotófolyamat?

A Madam Bach Színházban mindig képekkel, mozgással, hangokkal és élő zenével próbáljuk színesíteni az előadásaink szöveges tartalmait. Az alkotómunka kezdeteitől foglalkoztunk a különböző szavak jelentéseivel, amit különböző érzékekre: hangra, a mozgásra és a képre „fordítottunk le” a gyerekek számára. Sokat gondolkoztunk azon, hogy vajon a különböző érzékek közül melyek vannak a legnagyobb hatással a gyerekekre? Hogyan birkóznak meg a szavakkal és a bennük rejlő jelentéssel, amikor a szókincsük még csak kialakuló fázisban van? Így megpróbáltuk ezeket az első szavaik, az azt övező érzelmeik és emlékeik szerint vizsgálni, ezzel együtt odafigyeltünk a szavak ritmusára és a szünetek fontosságára is a mondatokban. Workshopokon vettünk részt, ahol megfigyeltük, hogy a csecsemők és kisgyermekek hogyan fejlesztik a nyelvtudásukat, hogy hogyan tanulják meg a szavakkal összekapcsolni a hangokat, képeket és érzelmeket, és hogy milyen szakaszokból áll a nyelvi fejlődésük.

Hogyan lesz egy csecsemőknek szóló előadás izgalmas akár a szülőknek is?

Az előadásunkban megjelenik az útkeresés toposza egy kislány történetén keresztül, aki egyedül megy el a pékségbe és vissza. A felnőttek számára ez a történet más jelentéssel is bírhat, hiszen az útkeresés az útmutatásról, az irányokról, a bátorságról, a célról is szól – és azokról az értékekről, amelyeket magunkkal viszünk, amikor kimerészkedünk a nagyvilágba. Színházunkban arra törekszünk, hogy olyan platformot teremtsünk, ahol gyerekek és felnőttek is egyaránt tartalmas esztétikai élményben részesülhetnek. Ennek eléréséhez figyelembe kell vegyük az eltérő nézőpontjaikat. Képzeljünk el például egy gyermeket és édesanyját a tengerparton. Az anya valószínűleg felnézne az égre, vagy a horizontot nézné, és magába szívná a tájat, míg gyermekét valószínűleg teljesen elnyelné a kagyló alakja vagy a homokszem színe. Bár ugyanazt tapasztalják, de két nagyon különböző nézőpontból fogadják be az élményeket.

Mi inspirált titeket abban, hogy előadásotokban szavak és betűk jelentéseit gondoljátok újra olyan gyerekeknek, akik olvasni, de talán beszélni sem tudnak még?

A diszlexiával kapcsolatos kutatásunk inspirált minket. Egy olyan módszert sajátítottunk el általa, amelyen keresztül jobban megismertük a nyelvünket, így a szavakat inkább képek és érzések létrehozására használjuk, mint a tényleges jelentésükre. Megpróbáltuk az érzékeket aktiváló szavakat használni, mint eper (íz, szín), szél (érzés), tenger (hang, érzés, illat), hinta vagy kerékpár (mozgás).