MiskolcHerendi GáborSzentendrei TeátrumThealterÖtvös AndrásEnyedi Ildikó
  • facebook
  • instagram
  • 2021. július 24., szombat
    banner_bigBannerPost

    “A szellem megrázza magát, és ha kell, máshol üt tanyát” – Kemény Lili SZFE-hallgató beszéde

    2020. október 8., csütörtök 09:06

    Az alábbiakban Kemény Lili, a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező hallgatójának beszédét olvashatják, amely a Szabadság téri tüntetésen hangzott el vasárnap.

    Nem most üzentek hadat az egyetemnek.

    A hadüzenet majdnem ugyanolyan régóta kering az autonóm egyetem körül, amilyen régi az egyetem maga. 

    Már a bolognai rendszer egységes bevezetésekor megkezdődött az egyetemek állami inváziója, már a bolognai rendszerrel benyomult az egyetemek védett területeire a mindent szabványosítani vágyó hatalom.

    Kemény Lili / Fotó: Színház Online

    A bolognai reformcsomag semmi mást nem célzott, mint az addig szuverén tudástermelés alávetését gazdasági és politikai folyamatoknak – nem feltétlenül gonoszságból, inkább rövidlátásból és mezei bírvágyból. Ha a tudást vagy a művészetet felparcellázzák, trendjeit megszabják, eredményeit profitalapon priorizálják, vívmányait előre beárazzák, oktatóit marketingtevékenységre fogják, hallgatóit a munkaerőpiac megszabott szegleteibe utalják, az egyetem autonómiája sérül. Amit őrizni és revideálni hivatott, elenyészik.

    Az élő tudás és élő művészet ellensége az államnak, ellensége a piacnak. Viszont elidegeníthetetlen szövetségese az egyénnek és a társadalomnak. 

    Ezért érte meg a mindenkori államnak olyasmit támogatni, ami eredendően és lényegileg szemben állt vele.

    A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2000-ben úgy jött létre, hogy az állam jó szándékból rendet akart vágni egy rakoncátlan képzésben. Tulajdonképpen sikerült neki.

    Amikor a színművészeti főiskolából egyetem lett, sokat feladott önmagából. Főiskolának sem volt tipikus. Egyszeri és semmihez sem hasonlító, kategorizálhatatlan, szabálytalan de szigorú, pragmatikus de vizionárius, misztikus és átláthatatlan, obskúrus és utópisztikus, kissé tekintélyelvű, és mégis emancipált, barátian otthonos műhelyét meg kellett próbálnia legalább névlegesen keretek közé szorítani. Lehetetlenség volt, de meg kellett lennie – és nőtt a transzparencia és gyengült a szuverenitás. 

    2006-ban, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem átállt a bolognai rendszerre, lemondott az akkori rektor, Székely Gábor. Nem volt hajlandó személyével szentesíteni, hogy a szingularitás fölszámoltassék, a művészképzés kultúripari összeszerelőműhellyé váljon, beegye magát az intézménybe a kapzsi és vak közigazgatás.

    Kemény Lili / Fotó: Színház Online

    Aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetem egy évtized alatt véghezvitte a lehetetlent – két arca volt. Kiépült egy szabályos, korszerű szempontoknak megfelelően akkreditált felépítmény, de tovább élt egy bújtatott hagyomány is, amit megrendszabályoztatás és alávetés nélkül, grátisz kaptak meg az iránta érdeklődők. Mintha a professzionális filmgyártó céget, sikerrel működő közszínházat, akkreditált oktató- és kutatóintézetet, amikből az új egyetem összeállt, jó szellemként kísértette volna a régi főiskola. Ott lebegett fölötte, megkettőzte, átjárta, fölemelte, borzolta.

    Valami télies huzata volt, egyszercsak felvisszhangosított egy-egy mondatot, titkos átjárókat nyitott, barátokat terelt egymás mellé, megszállt egy-egy próbatermet vagy stúdiót, meghajtott valami archaikus turbinát.

    Jó volt ide járni. 

    Kipróbálhattunk mindent, amit ki akartunk próbálni.

    Békén hagytak.

    Máskor meg váratlanul utunkat állták, hadd tanuljunk meg harcolni is. Nem idegen nekünk az ellenállás.

    Ha most ez a hibrid, kétarcú egyetem újra az állam karjaiba kívánkozik, az csakis annak köszönhető, hogy az államnál is rövidlátóbb és felelőtlenebb csoport karmába került. Róluk nincs mit mondani. Ki tudja, miben hisznek. Kit érdekelnek.

    A piac már régebben beférkőzött a falak közé. Nem tartottunk tőle eléggé, és megérkezett. Nagyjából húsz éve erősödik a korszerű egyetem, a főiskola szellemét pedig tűzzel-vassal irtják. Szívós öreg kísértet, de ő sem bírná örökké. Szép lassan elenyészne a régi falakkal együtt. 

    Most dilettáns urak jöttek a kapuk elé, a hatalom és a piac nevében követelnek valamiféle jussot. Akármi is az, ha hozzáférnek, porrá omlik a kezükben.

    Kemény Lili / Fotó: Színház Online

    Ha viszont feltartóztatjuk őket, feléled a szellem. A szellem most nagyon erős. Lehet, hogy az ostromlók mindjárt hoznak egy faltörő kost, egy tankot, egy jó nagy bontógolyót. De a szellem megrázza magát, és ha kell, majd máshol üt tanyát. 

    Nem találtok fogást rajta. 

    Azt akarjátok, hogy adjuk föl az egyetem blokádját, és ne foglaljuk tovább az épületeket? 

    Akkor, kedves Nemzeti Együttműködés Rendszere, adjátok föl ti is a ti blokádotokat, és ne foglaljátok tovább a magyar államot.

    Kemény Lili

    2020. október 4.

    banner_littleBannerPost
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka