Az alábbiakban a SzíDoSz közleményét olvashatják a színházi fizetésekkel kapcsolatban.

Tudjuk, hogy a színházi fizetések továbbra sem teszik általában lehetővé a megfelelő színvonalú megélhetést sem a fővárosban, sem vidéken.

Mára az országos medián átlagfizetés alatt vannak a színházi (művészek, műszak, adminisztráció) fizetések, ami hatalmas probléma. A megélhetés érdekében a színészek rákényszerülnek, hogy más munkákat is elvállaljanak. Több lábon kell állniuk. Sokan szerepelnek filmben, reklámban, sorozatban, szinkronizálnak, műsort vezetnek, YouTube-csatornájuk van. 

Sajnos viszont egyre kevesebb lehetőségük van a munkavállalóknak a fizetésük ilyen módon történő kiegészítésére. Hiszen a szinkronban sem, és a filmekben sem feltétlenül szükséges a szakmai tudás. Nem előírás, hogy csak a végzettséget igazoló okmánnyal mehet szinkronizálni, vagy vállalhat szöveges szerepet, esetleg kiemelt statisztálást filmben a munkavállaló. 

A nemzeti színházaknál sem sokkal jobb a fizetés.

Az összegek bizalmas adatok, így csak átlagok közölhetők. 

A kötelező előadásszámok az életkorral korrelálnak.

Az életkor és a szerep fajsúlya is számít.

A táblázatból látható, hogy a fővárosi színházaknál kicsivel magasabbak a bérek.

Megemlítendő, hogy egyetlen vidéki színház fizet 500.000 Ft feletti átlagbért az ott dolgozó előadóművészeknek. Itt említenénk még meg kollegánk megfogalmazását. „Legendás színészek dolgoznak megalázó bérekért.” Számunkra érthetetlen, hogyha valaki az egész életét a társadalomnak a szolgálatában tölti, miért nem számíthat nagyobb megbecsülésre.”

Összehasonlításképp rámutatunk arra a tényre, hogy 2023. december 1-jétől a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére alapbérként megállapított garantált bérminimum a teljes munkaidő teljesítése esetén havibér alkalmazása esetén 326 000 forint.

A vidéki színházaknál dolgozóknak még kevesebb a lehetőségük a színházi bér külsős kiegészítésére.  Pedig nagy szükség lenne rá, mert sok színháznál a társulati tagok kizárólag a fizetésüket kapják, és nincs próba- és előadáspénzen alapuló juttatási rendszer, bár vizsgálják annak módját, hogy az elvégzett munka mennyiségét és minőségét jobban tükröző, a mostaninál nagyobb differenciálásra lehetőséget nyújtó rendszert alakítsanak ki. 

A túlóra elszámolásokkal is sok helyen akad gond, a dolgozók és a színház számításai sokszor nem egyeznek. A színház az általa számolt túlóra összegeket pénzhiányra hivatkozva előfordul, hogy nem fizeti ki.

A műszak és az adminisztráció is alul van fizetve. 

A műszaki dolgozók nagy része vállalkozóként dolgozik, még az államilag dotált színházakban is, vagy nagyon alacsony bérrel, vagy minimálbérrel vannak bejelentve.

De van olyan államilag dotált színház, ahol egy cég megbízási szerződéssel felveszi a dolgozók fizetését és azt szétosztja közöttük.

A rosszabb az, ha a cég számláz, és levon ezért százalékot és még az áfát is.

A KATA megszüntetésével egyre többen kényszerültek ebbe a helyzetbe.

Ahol pedig bejelentett fizetésért dolgoznak, a minimálbért is alig kapják meg.

Véleményünk szerint, ha a színházak vezetői nem ragaszkodnának az évenkénti 10-14 bemutatóhoz energiaválság idején, akkor lehetne a fizetéseken és a munkakörülményeken is javítani!

Sajnos sokan elhagyják a pályát, és civil munkát keresnek, ami megélhetést biztosít nekik. Tehetséges, végzett, diplomával rendelkező színészek döntenek így.

Nem szabad hagyni, hogy kárba vesszen a tehetségük, itt lenne az ideje a változásnak!

A SzíDoSz elnöksége