1941. május 17-én született Haumann Péter Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Nemzet Színésze.

Haumann Péter eredetileg orvosnak készült, a Toldy Ferenc Gimnázium színjátszó körében azonban az egyik tanár felismerte tehetségét és a színi pálya felé irányította. Mindkét helyre jelentkezett, de a színművészeti előbb értesítette arról, hogy felvették. 1963-ban friss diplomásként Debrecenbe szerződött, onnan Pécsre vezetett az útja. A Dunántúli Színházak Fesztiválján látta meg Gyurkó László, aki szerződést ajánlott neki az újonnan alakuló 25. Színházban. Ezután rövid ideig játszott a József AttilaSzínházban, 1973-ban került a Madách Színházhoz, ahol számos jelentős szerepet játszott, és a társulat vezető művésze lett. 1988-ban a Nemzeti Színházhoz, majd a rövid életű Arizona Színházhoz, egy évre a Radnóti Színházhoz szerződött, 1994-től a Katona József Színház tagja, néhány éve azonban megvált a társulattól.

„Másfél éve elmenekültem a színház és a pandémia elől Paloznakra. Elfáradtam, elegem lett, meg féltem is a tömegtől. Volt egy kisebb betegségem, nem akartam megfertőződni sem, önkéntes karanténba vonultam. Úgy éreztem, 58 év folyamatos munka után szükségem van a pihenésre. Az erdő szélén van a házunk, ha az időjárás engedi, megyünk sétálni. Tegnap gyalogoltunk a feleségemmel öt kilométert, s mindjárt indulunk ma is. Élvezem a jó levegőt s azt, hogy végre van időm olvasni, tűnődni. Jólesik a csend, hogy nem látok semmit, ha kinézek az ablakon, csak egy nagy, tág teret. Ezenkívül boltba járunk, barátokkal találkozunk meg sorozatot nézünk. Nagyon szeretem a Netflixet” – mesélte legutóbbi interjújában, amit a Kultúra.hu-nak adott.

Sokoldalú művész, sajátos humorral megformált vígjátéki alakjai mellett drámai erejű alakításaival is emlékezetes sikereket arat. Már első jelentős szerepe, a Platón műve alapján készült Szókratész védőbeszéde című monológ országosan ismertté tette: fiatalon is hitelesen személyesítette meg a halálra ítélt, agg filozófust, a két és félórás művet súgói segítség nélkül mondta el. Emlékezetes alakítása volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa, kiváló volt mint Volpone Ben Jonson darabjában, vagy Albinként az Őrült nők ketrecében.

„A színész lelkének van egy olyan tulajdonsága, hogy ha egy leírt szöveg – legyen az Shakespeare vagy egy mai kabaréjelenet – megérint benne valamit, akkor az rávilágíthat benne egy adott pillanatra. És ettől kivirul benne, hogy vele is megtörtént valamikor ez vagy valami hasonló, amire csak ekkor csodálkozik rá.Ez egy rendkívül szórakoztató dolog tud lenni – ha nem éppen kínzó. De a színész lelke alkalmas arra, hogy rég elfelejtett és szél által homokkal befújt dologról egy mondat egyszer csak lefújja a port, és ott virágzik valami, ami valóban megesett vele” – vallja Haumann Péter.

Több mint 300 alkalommal játszotta el Tust, a kivénhedt színházi macska szerepét a Madáchban, a Macskák című musicalben, a darab műsorra tűzésének harmincadik évfordulóján ő is visszatért, és a közönség sokáig ünnepelte. Rendezéssel is foglalkozott, hat darabot vitt színre.

A Katona József Színházban is előadja a Szókratész védőbeszédét, szerepelt többek között Harpagonként Moliére A fösvényében, Ibsen Hedda Gablerében és a norvég író A vadkacsájában, Shakespeare Macbethjében, Goethe Faustjában, az idei évadban Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című darabjában, Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabjában és Goethe Faustjában lépett színpadra.

„Ha jó pillanatban, jól szólnak egy emberhez, az valóban gyógyít. Például egyszer előadtam Szókratész védőbeszédét egy nevelőintézetben, ahova pedagógiai szándékkal hívták meg az előadást: kíváncsiak voltak, hogyan reagálnak rá ezek a „megátalkodottak”. Bárki szabadon kimehetett, de a negyven gyerekből csak ketten távoztak. Végig hatalmas figyelemben volt részem, utána pedig úgy gyűltek körém, mintha én lennék a Mikulás. Biztos vagyok benne, hogy akkor ott valami jó dolog történt velük. Nagy trófeának számít az én mesterségemben, hogy sikerült ezeket a fiatalokat megfogni az előadással. De ehhez nagyon fontos a hitelesség és a kisugárzás, mert a színész akkor is üzen valamit, ha meg sem szólal, csak áll a színpadon” – mesélte egy riportban.

Több filmben és számos tévéjátékban is szerepelt, köztük volt a Forró vizet a kopaszra, a Fekete gyémántok, a BÚÉK, a Hajnali háztetők, az Anna filmje, A hídember, a Szabadság, szerelem és a Kalandorok. Felejthetetlen alakításainak egyike a Patás figurája Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének filmes feldolgozásában.

Haumann Péter egy korábbi interjúban arról beszélt, hány szituációt tud felidézni a pályájáról, amivel elégedett: “Emlékezetes volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa és a Szókratész védőbeszéde, amit 29 évesen adtam elő és gyakorlatilag végigkísérte a pályámat. A színészet legértékesebb részének a csend lélektanát tartom. Én hiszem, hogy a szünetnek ereje és értéke van, és ez a szünet csak akkor él, ha aznap jó vagyok, felkészült, kondicionált. A nézőben pedig megmaradhat egy-egy ilyen katartikus színházi élmény emléke, a tudata mélyén nyomot hagyhat, és ettől talán változhat is. Erről jut eszembe, múltkor megállított egy férfi az utcán, közben rám mutatott az ujjával. “Ne segítsen! Várjon, tudom ki maga. Hogy is hívják?” “Haumann!”- feleltem. “Jaj, tudtam! Nagyon szeretjük magát a feleségemmel, mindig mondom neki, hogy jöjjön be a konyhából mert itt a Haumann. Múltkor is bejött valami ajtón, és sírtam a röhögéstől.” “De miben látott?” – kérdeztem. “Várjon, azt már nem tudom. De ahogy megállt!” Ha több nem is, de ennyi szerintem megmaradt belőlem ebben az emberben. Ennyi marad egy színészből” – fejtette ki Haumann Péter.

Művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Halhatatlanok Társaságának 1997-ben lett tagja, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Prima Primissima díjat, 2010-ben a nemzet színészévé választották. Három gyermeke közül Petra és Máté is a színészpályát választotta.