2021. március 28-án mutatták be az Újvidéki Színházban Klaus Mann Mephistóját, melyet Boris Liješević rendezett. A főszereplőt, Hendrik Höfgent, Balázs Áron játssza, aki 1998 és 2016 között volt a társulat tagja. Emellett osztályvezető tanár, és határon túli munkái mellett sok magyarországi előadásban is szerepel. Vele beszélgetett Szalánczi Ágota.

Egy ember sorsa ez vagy korkép?

Mindkettőt ide sorolnám. Korkép is, mert iszonyatosan aktuális: néha az ember azt hiszi, hogy nem, de ha jobban átgondoljuk a mindenkori helyzetet, nagy igazság van benne. Ugyanígy emberi sors is. Nem tudom meghatározni, melyik a dominánsabb, tulajdonképpen nem is igazán akartunk ezzel foglalkozni.

Felróhatjuk egy művésznek, ha önkéntelenül (vagy direkt) kiszolgál egy politikai ideológiát? Hendrik Höfgen miért hódol be?

Embere válogatja, többségében meggyőződések alapján kötődnek egy-egy ideológiához. A színművészetnek nem az a feladata, hogy kiszolgáljon egy rendszert, sőt, inkább a hiányosságaira kellene rámutatnia. Höfgen esetében ezt úgy élem meg, hogy valamilyen kompromisszumot köt. Ebben a politikai helyzetben, történelmi szituációban nem volt visszaút, vagy ha lett is volna, az ő elégedetlensége nem hagyta, hogy visszalépjen. Ez volt a veszte.

Kaphat felmentést?

Ez is nézőpont kérdése. Mindig abban reménykedem, hogy a színész úgy formál meg egy szerepet, hogy az ő igazát keresi. Nem én alakítom ki – mint színész – a véleményemet a karakterről, hanem tudnom kell, hogy amit ő tesz, az indokolt és alátámasztott. Az életben is a saját ítélőképességünk alapján döntünk, ez lehet jó és rossz is.

Egy ilyen előadás létrehozásához szükséges a karakterek lelkének legmélyére ásni. Mit talált Höfgenben szimpatikusnak?

Színész vagyok, és ő is az.

A legtöbb jelenetközi váltás szinte a semmiből, bármilyen szcenikai jelzés nélkül történik meg. Mennyire okoz kihívást a hirtelen érzelemváltozások megjelenítése?

Eleinte szokatlan volt, aztán ahogy elfogadtuk ezt a jelrendszert és a rendező elképzelését, már problémamentes volt a folyamat. Gördülékennyé teszi az előadást ez a megoldás. Nem hiszem, hogy a nézőknek ez problémát jelenthet, hiszen a második után már ők is olvasni tudják a jeleket.

Vendégművészként vett részt az előadásban. Milyen volt főszereplőként visszatérni az Újvidéki Színházba?

A csapatot nagyon jól ismerem, úgy fogadnak, mintha az övék lennék. Ezzel nem volt gond.

2005 óta tanít az Újvidéki Színművészeti Akadémián. Milyen a viszonya a tanítással, illetve a diákokkal?

A diákokkal próbálok nagyon jó kapcsolatban lenni. A tanítás mindig bizonytalan, de úgy érzem, hogy erre valahol szükség is van, mert nem érezném magam jól, ha minden óra előtt nyugodt lennék. Izgalom van bennem, egyfajta kérdés, vajon jó útra tudom-e őket vezetni, ne magamat adjam oda, hanem ők próbáljanak kifejlődni olyanná, amilyen az ő egyéniségük, gondolkodásuk, hogy megtalálják a saját színházi világukat.

Szűk egy napot tölt idén Kisvárdán: milyen élmények érik így a fesztiválon?

Ez az év nagyon rövid, hogy úgy mondjam. Este érkeztünk, sajnos így a tegnapiakból egy előadást sem láttam. Azt kell, hogy mondjam, nem tudom, milyen lehet az idei fesztivál. Tényleg úgy érkeztem, mint egy vendég. Régen az elejétől a végéig itt voltak a társulatok, megnéztük egymást, véleményt cseréltünk, sajnos ez most nincs.

Szerkesztette: Szalánczi Ágota