1944. január 23-án született és 2018. február 22-én hunyt el Tahi Tóth László, Pierre Richard, Sherlock Holmes és Piton professzor magyar hangja, A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egyik ikonikus szereplője.

Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten, édesapja festőművész volt, mind a hat testvére diplomás, ketten, hozzá hasonlóan, színészek. A XII.kerületi Tanítóképző gyakorlóiskolában kezdte meg tanulmányait, majd 1950-től a Márvány utcai általános iskolába járt. 1958-tól a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, utána pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolát látogatta, ahol Várkonyi Zoltán volt a mestere. Már gyakornoki évei alatt kapott főszerepeket, majd amikor 1966-ban elvégezte a főiskolát, azonnal a Vígszínház tagja lett egészen haláláig.

„Én szeretem a tartós értéket. Nem ugráltam, nem váltottam, nem mentem tovább. Egy helyen szerettem volna megvalósítani a jót, a tökéletest, és törekedni a még jobbra, és maradtam. És a Vígszínház, a társulat alkalmas volt arra, hogy érdemes legyen maradni” – fogalmazott az Origonak egy interjúban.

A színészmesterségről azt tartotta, hogy örök megújulásra kötelez. Úgy vélte, a jó színésznek mindent tudnia kell: énekelni, táncolni, időnként új oldaláról is bemutatkozni. Számtalan színpadi szerepe mellett több mint negyven filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást.

Híresebb filmjei a Szerelmes biciklisták, az Aranysárkány, a Hatholdas rózsakert, a Vőlegény, az Egri csillagok, a Harminckét nevem volt, a Mi lesz veled Eszterke?, a A nagy kék jelzés, a Fej vagy írás, az Ártatlan gyilkosok és az Emberrablás magyar módra.

Szinkronszínészként is nagyra tartották, foglalkoztatták. Ő kölcsönözte Dustin Hoffmann, illetve Robert De Niro magyar hangját, valamint ő volt a Harry Potter sorozatban Alan Rickman, vagyis Perselus Piton professzor és a Sherlock Holmes sorozatban pedig Jeremy Brett, vagyis Sherlock hangja. Óz mellett gyakran adta a hangját mesefilmekhez is.

„Nagyobb felelősség gyereknek játszani. Ezeregyszáz gyerek ül lent, őket elvinni egy meseországba igazi kihívás. Ott nem lehet kikapcsolni, privatizálni, ott tényleg csak szolgálni lehet az adott történetet, mesét. Azért az ember megkapja a jutalmát, mert vannak közbeszólások, felsikoltanak, beleszólnak az előadásba, és drukkolnak. Az ember ezzel kárpótlást kap mindenért.De ugyanez a felelősség a felnőttekkel szemben is, ott is végig koncentráltan, az adott történetet kell kiszolgálni. Régen mondták, vannak az átélő színészek és vannak – várjon, hogy is mondjam… Akik jelzik a szerepet, illetve magukra húzzák szerepet. k az átélő színészek és vannak – várjon, hogy is mondjam… akik jelzik a szerepet, illetve magukra húzzák szerepet. Az átélő színészek belebújnak az alakba, és nem szeretnék, ha kiderülne, hogy nem azonosak azzal, akit játszanak. Én mindig szerettem az átélő színészeket” – fogalmazott.

„Egy helyen szerettem volna megvalósítani a jót, a tökéletest, és törekedni a még jobbra, és maradtam. És a Vígszínház, a társulat alkalmas volt arra, hogy érdemes legyen maradni” – mondta a munkájával kapcsolatban. Tahi Tóth László életének szerves része volt a humor: „Mindig is figyeltem az élet groteszk, humoros oldalát, és próbáltam mindig megtalálni az életben a derűt, a humort, és ezt alkalmam volt a színpadon is eljátszani. (…) Nem veszem könnyedén az életet, nem erről szól a dolog. Hanem azt a helyzetet, amiben éppen vagyok – mondjuk egy tragikus helyzet – megvizsgálom több szemszögből, és rájövök, hogy nem minden ugyanaz, és van olyan szemszöge a dolognak, ami egészen humorossá válik. És mindjárt az ember megfelelően tud ítélkezni a történtek fölött, és nem gyűri alá őt a tragikum.”

Arról szólva, hogy két testvére – Tahi Tóth József és Tahi Tóth Máté – is színész lett, úgy nyilatkozott: „Nem együtt nőttünk fel a családban, teljesen külön haladtunk és művelődtünk erre vagy arra. Ők más középiskolába jártak, igaz, aztán ők is a Színművészeti Főiskolába kerültek, de már jóval utánam. Én biztos hatottam rájuk, mint végzett színész, és úgy gondolták, hogy követnek engem ezen a pályán. Ehhez biztosan nagy bátorság is kell,hiszen ilyenkor azt kell mondani, hogy én jobb is leszek, mint a bátyám. Úgy nem lehet nekirugaszkodni, hogy „lesz, ahogy lesz”.”

2006-ban könyve jelent meg A geg címen, amely sok humorral mesél a színház és a színészélet világáról. „Csak a magam örömére írtam meg azokat a fonákságokat, amikkel találkozik egy épeszű, normális gondolkodású fiatal, aki erre a pályára téved” – mondta. 2013-ban Főszerepben Tahi Tóth László címen Nagy Sándor jelentett meg róla könyvet.

„Nekünk, művészeknek egyik legfontosabb feladatunk, hogy erősítsük mindenkiben a toleranciát, az önzetlen szeretetet. Még abban a tudatban is, hogy nem mindig számíthatunk viszonzásra érte” – vallotta a színművész.

2017 márciusában egy előadás közben rosszul lett, később életmentő agyműtéten esett át. Panaszait, családja nyilatkozata szerint, egy korábbi stroke okozta. Műtéte után hónapokig lábadozott, októberben tért vissza a színpadra.

„Színész akartam maradni, és egy színész színház nélkül nem színész. Van, aki egy ilyen élethelyzetet felhasznál a visszavonulásra, mert a színművészet valóban kimerítő pálya. Folyamatos szellemtorna. A nyugdíjba vonulás gondolata bennem is felmerült, de bizonyítani akartam magamnak, hogy még bírom. Világéletemben sportoló típus voltam, és a hivatásomban is az vezérelt, hogy mindig győzni akartam, ami most is bennem van” – mondta ekkor.

December 27-én lépett utoljára színpadra. Egy későbbi CT vizsgálat kimutatta, hogy agydaganata kiújult. 2018. február 22-én hunyt el, 74 éves korában szerettei körében.

Tahi Tóth László nemcsak a feleségétől, Kárászy Szilvia zongoraművésztől tudott elköszönni, hanem a barátaitól is. A színész utolsó látogatója az akkor már szintén betegeskedő Székhelyi József volt. „Előtte mindennap hívott, tartotta bennem a lelket, mondta, ha bármire szükségem van, hívhatom. Aztán eljött hozzánk, de már olyan gyenge volt, hogy megbotlott a lépcsőn, majdnem leesett, úgy kaptam el. Odament a férjem ágyához, megcsókolta, beszélt hozzá, nagyon szépeket mondott, és bár úgy tűnt, Laci már egy másik dimenzióban van, tudom, hogy hallotta. Sokat segített neki ezzel a pár szóval is” – árulta el Kárászy Szilvia.

Halálakor akkori igazgatója, Eszenyi Enikő színész-rendező így emlékezett Tahi Tóth Lászlóra: „A legmegkapóbb Laciban az volt, hogy a színpadon szellemesen, könnyedén létezett, drámai szerepeiben szenvedélyesen és átélten játszott, miközben az életben nagyon zárkózott volt. Gyönyörűen rajzolt, nagyon muzikális, egyszerre jó humorú és mégis titokzatos művész volt, a legnagyobbak közül való. Nagyon mélyen szerettem” – nyilatkozta pályatársáról Eszenyi Enikő.

Lukács Sándor színművész pedig elmondta, hogy 45 évig voltak kollégák és barátok Tahi Tóth Lászlóval a Vígszínházban. „Annak ellenére, hogy tudtam, súlyos beteg, döbbenetes és felfoghatatlan számomra, hogy már nincs közöttünk” – hangsúlyozta. Mint mondta, rengeteg előadásban voltak egymás partnerei, és sem művészileg, sem emberileg nem okozott soha csalódást.

Forrás: Színház Online, vígszínház, Origo, Papageno, Szinhaz.org, HVG