Nyolcvankilenc éve, 1933. július 23-án született Vass Éva kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.

Vass Éva pályájáról röviden:

A fiatalabb generációknak talán ismeretlenül cseng Vass Éva neve, pedig a 2000-es évek előtt népszerű és elismert színésznő volt. Második férje a sokszor díjazott Gábor Miklós volt, aki 1998-ban hunyt el. Vass Éva ezután visszavonult a színészi pályáról, és nem lépett többé színpadra.

Színészi pályáját egészen fiatalon, 1952-ben kezdte színészi pályáját az Úttörő Színházban, majd a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. Aztán az Ifjúsági Színházból Petőfi és Jókai Színházzá alakult teátrumoknak volt tagja, majd a Madách Színházhoz szerződött, ahol 18 éven át ért el egyre nagyobb sikereket. A színház vezető művésze lett, több főszerepet játszott, például ő volt Ophelia (Hamlet, dán királyfi), Anna Frank (Anna Frank naplója), Lady Anna (III. Richárd) és Stella (A vágy villamosa). 

1975-től a Kecskeméti Katona József Színházban játszott, ahol Vándor Éva találkozhatott vele, akiben mély nyomot hagyott a nagy színészekkel zajló közös munka.

Vass Éva játszott még a Várszínházban, a Nemzeti Színházban, tagja volt a Független Színpadnak és az Irodalmi Színpadnak. 1994-ben a Budapesti Kamaraszínházhoz csatlakozott, itt lépett utoljára színpadra Oscar Wilde Bunbury című darabjában.

Filmekben és hangjátékokban is kitűnően szerepelt. Első szerepét a kamera előtt 1953-ban kapta a Rákóczi hadnagyában, amiben Bíró Annát alakította. Később szerepelt még a Csigalépcsőben, a Két emelet boldogsában, a Hideg napokban, majd Gábor Miklóssal együtt a Pá drágám című játékfilmben.

Alakításaiért kétszer részesült Jászai Mari-díjban, 1983-ban Érdemes művész lett, majd Kiváló művészként is elismerték 1988-ban. Kitüntették Balázs Béla-díjjal, és Déryné-díjjal is.

Első férje Bán Frigyes Kossuth-díjas filmrendező volt, akivel még együtt élt, mikor először találkozott Gábor Miklóssal. Először 1958-ban játszott egyűtt a színművésszel a Figaro házasságában. Gábor Miklós címszereplőként állt a színpadon, Vass Éva pedig Cherubin szerepében állt a színpadon. Mivel a férfi is házas volt, így nem adtak esélyt a szenvedély kialakulásának. Ám útjaik újra és újra keresztezték egymást, így végül beteljesedett szerelmük. 1972-ben házasodtak össze, és hűséggel szerették egymást életük végéig.

Férje halála után két évvel, 2000-ben megalapította a Gábor Miklós-díjat, amit minden évben a legjobb Shakespeare-alakításért ítél oda a szakmai kuratórium. Többek között már megkapta Kulka János, Csuja Imre, Hegedűs D. Géza és Pogány Judit is.

Felvidéki Judit írásából:

1998-ban Gábor Miklós halála után Vass Éva végleg visszavonult a színpadtól. Benne és körülötte kihunytak a fények. A színház vöröslő függönye végleg összecsapódott, mielőtt meghajolhatott volna még sokszor, ha tovább játszik. De játszótárs nélkül, mit ér az élet? Ők igazi játszótársak voltak. És nem csak a színpadon, csodálatos szerepeikben, hanem az életben is. Hamlet Ophéliája úgy érezte fájdalma súlya alatt, hogy “Egyedül nem megy.”  G.M. halálával a szerelmet, a játszás örömét, és élete értelmét is elveszítette. Számára a rivalda, s a nézőtér örök gyászba borult, elsötétedett.

65 évesen visszavonulni? Hiszen tehetsége, szépsége, vonzereje teljében volt! Játszhatott volna még évekig, de a gyász, a hirtelen rázuhanó magány kikezdte szívós szervezetét, összeroppant. Mert erős volt, míg kellett, amíg Miklósról volt szó. Sajnos a betegség fenyegető pallosa szinte végigkísérte közös életüket. Az örökös aggódás a másikért,az állandó készenléti állapot, önfeláldozó versenyfutásra kényszerítette önmagával, s az idővel. Mert Vass Éva odahaza elsősorban feleség,és társ akart lenni, a színész és az író Gábor Miklós asszonya, múzsája, szerelme, aki gondoskodásával, figyelmével megteremti párja számára azt az otthont, mely nem csupán kényelmét, de szellemének szabad szárnyalását is szolgálja. Azt a színházon kívül élhető világot, mely mindkettőjük számára biztos menedék lehet, az egyetlent, ahol minden maszkot, álarcot levethetnek, ahol önmaguk lehetnek. A színésznő fokozatosan háttérbe szorult, előretolakodott a szerelme életéért aggódó társ, az ember, aki önmagával alig-alig törődik, s ezt észre sem veszi.

(..)

Soha nem érdekelte a népszerűség. Nem szereti a felhajtást, a cirkuszt. Ő a színház alázatos szolgálóleánya volt. Nem Kossuth díjas színésznő, de Kiváló és Érdemes Művész. “Én csak egy zuglói lány vagyok, s az is maradok” – mondta, s mondja mindig. Gábor Miklós ezt a zuglói vagány lányt: Vass Évát szerette.