A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Erről, a háborús helyzetről és a fesztiválra elhozott, A helység kalapácsa c. előadásukról beszélgetett Sin Edinával, a színház megbízott igazgatójával a Kisvárdai Lapok.
Idén harmincéves a beregszászi társulat, 1993-ban kezdte működését. Hogyan élitek meg ezt az évfordulót?
Nagyon különös helyzetben érte az évforduló a beregszászi színházat, hiszen a háború kitörésének napján magyarországi vendégelőadásunk volt – ennek már tizenhat hónapja. Azóta minden pillanatot a háborúhoz való alkalmazkodás és a túlélés jár át. A színház számára is hatalmas kihívást jelentenek a korlátozó intézkedések és az, hogy a megfogyatkozott nézőközönség előtt továbbra is bizonyítani tudjunk, de ez eddig sikerült. Ugyan sokkal több energiát fektetünk bele, mint korábban, de él a kárpátaljai magyar színház, sőt, előadási lehetőségeinket kiterjeszthettük Magyarországra és a Kárpát-medencére. Nagyon erős bennünk a hála, hiszen rengetegen nyújtottak segítő kezet. Ezt határozott visszajelzésként értékeljük a szakma részéről: sokaknak fontos, hogy a beregszászi társulat tovább létezzen.
A három évtized alatt különböző korszakokat élt meg a színház, hiszen egy alternatív művészi formából nőtte ki magát kőszínházzá ott, ahol ennek nem volt hagyománya. Erre a hatalmas munkára Vidnyánszky Attila vállalkozott alapítóként, az ő munkássága ma is meghatározza a beregszászi előadásokat, rendezője nemcsak a régi, hanem több most születő darabunknak is. Kisvárda a kezdetektől fogva erős szövetségesünk volt, itt készült el például az első előadásunk is, a Szentivánéji álom, innen vitték haza Beregszász első előadását.
A kezdeti éveket követően Vidnyánszky Attila mellett számos rendező érkezett hozzánk, négy-öt éve pedig a színházi nevelési vonal is előtérbe került. Rájöttünk, hogy ez lehet az egyik fő utunk. Bízunk abban, hogyha újra teljes gőzzel tudunk működni, akkor azok a fiatalok, akik tantermi előadáson találkoztak velünk, ott lesznek a nagyszínpadi bemutatókon is. Nemcsak a múltról, hanem a jövőről is igyekszünk gondoskodni.
Beregszászon a színház épületében jelenleg mi történik? Milyen munka tud folyni, hogyan néz ki a társulat élete?
Hadiállapot ide vagy oda, az élet él és élni akar. A háború első négy hónapjában menedéket nyújtottunk a Kijevi Ifjúsági Színház társulatának, összesen közel negyvenen érkeztek hozzánk, akik matracokon, ideiglenes szálláshelyeken húzták meg magukat a színház épületében. Abban a légkörben nagyon nehéz volt megszerveznünk az előadásokat, a túlélésért kellett küzdeni. Aztán lassan visszatért az élet a ,,régi” kerékvágásba, több bemutatót is tarthattunk 2022 második felétől. A helység kalapácsán kívül A királykisasszony, akinek nem volt birodalma c., óvóhelyen is játszható interaktív mesejátékot láthatták a kicsik, majd Gogol Háztűznézőjét is bemutattuk a beregszászi színházban.
A fesztiválra hozott, A helység kalapácsa előadást már Magyarországon mutatta be a társulat tavaly májusban. Milyen volt a próbafolyamat és hogyan hatott a színészekre ez a rendkívül nehéz helyet?
Alig egy pár nappal a háború kitörése után kezdtük el próbálni a darabot. Friss volt bennünk az ijedelem, a fájdalom, a hogyan tovább nyomasztó bizonytalansága. Mindannyiunkat el-elkapott a sírás, hiszen az életünk fenekestül felfordult, de ez az előadás megmutatta, hogy a beregszásziak kötődése rendkívül erős a színházhoz. Ahelyett, hogy kétségbeestünk volna, elkezdtünk új darabot próbálni Vidnyánszky Attila vezetésével a Nemzeti Színházban. A folyamat elterelte a figyelmünket arról, ami körülöttünk zajlik. Nyilván nem feledkeztünk el róla, de bele tudtunk kapaszkodni a színházba, és az meg tudott minket tartani. Nem szétszéledtünk, hanem a színház vonalán összekapcsolódtunk, talán erősebben, mint addig bármikor. Ebben is benne van az elmúlt harminc év színházi felfogása, az a fajta társulati létezés, ami mindig erősen jellemezte ezt a közösséget. Azon túl pedig élesben is megtapasztalhattuk a magyar kultúránk megtartó erejét. Idén Petőfi születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeljük, és mi erre emlékezve is játsszuk ezt az előadást. Válsághelyzetben mutatkozik meg igazán, melyek azok az értékek, amelyek megtartják az embert: a magyar kultúra ilyen erő.
Szerző: Molnár Kata
Elődáskép: Ráthonyi Ráhel Sára