Pillanatok alatt fogytak el a jegyek a Szentendrei Teátrum hétvégi Árvák előadásaira. A darab alaphelyzetében egy házaspár békés estéjébe felzaklatva beállít a feleség öccse, véres ruhában. Dennis Kelly művét világszerte sikerrel játsszák, hazánkban most először láthatjuk, a Teátrum és a Manna koprodukciójában. Horváth János Antal rendezővel többek között beszélgettünk az elfojtásokról, a nézők bátorságáról, és vitákról, amelyek átlépik a Rubicont.

Mit gondolsz, miért fogytak el a jegyek napok alatt, egy nálunk ismeretlen szerző bemutatójára?

A nézők általában vagy címekre vagy színészekre vesznek jegyet. Jelen esetben három, országosan ismert színművészre, Lovas Rozira, Lengyel Tamásra és Molnár Áronra. Rendkívüli tehetségű színészek, és az ismertségük által olyan helyekre is eljuthat ez a fontos társadalmi problémákat feszegető történet, ahova egyébként egy kortárs angol dráma nem tudna. 

Kik az árvák a te értelmezésedben?

Mi, a társadalom, mindenki, aki valamilyen szeretetlenséget hoz magával, és utat keres valami újfajta szeretethez. 

Dennis Kelly műve ad erre konkrét választ?

Nem hiszem, talán nem is feladata egy színdarabnak választ adni. Ez a történet a rossz példát mutatja meg. A rossz döntések következményét mutatja meg a nézőnek, hátha majd a saját életében tud jól dönteni.    

A cselekmény egy pontján a három figurából megfékezhetetlen, pusztító erő robban ki. 

Nagyon sok agresszió van lefojtva az emberekben, ami ilyen brutális kimenettel tud végződni. Sulykolják belénk a gyűlöletet, amit nem tudunk feldolgozni, de nem is engedünk neki teret, inkább politikai korrektségbe fojtjuk. Ez az elfojtás hatalmas belső ellentmondást szül és ez néhány esetben végzetes következményekkel jár. Mint például a darabunk szereplőinél.

A krimiszál mellett az árva testvérpár háttere is fokozatosan bomlik ki. Helennek például mi a motivációja?

Helen görcsösen fenn akarja tartani a képet az ő makulátlan, középosztálybeli életéről, amely elkerülhetetlenül bemocskolódik a testvérével közös múltja miatt. Ignorálni akarja azt, ahonnan jönnek, a szeretet nélküli gyerekkorukat, de ezt nem lehet csinálni. Egy Jeff Foster nevű angol író fogalmaz úgy egy előadásában – és ez szerintem nagyon pontos -, hogy a traumáknak és a fájdalmaknak nem arra van szükségük, hogy meggyógyítsd őket, hanem hogy megtanuld őket megtartani, együtt élni velük. Angolul a „healed” helyett a „hold” igét használja, ami így szépen találó is. Helen el akarja fedni a múltját. Ez az ő tragédiája.

Közelmúltbeli interjúdban mondtad, hogy ugyan ma a színháznak a Netflixszel kell felvennie a versenyt, de van olyan, amit egyedül a színház tud. Mi tud csak a színház?

A jelenidejű közösségi élményt. Nem tudod megállítani, nem tudsz beletekerni, menned kell a sztorival. Persze felállhatsz, elhagyhatod a széksort, de akkor azt a gesztust kell vállalnod. A színházba járás bátorságot igényel, a nézőnek is bele kell állnia az előadásba. Ettől izgalmas, ettől élmény. Előtted, benned, veled is történik.

Milyen módszerrel fogtatok munkához?

Rengeteget elemeztünk, minden mondatnak megkerestük a hátterét. Szakértőkkel beszéltünk, Áron és Rozi találkozott olyannal is, aki árva gyerekkel foglalkozik nap mint nap. Az árván felnőtt gyerekek tele vannak ki nem fogalmazott érzelmekkel, ezt az alapállapotot pedig meg kell teremtenünk a darab működtetéséhez.      

Ha jól tudom, ti négyen összeforrott csapat vagytok. 

Igen, nagyon jó barátok vagyunk. Semmi mást nem szeretek annyira, mint ezzel a három emberrel beszélgetni. Őszintén tudtuk elmondani egymásnak, milyen helyzetekben találkozunk a dráma témáival a saját életünkben. Az anyag súlya jófajta plusz energiát adott az alkotói folyamathoz.

A párbeszédek olyan töredezettek, mint az életben.

Dennis Kelly nagyon élőbeszédszerűen ír, ami talán már egy kicsit stilizált is, mert túltolja a töredezettséget, illetve nagyon sokat használja a késleltetést is, ami azt jelenti, hogy a szereplő elkezd egy mondatot, aztán saját magát félbeszakítva mégsem meri közölni. De két oldallal később mégis kimondja. Közben ez két oldalon keresztül feszültséget teremt a színészben. Nagyon jól játszható szövegek ezek.    

Vitatkozás közben a valóságban is ilyen félmondatokban beszélünk.

Folyamatosan azt mérlegeljük a másikon, az ő attitűdjén, mi az, amit még mondhatok, mi az, amit már nem. És ha egy ilyen túlfűtött vitában az indulat átlépi a határt, akkor mély sebeket lehet ejteni.      

Először rendezed Lovas Rozit, a feleségedet. Hazavittétek a próbák feszített hangulatát?

Tavaly már rendeztem a Nyílt fórumon egy saját darabom felolvasószínházi változatában, és az Egyszer lent podcastban is együtt dolgozunk, szóval nem idegen tőlünk ez a felállás. Szerelmes vagyok Rozi tehetségébe, jól működünk együtt a próbákon. Mikor otthon beszéltünk róla, az is csak a jót hozta elő belőlünk, szóval igazából nekünk a próbálás egyáltalán nem ért véget ebben az időszakban.
A munkában mindketten csillapíthatatlanul perfekcionisták vagyunk, kiegészítjük egymást.

Ősztől hol lehet jegyet váltani az Árvákra?

Budapesten a Radnóti Tesla Laborban fogjuk játszani. És a csapatunknak nagy igénye van arra, hogy az előadás után ne hagyjuk ott a nézőket a feszültséggel, ezért tervezünk utófoglalkozásokat, ahol feloldást tudunk adni ebből a történetből, és lehet beszélgetni az alkotókkal valamint a téma szakértőivel.